Kilencvenhét éves korában meghalt Fahidi Éva író, holokauszttúlélő.
Fahidi Éva debreceni nagypolgári zsidó családba született 1925 októberében. Bár szülei 1936-ban kikeresztelkedtek, 1944. április 29-én a Fahidi családot elfogták, gettóba kényszerítették, majd nem sokkal később az auschwitz-birkenaui koncentrációs táborba deportálták. Húgát és édesanyját már a szelekciókor megölték, édesapja a tábori körülményekbe halt bele. Fahidi Éva családjának negyvenkilenc tagja halt meg a holokausztban, ő maga azonban túlélte a haláltábort és az azt követő időszakot is, 1945 augusztusában tért haza, ahol nagybátyja fogadta be.
Később nyelvtudásának köszönhetően a külkereskedelemben helyezkedett el, a vészkorszakról csak jóval a történtek után kezdett el beszélni és írni. Emlékiratai 2005-ben Anima Rerum – A Dolgok Lelke (2015-től csak: A Dolgok Lelke) címen jelentek meg, 2019-ben pedig megjelent A szerelem alanya és tárgya című kötete. Fahidi idős korában is aktívan részt vett a közéletben, rendszeresen felemelte hangját a rasszizmus, az antiszemitizmus ellen a nemzetközi és a magyar sajtóban, alapítványokban vállalt szerepet, előadásokat tartott.
2015-ben Szabó Réka rendező felkérésére főszerepet vállalt a Tünet együttes Sóvirág – avagy A létezés eufóriája című modern táncprodukciójában, Cuhorka Emesével. A nagy feltűnést keltő darab Fahidi életét elevenítette meg a tánc nyelvén, 2019 márciusáig több mint nyolcvanszor adták elő, az előadás születéséről készült az emlékezetes, többszörös díjnyerte egész estés dokumentumfilm, A létezés eufóriája.
