Négyféle ügytípusról beszélhetünk a városházi cégekkel kapcsolatos nyomozásokban. Mindenekelőtt vannak olyanok, amelyek nem valódi ügyek. Hiányzott egy formai elem, esetleg a közbeszerzéseknél a vesztes tiltakozott, vagy valaki politikai okból gyanúsított, de lopásról nincs szó. A második csoportba tartozó tényleges korrupciós esetek között vannak alacsonyabb szinten kitalált mutyik. Vannak továbbá olyanok, ahol a lobbisták pártfinanszírozással takaróztak, de valójában magánzsebre dolgoztak. Végül, de korántsem utolsó sorban van igazi törvénytelen pártfinanszírozás is – osztályozza az ügyeket a Figyelő csütörtökön megjelenő számának címlapsztorija.
Az írás szerint a rendőrség büntetőjogi kategóriákon belül kénytelen értékelni azokat a történéseket, amelyek valójában a politika hazai működésének részei. Ezek, mondhatni, egy önálló alrendszert alkotnak – amelynek része a politikusok, a pártok finanszírozása is.
A meggyanúsított fővárosi politikusok, tanácsadók és lobbisták ennek a gépezetnek a „fogaskerekei”, még ha olykor elszabadult hajóágyúként is viselkedtek. A Demszky Gábor főpolgármester vezette, és leginkább Hagyó Miklós szocialista főpolgármester-helyettes, illetve Mesterházy Ernő, Demszky volt tanácsadója nevével fémjelzett fővárosi városüzemeltetés mérhetetlen mennyiségű, nehezen feldolgozható ügyet, rendőrségi nyomozást indukált. Csak 2007 és 2009 között egyedül a Budapesti Közlekedési Vállalatnál (BKV) 12 milliárd forintnyi tanácsadói megbízást kötöttek, amelyek közül 5 milliárd forintnyit vizsgál a rendőrség és a cég belső ellenőrzése.
A Figyelő csütörtöki számában több tucat háttérbeszélgetés segítségével igyekszik a szereplők motivációját is feltárni, illetve két kiemelten fontos gyanúsított, Hagyó Miklós és Mesterházy Ernő bemutatására is kísérletet tesz.
