Szerdán, nyolcvanegy éves korában elhunyt az utóbbi évtizedek egyik legfurcsább zenei dokumentumfilmjének ihletője és főszereplője, Sixto Diaz Rodriguez, a zenész, aki rövidke amerikai karrierje, majd hirtelen eltűnése ellenére a távoli Dél-Afrikában a legtöbbet hallgatott előadók egyikévé vált – írja a Variety.
A hatvanas évek végén két producer egy detroiti bárban figyelt fel a prófétikus szövegekkel operáló, szívhezszóló dalokat író Rodriguezre, majd rövidesen albumot készítettek vele, hiszen úgy érezték, hogy a Chrysler egyik összeszerelő üzemében dolgozó férfi rövid idő alatt óriási karriert fut majd be. A lemezt a közönség jól fogadta, a zenész azonban hirtelen eltűnt. Rövidesen elterjedt a hír, hogy a színpadon követett el öngyilkosságot, így lassan mindenki megfeledkezett róla – leszámítva az apartheid miatt forrongó dél-afrikaiakat, ahol a dalok csakhamar ikonikussá váltak, az albumból pedig félmillió fogyott.
Két rajongója évtizedekkel később úgy döntött, megpróbálja feltárni az eltűnés hátterét, remélve, hogy magára Rodriguezre is ráakadnak: így is történt. Az 1997-es felfedezést, az azt követő 1998-as teltházas dél-afrikai turnét (ennek egy rövid részlete itt látható), valamint az azóta eltelt eseményeket a magyarul Rodriguez nyomában címmel futó Searching for Sugar Man című filmben mutatták be, ami Oscar- és BAFTA-díjig jutott.
Az 1971 végi eltűnését követő évtizedekben főként építkezéseken, bontásokon és házfelújításokon dolgozó, a hetvenes évek végén Ausztráliában egy turnét még bevállaló férfi 2009-ben az Egyesült Államokban is újra befutott, a film pedig csak tovább növelte a rá irányuló figyelmet: feltűnt többek közt David Letterman showműsorában, illetve a Coachella színpadán is.
