A feljegyzések szerint 770 éve, 1253. október 17-én, a bretagne-i Kermartinben született Yves Héloryt apja korai halála után erősen vallásos édesanyja nevelte. Állítólag sokszor mondogatta gyermekeinek: „Élj úgy, hogy szent lehess!”, de valószínűleg maga sem gondolta volna, hogy egyikük szó szerint veszi az iránymutatást.
Szegények, árvák védelmében
Yves filozófiát, teológiát, kánonjogot és római jogot tanult, majd tanulmányai végeztével visszatért szülőföldjére, ahol diakónusként, majd 1284-től papként szolgálta az egyházat, illetve a helyi ügyekben eljáró bíróként, tulajdonképpen egyfajta községi elöljáróként is kamatoztatta tudását. Jogon pallérozódott csavaros eszét azonban nem a hatalmasok érdekében használta, hanem
miközben az igazsághoz is ragaszkodott, ítéleteit a források szerint a vesztes felek is tisztelettel vették tudomásul. Fellépett a hozzá tartozó terület földesúri adóztatása és bármiféle igazságtalanság ellen is, ha visszaélést tapasztalt.
Kérdőre vonta a felperest
Egy történet szerint ügyes-bajos dolgai Orléans-ba szólították, ahol egy özvegyasszonynál szállt meg. Az asszony egy nap könnyek között fogadta: szállást adott ugyanis két férfinak, akik a gondjaira bíztak egy kincsekkel teli ládikót azzal, hogy csak akkor adhatja ki, ha mindketten érte jönnek. Néhány nappal később egyikük visszatért, és meggyőzte az asszonyt, hogy el kell vinnie a ládát, hogy a másik férfit kiválthassa a fogságából. Persze nem tért vissza, a másik férfi viszont megjelent, majd beperelte az asszonyt, mivel nem tartotta be az eredeti megállapodást.
Yves felszólalt a bíróságon az özvegy érdekében, és a felperest kérdőre vonta, most miért egyedül jár el a ládikó ügyében. Jelenjen meg a másik férfi is! Miután a bíró helyt adott a kifogásnak, a felperes visszalépett volna a vádtól, de letartóztatták és kivallatták. Hamar megkerült a másik férfi, valamint az értéktelen kacatokkal teli ládikó is – tervük az özvegyasszony megkopasztására csúfos véget ért.
Miután Hélory 1303-ban meghalt, sokan számoltak be jócselekedeteiről, sőt hozzá köthető csodákról is, így kevesebb mint fél évszázaddal később, 1347-ben szentté is avatta VI. Kelemen pápa, azóta a jogászok, az elhagyott gyermekek és Bretagne védőszentjeként is tisztelik.