Popes János kucséber volt a XX. századba forduló Budapesten, azaz vándor kereskedő, aki nyakába akasztott tálcáról árulta a különböző édességeket. A félkezű embert jól ismerték a fővárosban, évekig “vendéglőről vendéglőre hordozta kosarában a mandulás tésztákat, és a czukros mandulát”. Utóbbit hívták pestiesen cserebogárnak, így ragadt rá a Cserebogár Jóska gúnynév – idézi az 1900-as év sajtóhíreiből a Huszadik század.hu.
Adósság fejében…
Takarékos ember volt, Pásztón némi földet birtokolt és munkájával némi készpénzt is összegyűjtött. Néhány éve visszavonultan élt szülőföldjén, amikor végzetes üzletet kötött: birtokát eladta Kholman pásztói kékfestőnek, de az vagy ezer forinttal adós maradt. Ennek fejében Popes ott lakott Kholmanéknál. Az 1900-as év februárjában Cserebogár Jóska eltűnt, Kholman szerint lakodalomba ment, de hová, azt nem tudta.
A nyomozás során a telekkönyvi hivatalban kiderült, hogy az ezerszáz forintos zálogjog törölve van a telekkönyvi följegyzésből. Egyéb gyanús körülmények is felmerültek, mire “a csendőrök szükségesnek látták Kholman, felesége és leánya, valamint Gottlich Lajos pékmester fiának letartóztatását”. Rövidesen kiderült, gyilkosság történt, amit Kholmanné vallott be.
Vérfagyasztó alaposság
“Popes János kis kacsákat tartott a házban. Egy napon 18 éves lányom, a ki vőlegényével, Gottliebbel egyedül volt itthon, megfogott nehány kis kacsát és beledobta a kékfestő kádba, azután beszaladt Popeshez, hogy jöjjön hamar, huzza ki a kis kacsákat, mert belefulladnak a festékbe. Popes kedves kacsái megmentésére a kád fölé hajolt és ekkor Gottlieb belelökte a kádba. Amikor benne volt a festékben, a leányom ráeresztette a nehezéket, amelylyel a festésre szánt ruhát szoktuk leszoritani és ott hagyta Popest, a ki három-négy napig maradt a festékes vizben.”
Ezek után Kholman is megtört, felesége mondandóját a következőkkel egészítette ki: “Popes négy napig volt a festékes vizben. Akkor kivették, szétdarabolták és üstben megfőzték. A megmaradt husfoszlányokat a ház mellett levő kis patakba eresztették, a csontokat pedig széttörték és megörölték”. http://www.huszadikszazad.hu/1900-marcius/bulvar/egy-kucseber-halala
Halat akartak, fürdőzőket öltek
A korabeli lapok végzetes halászat néven hozták a gyilkosságba fulladt orvhalászat esetét. “Nyika Mihály és Roncsik József busai lakosok halat akartak szerezni. A halfogásnak azt a kényelmes, de tilos nemét választották, hogy dinamittal előbb megölik a halakat, s aztán ugy szedik össze. Egy dinamittöltényt hosszu gyujtózsinórra erősitettek, s azt az Ipoly folyó közepén elhelyezték. Mikor a dinamitot lebocsátották, két vándor legény a part alatt éppen fürödni készült, kiket a két halász nem vett észre”.
“A két vándorló bement a vizbe fürödni. Nemsokára robbanás rázkódtatta meg a levegőt, s magasra csapott az Ipoly vize. A hullámok lecsillapulta után a két halász a parthoz visszafutott, hogy a megölt halakat összeszedjék. A vizszinre került halak között két holttest is volt.” A környék persze összeszaladt a robbanás hangjára, megtalálták a két holttestet a parton hagyott ruhákkal együtt, és persze a két rapsic is rövid úton csendőrkézre került.
