December 19-én 39 diák keresetet nyújtott be a dél-koreai kormány ellen, ugyanis a főiskolai felvételi vizsgájuk legelső szakaszánál kilencven másodperccel hamarabb szólalt meg a csengő. A diákok fejenként 20 millió won (átszámítva bő ötmillió forint) kártérítést követelnek, ami egyévnyi tanulás, illetve a vizsga megismétlésének költsége – írja a BBC.
Magyarországról nézve (ahol előfordul, hogy naponta 250 órát késnek a MÁV vonatai) talán túlzásnak tűnhet mindössze másfél perc miatt bíróságra menni, de Dél-Koreában ez a vizsga valóban sorsdöntő jelentőségű: a hírhedt College Scholastic Ability Test (CSAT), vagyis a Suneung egy nyolcórás maratoni vizsga, amely több tantárgyból, egymás után írandó dolgozatokat tartalmaz – hasonlóan a magyar érettségihez. A tét nem kicsi: nemcsak az egyetemi helyezések és a munkaerőpiaci esélyek dőlhetnek el ilyenkor nagy eséllyel, de a diákok jövőbeni kapcsolatait is meghatározza az eredmény.
Felkészülni…
Mindenki csendben volt. Még a tanárokat is arra utasították, viseljenek tornacipőt, hogy a cipőjükkel ne zajongjanak, nehogy elvonják a diákok figyelmét.
Ezt Jin-yeong, egy koreai diák nyilatkozta a nagy napról néhány éve, aki végül másodszorra ment át a rettegett vizsgán.
A feladatsor összeállítását rejtély övezi. Minden szeptemberben szerte Dél-Koreában kiválasztanak mintegy ötszáz tanárt, akiket Kangvon hegyvidéki tartomány egyik eldugott részére visznek. Egy hónapra elkobozzák a telefonjaikat, elzárják őket a külvilágtól, és még a családjaikkal sem léphetnek kapcsolatba.
A vizsga napján a tőzsde, a közhivatalok és sok más vállalkozás egy órával később nyit ki, hogy ne legyen forgalom az utakon – egyedül a rendőrautók szirénái törik meg a csendet, ugyanis a hatóság ingyen elkíséri a későket a vizsgaközpontokhoz. Ahogy reggel a diákok az iskola felé tartanak, a nekik drukkoló járókelők szerencsét hozó jotot (tradicionális koreai édességet) osztogatnak nekik. Bár a tanítás elmarad, az alsóbb éves diákok elmennek szurkolni a vizsgázóknak, a koreai hírességek pedig bátorító üzeneteket tesznek közzé az interneten.
A vizsgatermek bejáratainál ellenőrök várják a diákokat, akiket fémdetektorral vizsgálnak, és minden lehetséges zavaró tárgyat elkoboznak tőlük a digitális órától kezdve a telefonokon és a táskákon át a könyvekig.
Az idei teszt már eleve nehézségekkel indult: november közepén 5,4-es erősségű földrengés rázta meg Korea délkeleti részét, két tucat ember megsérült, számos épület és út megrongálódott – a kormány pedig a természeti katasztrófa miatt egy héttel elhalasztotta a Suneungot. Ezt tetőzte néhány diák számára, amikor a CSAT legelső részét képező nyelvi feladatokkal kapcsolatos blokkról 90 másodperccel hamarabb kicsengettek. A tanár beszedte a dolgozatokat, és bár a hibát észlelték, valamint a vizsga következő részénél a diákok visszakapták az elvett másfél percet, ez a közjáték annyira megzavarta őket, hogy alig tudtak koncentrálni a nap további részében – többen feladták menet közben a dolgozatírást és hazamentek.
Vigyázz…
A gyerekek fiatal koruktól kezdve szoronganak. Már az általános iskolai elsősök is arról beszélgetnek, melyik állás fizet a legjobban
– magyarázza dr. Kim szöuli pszichológus, hogyan hat a jelenség még bőven idő előtt a tanulók mentális állapotára.
A szakember szerint a koreai diákok úgy nőnek fel, hogy a társaikkal folyamatosan versenyeznek, ifjú éveik pedig semmi másról nem szólnak, mint a minél keményebb tanulásról. Hozzáteszi: ez a fajta elszigeteltség depressziót okozhat, ami összefüggésben áll azzal, hogy az elsőszámú halálozási ok a 10–30 éves korúak körében az öngyilkosság. Az OECD országok közül a 11–16 évesek stressz-szintje 2018-ban itt volt a legmagasabb, miközben – az előző évekhez hasonlóan – Dél-Korea a 2022-es PISA-felmérésen 523 ponttal a negyedik legjobb eredménnyel végzett Japán és Tajvan 533-as értéke mögött. (A magyar diákok ugyanennél a felmérésnél az eddigi leggyengébb pontszámot érték el a matematikai képességek terén, az eddigi évek hazai felméréseihez viszonyítva – az országok összesített listáját nézve mi 477 ponttal a 28. helyen végeztünk). „Mindenki a diplomád alapján ítél meg, illetve, hogy hol szerezted azt” – meséli a BBC cikkében Eun-suh, aki elegendő pontot tudott elérni a felsőoktatási felvételihez korábban a Suneungon.
Szerinte, ha valaki arra vágyik, hogy elérje az álmait, és elismerjék, akkor a SKY-on kell tanulnia, amely az ország három legrangosabb egyetemének:
- a Szöuli Nemzeti Egyetemnek,
- a Koreai Egyetemnek
- és a Yonsei Egyetemnek a gyűjtőneve.
A SKY-ra való bekerülés a legjobb módja annak, hogy valaki igazán befolyásos családi vállalatcsoportoknál kaphasson állást. A nemzet gazdasága ehhez a néhány, de hatalmas dinasztiához kötődik, úgymint az LG, a Hyundai, az SK, a Lotte és a Samsung. Noha az érettségizők mintegy 70 százaléka tanul tovább a felsőoktatásban, kevesebb mint 2 százalékuk kerül be a SKY egyetemekre.
„Az országos újságok minden évben leközlik, hogy az ügyvédek, bírók és a nagy konglomerátumok vezérigazgatói közül hányan végeztek a SKY egyetemeken. Ez elhiteti az emberekkel, hogyha oda jársz, jó állást kapsz. Emiatt lelkesedik ennyi szülő és diák ezekért az intézményekért. De az állások és lehetőségek száma a nagy cégeken belül valójában nagyon kevés” – ezt Lee Do-hoon, a Yonsei Egyetem szociológiatanára mondta a BBC-nek. A professzor kifejtette: Dél-Koreában még az egyetem elvégzése sem garantálja a fiataloknak a jó állást vagy a biztos fizetést, és a jelentkezők közötti verseny nagyon kemény.
Azt hallom a diákjaimtól, hogy hiába végzel valamelyik rangos főiskolán, egyre nehezebb munkát szerezni. De nekik még mindig könnyebb, mint az alacsonyabb szintű egyetemek hallgatóinak, illetve azoknak, akik nem tanulnak tovább. Ha nem teszel vizsgát, és egyáltalán nem mész egyetemre, akkor szinte lehetetlen jó állást találni.
Kész…
Mivel a jövőjük nagy részét ennek az egyetlen vizsgának az eredménye határozza meg, a felkészülés korán elkezdődik.
A második nekifutásra sikeres vizsgát tevő Eun-suh arról számolt be, hogy már négyéves kora óta készült a CSAT-ra. Hétvégén is tanult, hétköznaponként pedig már másfél órával a becsengetés előtt megérkezett az iskolájába, a tanítási nap végén hazament délután ötkor, megvacsorázott, majd elindult egy hagwonba (profit alapú oktatási intézmény vagy iskola), ahol magántanárokkal vagy egyedül még éjfélig tanult. Koreában több mint 100 ezer hagwon működik, és mivel a koreai gyerekek több mint 80 százaléka (általános és középiskolások egyaránt) jár „magolóiskolába”, ez egy nagyjából 20 milliárd dolláros iparág.
A Suneungot egykor a társadalmi mobilitás garanciájaként tartották számon, amely a szegényebb diákok számára is lehetőséget nyújtott az egyetemi oktatáshoz való hozzáféréshez. Ám a szülőkre nehezedő nyomás, hogy havonta súlyos összegeket fizessenek a magántanároknak, végül hátrányba hozza a szegényebb családokat. Lee Do-hoon professzor úgy véli, a diákok főiskolai felkészítésének a növekvő költsége az egyik fő oka annak, hogy Dél-Koreában a legalacsonyabb a születési ráta a világon.
A minőségről van szó a mennyiség helyett. A szülők inkább többet fektetnek be kevesebb gyermekbe
– fogalmazott Lee Do-hoon professzor.
Az egymást követő kormányok megpróbálták megfékezni a magániskolák iparát, mind a szülők zsebének érdekében, mind a diákok jólétéért való aggódás miatt. Ma már törvény írja elő, hogy a szöuli magániskoláknak legkésőbb este tízkor be kell zárniuk, semmilyen tananyagot nem adhatnak le a hagyományos iskolák előtt, és a tandíjakat is korlátozták – a magánoktatás ennek ellenére is domináns maradt az országban, és a több pénzzel rendelkezők még mindig lényegesen nagyobb eséllyel kerülnek be a jobb egyetemekre. Amúgy társadalmi mobilitás tekintetében mi sem büszkélkedhetünk: a 2018-as OECD adatok szerint Magyarországot merev osztályszerkezet jellemzi, és az egyenlőtlenségek újratermelődésének az oktatási rendszer ágyaz meg.
Rajt
Úgy gondolom, a magas öngyilkossági arányt a munkalehetőségek hiánya és a diákok saját sikerrel kapcsolatos elvárásai közötti növekvő szakadék okozza. Emellett hiányoznak a stressz kezeléséhez szükséges megküzdési stratégiák is
– egészítette ki a szociológiaprofesszor.
Számos szakértő azonban hangsúlyozza azt is, hogy nem az oktatási nyomás az egyetlen ok. A városok gyors növekedése, valamint a hagyományos, szoros családi struktúrák szétesése is elszigeteltséghez, depresszióhoz, nagyszámú öngyilkossághoz vezet. A kormány több mint egy évtizede próbál javítani a nemzet rossz mentális egészségi állapotán: reklámkampányokat indítottak, országos segélyvonalakat állítottak fel, és több kórházi ágyat biztosítottak a pszichiátriai osztályokon.