Tudomány

Gyógyulást ígérő “szentély” lehetett Stonehenge

Több sír árulkodik arról, hogy Európa különböző pontjain mind ismerték a nevezetes kőtömböket.

“Európa legkülönbözőbb részeiből érkeztek ide emberek” – hangsúlyozta Jane Evans, kutató, aki radiokarbonos meghatározást végez a Stonehenge-nél feltárt maradványokon.

A legújabb felfedezés, hogy egy fiú a mediterrán térségből vándorolt föl egészen Brit-szigetekig.

A borostyánnyakláncos fiúként ismert tinédzser halálakor 14-15 éves lehetett. “Nevét” annak köszönheti, hogy borostyángyöngy füzérrel a nyaka körül temették el 3 kilométerre dél-keletre Stonehenge-től.

A tinédzser Kr.e. 1550 táján érkezett több száz kilométerről – erről tanúskodik a fogzománc izotópvizsgálata.

A tinédzser, aki a kutatók szerint tehetős família sarja volt, csupán egyike a távoli vidékekről érkezett zarándokoknak, akiknek földi maradványaira Stonehenge közelében bukkantak.

Az “Amesbury-i Íjász”, akit kőből pattintott nyílhegyekkel helyeztek végső nyugalomra, Stonehenge-től 5 kilométerre aludta örök álmát.

A férfi Közép-Európában, az Alpok lábánál nőtt fel, a “Boscombe-i Evezős” viszont, akit szintén a közelben temettek el, nagy valószínűséggel Walesből érkezett.

Az új lelet ismét azt támasztja alá, hogy az emberek nagy távolságokat tettek meg, hogy ellátogassanak Stonehenge-be, amely messzi földön híres kultikus központ lehetett.

“Azokban az időkben a távoli utazások sokkal gyakoribbak voltak, mint hinnénk” – hangsúlyozta Timothy Darvill.

Azt nem lehet pontosan tudni, hogy mi vonzotta a “zarándokokat” Stonehenge-be. Annyi bizonyos, hogy fontos szertartási központ volt és a körülötte lévő területen számtalan prehistorikus emlékmű és sír található.

Egyes szakértők szerint a Nap kultuszának központja volt, mások szerint egyfajta csillagászati naptárként működött. Némely tudós viszont, mint például Timothy Darvill, úgy véli, hogy gyógyulást ígérő kegyhely, egyfajta prehistorikus Lourdes lehetett.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik