Találós kérdés is lehetne: melyik az az olimpiai sportág, amelyben Oroszország, Ukrajna és Fehéroroszország minden másnál jobban halmozza az érmeket? A válasz a világ egyik legszebb, leglátványosabb és legnehezebb sportága, a ritmikus gimnasztika.
Szerdától a spanyolországi Valenciában oroszok és fehéroroszok nélkül rendezik meg az olimpiai kvalifikációs világbajnokságot. Tán egyetlen másik sportágban sem akkora a három legfontosabb posztszovjet állam hatása, mint rg-ben: Oroszország, Ukrajna és Fehéroroszország a ritmikus gimnasztika spirituális otthonai (Bulgária, Spanyolország, Olaszország és Japán mellett), a sportág a volt Szovjetunióban született, e trió sportszakmai és sportdiplomáciai hatása mindig is meghatározó volt.
Érdemes összevetni a ritmikus gimnasztikát másik három művészi sporttal, a műkorcsolyával, a szertornával és a műúszással. Az olimpiákon és világbajnokságokon:
- Műkorcsolyában az összes érem mintegy ötödét (19,34%) szerezték meg a szovjetek, oroszok, ukránok és fehéroroszok
- Szertornában az összes érem kicsit kevesebb, mint negyedét (23,54%)
- Műúszásban kicsit több, mint negyedét (26,46%)
- Rg-ben viszont majdnem a hatvan százalékát (58,66%)
Ukrajna, Oroszország és Fehéroroszország – a háború három legfőbb érintettje – a világ vezető, legfontosabb iskolái közé tartozik; a riválisok felülmúlása nemzeti büszkeség kérdése. A három ország befolyása ráadásul nem csak versenyzőik miatt kiterjedt. Világszerte tömegével dolgoznak orosz, ukrán és belarusz szakemberek; sok országban pedig a ritmikus gimnasztika etnikai sportnak számít, melyben meghatározó szerepe van a posztszovjet országokból származó versenyzőknek és bevándorlók gyermekeinek.
Pár példa a világbajnoki mezőnyből: a világbajnok német Darja Varfolomeev Barnaulban született, felmenői többsége orosz (egyik nagyapja német). A brit színekben versenyző Marfa Ekimova Szentpéterváron, a spanyolok kedvence, Polina Berezina Moszkvában, a szlovének által honosított Ekaterina Vedeneeva Irkutszkban született, de találunk a névsorban ukrán, illetve fehérorosz származású, ám más ország színeiben versenyző sportolót is. A posztszovjet informális háló bíróktól versenyzőkig, edzőktől koreográfusokig keresztül-kasul átszövi a sportágat.
Ezek után aligha meglepetés, hogy az orosz–ukrán háború jelentős felfordulást okozott és elmélyítette a közösségben egyébként is létező árkokat. A háború első napjaiban az ukrán válogatottnak el kellett hagynia kijevi otthonát (ideiglenesen Kárpátalján készültek, most is Ungvárról érkeztek a vb-re). Ukrán gyermektornász is van az orosz akciók áldozatai között – a Mariupolt célzó rakétatámadásban elhunyt 10 éves Katerina Djacsenko sírján kéziszerei fekszenek.
Az orosz rg-sek egy részét – főleg az elmúlt ötkarikás ciklusban sikert sikerre halmozó, de az olimpián hoppon maradó Averina ikreket – felhasználta az állami propaganda; a két testvér még egy „Z-nagygyűlésen” is részt vett. Az oroszok és fehéroroszok felfüggesztése a legerősebb válogatottak közül húzott ki kettőt a mezőnyből. Az ukrán, orosz és fehérorosz szakemberek között befagytak a kommunikációs vonalak. Több ukrán versenyző családjával külföldre menekült, orosz országváltók is vannak, sőt még klasszikus politikai emigráns is akad: a fehéroroszok már edzőként dolgozó klasszisa, Melityina Sztanjuta ellenzéki tevékenysége miatt előbb Ukrajnába, majd a háború kitörése után Franciaországba ment. A háborús fanatizmus szórásába szinte véletlenül is bele lehetett kerülni: így járt a már említett Berezina, aki egy Harry Pottert felidéző gyakorlata miatt évek óta a villám jelét szokta mutatni a nézőknek. Ezt valaki kiszúrta, „Z-gesztusnak” értelmezte, összekombinálta Berezina származásával, és már özönlöttek is a gyalázkodó kommentek.
Más sportágak esetében az orosz versenyzők esetleg érvelhetnek azzal, hogy nem állnak nagyon közel a putyini hatalomhoz, ám a ritmikus gimnasztikára ez nem áll. Kezdjük azzal, hogy – bár a kapcsolatot hivatalosan sosem ismerték el –, de a 2004-es olimpiai bajnok Alina Kabajeva Vlagyimir Putyin állítólagos partnere. Az orosz rg nagyasszonya, Irina Viner a Putyin-közeli oligarchának számító, a futballból klubtulajdonosként, a vívásból sportvezetőként ismert Aliser Uszmanov volt felesége, és szintén igen jó kapcsolatban van az orosz elnökkel.
Viner a sportág megkerülhetetlen figurája, rendkívül karizmatikus egyéniség. Van, aki szereti, van, aki gyűlöli, van, aki tiszteli, van, aki fél tőle – semleges szinte senki sem marad az üzbég származású edző-sportvezetővel kapcsolatban, akiről érzékletes portrét fest a díjnyertes Túl minden határon (Over the Limit) című dokumentumfilm. Ami ritmikus gimnasztikában a kilencvenes évek óta történt, az jobbára az ő akaratát tükrözte – hegemón orosz birodalmat tudott kiépíteni, amelyet sokáig semmi sem fenyegetett.
Az orosz hegemónia viszont már a háború előtt megrendült. A tokiói olimpián az izraeli Linoy Ashram az oroszok legnagyobb felháborodására megnyerte az aranyérmet, majd a bolgárok a kéziszercsapatok versenyében diadalmaskodtak. A mindenki másnál jobb anyagi, infrastrukturális és sportdiplomáciai háttérrel rendelkező oroszok nem nyertek olimpiai aranyat, ami totális kudarcot jelentett. Ösztűz érkezett a Nemzetközi Tornaszövetségre, a bírókra, a technikai bizottságot oroszként irányító (de az olimpia után megtagadott) Natalija Kuzminára, Ashramra és mindenkire, aki „elvette az aranyat”. A FIG az olimpiai pontozást megvizsgálva mindent rendben talált és beállt a bírók mögé; Kuzmina meg feljelentette Vinert a független etikai vizsgálóbizottságnál pozíciójával való visszaélés és bullying miatt. Az etikai bizottság a FIG szabályainak súlyos megsértéséért két évre eltiltotta Vinert, aki koncepciós eljárásnak nevezte a történteket.
Szóval az oroszok előbb elvesztették az olimpián a koronát, majd eltiltották legnagyobb befolyású vezetőjüket, ráadásul a sportági szabályalkotó testületből (ez a technikai bizottság) is kiestek, aztán jött a háború, azzal meg az eltiltás, amely a szintén kiemelkedően erős fehéroroszokat is sújtja. A FIG döntése alapján semleges versenyzőként 2024-től (elvileg) visszatérhetnének egyéniben az oroszok és a fehéroroszok, de ha ez megtörténik, abból szinte biztosan újabb konfliktusok lesznek, és egy ukrán bojkott sem kizárt.
Nagyon sportszerűtlen döntés lenne, ha visszatérhetnének, miközben mi a földi poklot éljük át otthon
– mondta az NBC-nek az ukránok Európa-bajnoka, Viktorija Onoprienko, akinek édesapja a hadseregben szolgál. Nehéz elképzelni, hogy a közeljövőben az ukrán és orosz (valamint fehérorosz) tornásznők ugyanazon a szőnyegen versenyezzenek. A visszatérés feltételeit még nem dolgozta ki a FIG: nem tudni, kizáró ok lenne-e más sportágakhoz hasonlóan a hadsereghez vagy karhatalmi szervekhez kapcsolódó klubtagság (ez a CSZKA- és Dinamo-sportolókat érintené), vagy a háború támogatása.
Miközben a sportág nagyhatalmaira egyaránt erősen hat a háború, az erőviszonyok átrendeződőben vannak. Az elmúlt évtizedben nagyon megerősödött a mezőny, rengeteg a kitűnő tornász, és az orosz sportdiplomáciai fölény eltűnésével tán sosem látott módon kiegyenlítettek lettek a versenyek. A 2022-es világkupa-sorozatban 21, a 2023-asban 19 ország szerzett érmet, Brazíliától Magyarországig. A különbségek kicsik, a korábban nagyon kiszámítható sportágban egyre több a meglepetés, a szurkolók számára alighanem élvezhetőbbek a versenyek, mint valaha. A vaskezű orosz kontroll visszaszorulása a hangulaton is változtatott. Mondhatni, a sportágat egyszerre gyötörte meg és szabadította fel a történelmi vihar.
A valenciai világbajnokság rendkívüli látványt és izgalmakat tartogat a sportág legnagyobb, legfanatikusabb szurkolótábora előtt. Egyéniben 14, kéziszercsapatban 5 hely kiadó a párizsi olimpiára, és mindenki tudja: 2024-ben már csak kontinenseként 1 helyet lehet megszerezni, és lehet, akkor lesz orosz és fehérorosz tornász is a mezőnyben. Márpedig az nehezített pályát jelent.
Egyéniben a magyar színeket az egészen kitűnő 2023-as idényt (Universiade-győzelem, Európa-bajnoki 5. hely, világkupaérmek) futó, a sportág elitjében magának helyet kivívó Pigniczki Fanni, Wiesner Hanna, valamint az együttes kéziszercsapat (Jurca Lilla, Kajner Gyöngyvirág, Mészáros Mandula, Pesti Dalma, Szabados Dóra, Urbán-Szabó Mónika) képviseli.
hiszen látványos fejlődése és a nemzetközi mezőny átrendeződése egyaránt helyzetbe hozta. Ahhoz, hogy a helyzetből gól (illetve kvóta) legyen, legalább három nagyon jól sikerült gyakorlat kell. A rendkívül szorossá vált mezőnyben pedig nüánszok dönthetnek.
Ez persze még mindig sokkal jobb, mint amikor előre lefutottnak tűnt minden.
