Bálint minden reggele egy jó kávéval és egy kiadós reggelivel kezdődik. Nagy kávérajongó, mindig van legalább két fajta otthon, amit maga őröl. Még egy barista tanfolyamot is elvégzett, hogy elmélyedjen a szenvedélyében.

Utána kocsiba be, és irány az edzőterem.

A harcművészettel már fiatal korában kapcsolatba került, egy barátja mesélt neki az aikidóról és mutatott neki néhány technikát. Már akkor elhatározta, hogy ha nagyobb lesz, ezt szeretné tanulni. Húszéves volt, amikor Münchenben filozófiát tanult és rendszeresen kezdett edzésre járni.

Az aikido után más harcművészeteket is kipróbált, egy ideig ving tsun kung fu-zott, mostanában pedig thai bokszolni jár heti egy-két alkalommal. Szerinte a küzdelem egyfajta szimbóluma az életnek: megtanít bennünket, hogyan kezeljünk mindennapi szituációkat, mások érzelmeit és a sajátjainkat, feszültségeket. Az itt szerzett  tapasztalatok és kapcsolatok nagy mértékben szélesítik a látókörét és jól kiegészítik a hittel kapcsolatos tanulmányait.

Reggelente szeret egyedül gyakorolni, ilyenkor figyelme az Istennel való, saját mindennapi kapcsolatára irányul. De jezsuitaként azt vallja: ha jól csinálja, akkor az élete minden pillanatában jelen van ez a tudatállapot, amit imádságnak nevez.

Jelenleg negyedmagával lakik együtt egy jezsuita rendházban, aminek ő az elöljárója. A kapcsolatuk annak ellenére, hogy nem ők választották egymást, mégis baráti. A formális eseményeken túl szoktak együtt kikapcsolódni, játszani, moziba menni, túrázni.

Hiába a vezető beosztás, néha azért Bálintnak is kell dolgoznia. Gyakran végez mindenféle kisebb munkákat a ház körül. Nem riad vissza attól, ha fúrni, faragni, csavarozni kell, vagy a kertben kertészkedni, gereblyézni, fát vágni.

Persze ez inkább szórakozást és kikapcsolódást jelent számára. Sokszor együtt végzi ezeket jezsuita rendtársaival, aminek közösségépítő szerepe is van, és egyben jó gyakorlás is.

A városban, ha az időjárás engedi, általában motorral közlekedik.

A harcművészet mellett több más önfejlesztő dolgot is tanul. Az egyik ilyen a testtartást korrigáló Alexander-technika, ami olyan fizikai és lelki feszültségek feloldására szolgál, amelyek a legtöbb emberben felgyülemlenek életük során. Ez is egy olyan plusz, ami segít Bálintnak a személyiségfejlődésében, közelebb viszi a hitéhez és Istenhez. Nemrég ismét mélyebben kezdett foglalkozni a retorikával is, ugyanis a sok előadás és beszéd fizikailag megterhelő volt számára.

A rendház vezetőjeként a háztartás működtetéséhez tartozó mindennapi teendők, mint a bevásárlás,vagy a közös terek takarítása, nem egyedül az ő feladata, de azért néha beugrik egy boltba, ha valamire szükség van.

Magával kapcsolatban mostanában legtöbbet a hit, a gyakorlás, a jelenlét és a mindennapi élet egyensúlyán szokott elmélkedni. A közösséggel kapcsolatban pedig az foglalkoztatja, miként válunk tanítványokká, hogyan tudunk teret engedni a fiataloknak, akik az útjukat, a hivatásukat keresik.

Az első könyvét két évvel ezelőtt írta abból a sok beszélgetésből, amit lelki vezetőként és hivatásgondozóként folytatott és nagyban segítette azokat, akik még keresték a megfelelő utat a hitükhöz. Most egy újabb művön dolgozik, amiben azt boncolgatja, hogyan lehet olyan közösséget építeni, ami segít a fiataloknak rátalálni arra az irányra, ami életük, szabadságuk forrása lehet.

A családjával nagyon jó viszonyt ápol, van egy húga és egy öccse is, akikkel a sűrű teendők mellett is rendszeresen találkoznak, háromhavonta együtt töltenek egy napot.

Minden évben van egy nagy családi összejövetel, általában karácsony előtt, ahol nem ritka hogy negyvenen is összejönnek. Ilyenkor csak együtt vannak, beszélgetnek, esznek egy jót, játszanak és annak ellenére, hogy a közös mise sem maradhat el, ő ott csak egy a családja sok tagja között.

Bálint atyának a misézés nem pusztán munka, a mai napig minden misére külön készül ,és mindig izgul, hogy jól sikerül-e majd. Persze van, hogy fárasztó, hogy korán kell kelni, de azt érzi, így segíthet az embereknek.

Már óvodás korában azt játszotta, hogy a nyakába vette azt az anyagdarabot, amivel a zongora billentyűit letakarták. Az volt a papi stólája és úgy csinált, mintha már pap lenne. Az öccse volt a kántor.

Úgy éli meg, hogy a misével Isten útját készíti elő önmagához és mindenki máshoz is, aki eljön a szertartásra. Csodálatos és megható élmény számára, amikor rengeteg ember csendben imádkozik.

Nagyon nagy az igény a gyónásra, ami legtöbbször a misével egy időben is zajlik. Bálint azt meséli, ez sokszor nehéz érzelmileg, de erőt ad neki, hogy az emberek a bizalmába fogadják és részese lehet Isten gyógyító erejének. „Az az ember tudja megélni, hogy bűnös, akit igazán szeretnek. Ha nem éljük meg a szeretetet, akkor nem érezzük, hogy bűnösek vagyunk, akkor mindig a másik a hibás.”