A magyar válogatott még 11-8-ra is vezetett, végül mégis kikapott 26-22-re Svédországtól a dán-norvég-svéd közös rendezésű olimpiai kvalifikációs női kézilabda-világbajnokság középdöntőjében.
Számunkra ez azt jelenti, hogy nem juthatunk majd a legjobb nyolc közé, de elgondolkodtató, hogy miért esett szét ennyire a kéziválogatott térfélcsere után. A választ furcsa módon éppen a svédek adták meg, akik a második félidő első felét 8-2-re nyerve fordították meg a meccset.
Nem támadtuk meg elég agresszíven a védőfal réseit az első félidőben, nem mozgattuk meg eléggé a védekező játékosokat. Olyan nincs, hogy egyetlen variációtól óriási lyuk tátong az ellenfél védelmén, ehhez tenni kell valamit és mindent beleadva támadni a védőfalat. Jamina (Roberts) négy betörésből lőtt gólt a szünet után, Emma (Lindquist) is eredményesebb lett, mert teljes erőből és lendületből mentünk rá a falra. Ez volt a döntő
– idézte az Aftonbladet Tomas Axnert, a svéd válogatott szövetségi kapitányát.
A magyar válogatottnak egyébként van még némi reménye az olimpiai selejtező elcsípésére, ehhez viszont le kell győzni a horvátokat. Az így begyűjtött hat pont mellett ugyanis a +19-es gólkülönbség nagyon erősnek mondható, a II. csoportban a szlovénok, a III. csoportban a románok vagy a lengyelek zárhatnak hat ponttal, de gólkülönbségben mindegyik jócskán elmarad a mieinktől.
A IV. csoport vasárnap záruló küzdelmeiben még lehet három nyolcpontos együttes, amennyiben Csehország Brazíliát, Spanyolország Hollandiát győzi le, ebben az esetben ennek a hatosnak a harmadikja pontszámban megelőzi a magyar válogatottat, ugyanúgy, mint ha mindkét találkozó döntetlennel zárul.
