A tüsszentés a szervezetünket védő természetes reflex, amelynek elsődleges célja a felső légutak megtisztítása a kórokozóktól, szennyeződésektől és a szervezetbe kerülő idegen részecskéktől. Ha a nyálkahártyát ingerlő anyag kerül az orrunkba, az irritációt okozhat, a testünk pedig erre reagál tüsszentéssel. Ilyenkor a legtöbb esetben a szemek becsukódnak, a nyelv a szájpadlásra tapad, az izmok pedig megfeszülnek. Ennek következménye, hogy a levegő – nyállal és váladékkal együtt – kikerül a szájból és az orrból. A hapcival a légutak kitisztulnak, a veszélyes betolakodók pedig kikerülnek a szervezetből.
Ha az első tüsszentésnek nem sikerül eltávolítania az irritáló anyagot, akkor a szervezetünk újra megpróbálkozik ezzel, ami újabb tüsszentést eredményez. Ez egészen addig ismétlődik, amíg teljesen ki nem tisztul az orrüreg. Az allergiások azért tüsszögnek állandóan, mert a számukra allergén anyagok a levegőből rendre bekerülnek az orrlyukakba, és ezeket nagyon nehéz eltávolítani.
Mivel a tüsszentésben nemcsak az orr és a szájüreg vesz részt, hanem a fej, a nyak és a felsőtest együttesen, egy-egy tüsszentésnek kirobbanó ereje lehet. A tüsszögés intenzitását több tényező befolyásolja, például olyan fiziológiai különbségek, mint a hasizmok erőssége, a légcső átmérője vagy a tüdő térfogata.
Bár a prüszkölés teljesen természetes dolog, előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor jobbnak látjuk elfojtani az ingert. Ez azonban veszélyes lehet az egészségre, és néha súlyos szövődményeket is okozhat. Egyáltalán nem tesz jót a szervezetnek, és esetenként komoly sérüléseket is okozhat, ha az orr vagy a száj lezárásával blokkoljuk a levegő távozási útvonalát, ilyenkor ugyanis a hapci lényegében „befelé sül el”. Ha nem engedjük, hogy a megfelelő úton (vagyis az orrunkon, szánkon keresztül) távozzon, akkor a nyomás visszafelé irányul, például az arc- és homloküregek, az orr- és hallójáratok vagy éppen a garat és torok irányába. Ez pedig komoly következményekkel járhat együtt, például megrepedhet a dobhártya, a szemben, orrban és dobhártyában elpattanhatnak a hajszálerek, sérülhet a rekeszizom, extrém esetben pedig agyi aneurizma vagy törött borda is lehet az eredménye a tüsszentés benntartásának.
A legjobb ezért, ha a tüsszentést hagyjuk, hadd menjen a maga útján. Ez a testi funkció ugyanis fontos szerepet tölt be azáltal, hogy eltakarítja az orrból a kórokozókat. Pontosan ezért kiemelten fontos, hogy ne csak úgy a levegőbe eresszük ki a kirepülő cseppeket, így átadva ezeket másoknak. Érdemes zsebkendővel eltakarni az orrunkat és a szánkat, de ha erre éppen nincs lehetőségünk, akkor lehetőleg a könyökhajlatunkba tüsszögjünk.
A cikk a Phytotec Hungária Bt. támogatásával készült.
