Írtunk már arról, hogy két gyerek hogy tud meglenni egymással, milyen alá-fölérendeltségek tudnak létrejönni, az is elég közismert, hogy a második gyerek általában sokban különbözik az elsőtől, más stratégiákat használ, máshogy érvényesül. De mi történik akkor, ha az idősebbik kikerül egy időre a képből?
Amikor a családban ideiglenesen a két gyerek helyett csak egy marad (pl. egy utazás miatt), általában nagy megkönnyebbülést okoz a szülőknek. Egy gyerekkel minden sokkal könnyebb, szokták mondani a tapasztaltak, ami rímel arra az észrevételre, hogy két gyerek nem kétszer annyi energiát emészt fel, hanem sokkal többet.
Ezt az észrevételt az eggyel kevesebb gyerekről azonban pontosítani kell.
Nem mindegy, hogy melyik gyerek utazik el. Ha a fiatalabb, akkor valószínűleg érvényes marad a népi bölcsesség, de ha az idősebb, akkor nem úgy tűnik.
Nagyon nem.
Nálunk az öcsike egész elképesztő energianövekedéssel reagált az erősebb és eddig valamiféle dugófunkciót betöltő felsőbb hatalom eltűnésére. Ővé lett az egész lakás, beleértve minket, szülőket is, és az eddig kedves, aranyos, édibédi, azaz amolyan második gyerekre jellemző taktikákat működtető kisöccs kirobbant, mint egy sok éve szunnyadó vulkán. Mivel megszűnt a bátyó felügyelete, a lakásban minden, bármelyik pillanatban veszélyben van – jellemzően az egykévé avanzsálás óta radikálisan megnőtt az összetört edények száma, folyton kiömlik valami, 20 hónapos gyermekünk több ízben úgy vágta ki a fridzsider ajtaját, hogy összetört egy tojást. A székek segítségével szinte mindenhova el tud jutni a kis roszcsont. Mi pedig rövidpórázon vagyunk, pattognak a vezényszavak, a kívánságok, ami eddig egyáltalán nem volt jellemző.
Gyermekünkből kibújt az eddig elnyomott zsarnok. Így igazából nem érzünk csökkenést az energiabefektetésben, sőt. Úgyhogy számoljuk vissza a napokat, hogy a bátyó megérkezzen, és helyreálljanak az eddigi viszonyok.
Amíg még egyben van lakhelyünk.
