Az 1979-es iszlám forradalom óta Irán proxy-hálózatot épített ki a Közel-Keleten.
ami kihívást jelent a helyi és a szomszédos kormányoknak. Az úgynevezett Forradalmi Gárda fegyvert, kiképzést és pénzügyi támogatást nyújtott a milíciáknak és a politikai mozgalmaknak legalább hat országban:
- Bahreinben,
- Irakban,
- Libanonban,
- a palesztin területeken,
- Szíriában
- és Jemenben.
1984 óta az Egyesült Államok hat elnökségen keresztül szankcionálta Irán közel-keleti milíciáinak kiterjedt hálózatát, hogy visszafogja Teherán regionális befolyását. A Trump-kormányzat 2017 és 2021 között növelte a büntető gazdasági intézkedések ütemét és hatályát. A szankciók azonban nem jártak sikerrel. 2020-ban az Egyesült Államok külügyminisztériumának becslése szerint Irán évi 700 millió dollárral támogatta a Hezbollahot. A korábbi jelentések szerint Teherán évente 100 millió dollárt ad a különböző palesztin csoportoknak, köztük a Hamásznak és az Iszlám Dzsihádnak.
Érdemes feltenni a kérdést, a perzsa országnak miért érdeke egy kiterjedt proxy-hálózat fenntartása, amivel az egész térség destabilizációjára képes. A válasz összetett, és összefüggésben van több tényezővel is. Irán a regionális befolyásának kiterjesztésére törekszik, és a különféle milíciák támogatása révén hatást gyakorolhat a szomszédos országok belügyeire is. Továbbá nem szabad lebecsülni az etnikai és vallási szempontokat sem, ugyanis
Éppen emiatt az iráni vezetés olyan milíciákat patronál, melyek azonos vallási vagy dogmatikai háttérrel bírnak. Ez segíthet az iráni befolyás növelésében és a számára kedvezőbb politikai és vallási erőviszonyok kialakításában. Végül fontos kiemelni a perzsa ország birodalmi múltját, az ebből következő látásmód a mai napig politikájának részét képezi, és ellensúlyozni kívánja a térség más jelentősebb hatalmai, például Szaúd-Arábia és Törökország dominanciáját.
A továbbiakban azon legjelentősebb, Irán által támogatott, főképpen az arab világban működő militáns csoportokat mutatjuk be, melyek egy része a Hamász-Izrael háborúban közvetlenül is érintett, valamint azokat is, amelyek a távolabbi perifériákon működnek, de fenyegetést jelentenek Izrael számára.
Az Irán által támogatott terrorcsoportok Gázában
A Hamász, teljes nevén Harakat al-Mukávama al-Iszlámijja (Iszlám Ellenállási Mozgalom) egy palesztin iszlamista politikai mozgalom, amelyet a legtöbb demokratikus ország terrorista szervezetként tart nyilván. A Hamász a Muszlim Testvériség mozgalomból fejlődött ki, és 1987-ben jött létre az első intifáda idején.
Alapítója Ahmed Jászín sejk volt, aki meghatározó szerepet játszott a szervezet kezdeti éveiben. Jelenlegi elnöke Iszmáíl Haníje, akinek vezetése alatt a csoport továbbra is a palesztin politika jelentős alakítója. Katonai szárnya az Izz ad-Dín al-Kasszám Brigádok, amely mintegy 15–40 ezer tagot számlál.
Ennek megvalósítását a szervezet az iszlám törvényekre, társadalmi igazságosságra és az ellenállásra építve képzeli el. A jelenleg is zajló konfliktus kirobbanásáért is ők tehetők felelőssé, ugyanis fegyvereseik október 7-én reggel rakéták ezreit lőtték ki a Gázai övezet irányából Izrael déli és középső részére, valamint több tucat harcosuk hatolt be a Gázai övezethez közeli izraeli városokba, és több mint kétszáz izraelit is túszul ejtettek.
A Hamász mellett a konfliktus egy másik lényeges szereplője az Iszlám Dzsihád, ami egy 1981 után megalakult terrorszervezet. Ők a Hamászhoz hasonlóan egyértelműen elutasították az öt évig tartó első intifádát lezáró 1993-as Oslói Megállapodást, és tovább folytatták harcukat Izrael ellen. Az Iszlám Dzsihád fő célja Izrael katonai megsemmisítése, valamint határozottan elutasítják a kétállami megoldást. A szervezet fegyveres szárnya, a Jeruzsálem Brigád a Gázai övezetben és Ciszjordániában is aktív. Az iráni támogatás miatt képesek fenntartani és fejleszteni fegyveres tevékenységeiket, amelyek közé tartoznak öngyilkos merényletek, izraeli civilek elleni támadások és rakéták kilövése Izrael területére. Emellett aktív szerepet töltenek be a jelenleg is zajló háborúban, ami izraeliek elrablásában és rakétacsapásokban fejeződik ki.
Egy potenciális harmadik erő: a Hezbollah
A háború kirobbanásakor sokan tették fel a kérdést, miszerint a libanoni Hezbollah szervezet vajon belép-e a háborúba, és nyílt sisakos hadviselést fog folytatni Izrael ellen, vagy a Libanont sújtó gazdasági problémák miatt inkább passzív marad a harcok során? A válasz nem teljesen egyértelmű, mivel a szervezet számos rakétát lőtt ki szomszédja irányába, viszont totális háborúba nem bocsátkozott Izraellel szemben.
Mindenesetre a libanoni síita csoport és Irán kapcsolatára megannyi bizonyíték áll rendelkezésre. A magára „Isten Pártjaként” utaló politikai és félkatonai szervezet az 1982-es libanoni háborút követően jött létre. Azóta az Irán által nyújtott anyagi és politikai támogatás révén a térség egyik meghatározó erejévé vált.
A Hezbollah elsődleges
Vezetője Haszan Naszralláh, aki széles körű támogatást élvez a síita közösség körében. A Hezbollah katonai szárnyát, a Dzsihád Tanácsot ugyanakkor sok ország terrorszervezetként tartja számon. Az ideológiai szempontok alapján a Hezbollah határozottan elutasítja Izraelt, illegitim államnak tartja, rendszeresen hangoztatja a palesztinok jogait, és ösztönzi a zsidó állammal szembeni ellenállást.
A békét propagáló országok továbbra is aggódva tekintenek a szervezetre, mivel korántsem zárható ki a háborúba való belépésük, ami súlyos eszkalációhoz vezetne a térségben.
Terrorszervezetek a perifériákon
A perifériákon több Irán által támogatott csoport is található. Ezek közül az egyik legfontosabb a jemeni húszi milícia, amely tulajdonképpen egy zaidi síita közösségből verbuválódott radikális szerveződést takar. Ideológiájukról sokat elárul jelmondatuk:
Isten a leghatalmasabb, halál az Egyesült Államokra, halál Izraelre, átok a zsidókra és győzelem az iszlám számára.
Iránnal szövetségesek, anyagi és technikai támogatást kapnak a perzsa országtól. Azonban fontos megemlíteni, hogy a Hezbollahtól eltérően Irán kevésbé tudja irányítani a húszik döntéshozatalát. Esetükben a legfelsőbb vezetés ajtaja a szervezet legmagasabb rangú tagjain kívül mindenki előtt zárva van.
Noha a húsziknak vannak olyan rakétáik és fegyveres drónjaik, amelyek elérhetik Izraelt, valószínűleg egyik sem fog gondot okozni az izraeli légvédelem számára. Ennek tudatában kijelenthető, hogy a húszik azon döntését, hogy rakétákat és drónokat indítanak Izrael felé, mindenekelőtt a csoport belföldön fennálló helyzetével kapcsolatos aggályai vezérlik.
A húszik hatékony biztonsági szolgálatuk által a legtöbb területen vasmarokkal tartanak rendet, viszont hatalmi bázisaikon komoly repedések alakultak ki. Jemen gazdasága haldokik, valutája összeomlott, és a közszférában dolgozók a fizetésüket 2016 óta nem kapják meg rendszeresen.
A húszik mellett meg kell említenünk az iraki síita „ellenállási csoportokat”. Irán Szaddám Huszein rezsimjének 2003-as bukása óta beleszól az iraki belpolitikába. Több mint egy tucat iraki párt áll kapcsolatban Iránnal, amely ezen pártokhoz igazodó félkatonai csoportokat finanszíroz és képez ki.
Az iraki népi mozgósítási erők égisze alatt működő néhány félkatonai csoport hűséget fogadott Irán legfelsőbb vezetőjének, Ali Hamenei ajatollahnak. Ezek a csoportok erőszakot alkalmaztak az iráni befolyással szembeni ellenállás leverésére és az Irakban megmaradt amerikai erők eltávolítása érdekében. Az Iszlám Állam terrorszervezet 2017-es kiűzése óta az Irán által támogatott milíciák gyakran indítottak támadásokat azon 2500 amerikai katona ellen, akik nem harci, hanem tanácsadói minőségben maradtak Irakban.
Mi várható a jövőben?
Fontos belátni, hogy a térség összes konfliktusában felfedezhető az iráni jelenlét. Ahogy már szó eset róla, a perzsa ország az esetek döntő többségében meghatalmazott milíciákon keresztül próbálja manipulálni az eseményeket. Elég megemlítenünk
- a jemeni polgárháborúba való beavatkozásukat,
- a palesztin militáns és terrorszervezeteknek,
- valamint a libanoni Hezbollahnak nyújtott támogatásukat,
- a szíriai rezsimet támogató fegyveresek patronálását
- és az iraki síita milíciák létrehozását.
Irán proxy-hálózata komoly instabilitást okoz az egész térségben, és az sem kizárható, hogy a Hamász által Izrael ellen indított terrorakcióban is szerepet vállaltak.
Az iráni vezetés eltökélt szándéka, hogy növeljék befolyásukat a térségben, és ez további konfliktusokat szülhet, melyek súlyos következményekkel járhatnak.
Irán elutasítja a nyugati országok beavatkozását a helyi ügyekbe, hangsúlyozva a térség sajátos kulturális és politikai kontextusát. A törekvése, hogy minél inkább megerősítse regionális státuszát, gyakran ellentétben áll a Nyugat érdekeivel, és e feszültségek hosszú távon a térség globális biztonságát is fenyegethetik.
Az iráni politika egyik kiemelt elemét képezi az Izraellel szembeni ellenséges hozzáállás. Irán vezetése nyíltan hangoztatja a zsidó állam illegitim voltát, és olyan tevékenységeket támogat, amelyek annak létét veszélyeztetik. Ez további instabilitást okozhat a Közel-Keleten, ezért a térségben érdekelt országoknak fokozott figyelmet kell fordítaniuk az események alakulására, különösen az Irán és Izrael közötti feszültségekre.
A cikk szerzője, Tárik Meszár, a Migrációkutató Intézet vezető kutatója.
