Nagy-Britannia egyetlen korábbi uralkodó kormányzása alatt sem változott meg ilyen drámaian. A II. Erzsébet-korszakot az élet minden területén olyan példátlan átalakulások határozták meg, amelyek kihatásai a több mint két évszázaddal korábbi ipari forradalom átalakulásaival vetekedtek. II. Erzsébet királynő tanúja volt azoknak a jelentős társadalmi, technológiai, közlekedési és geopolitikai változásoknak, amelyek a legtöbbek szemében a modern brit államot létrehozták. A puszta tény, hogy a monarchia mindezt túlélte, sőt, az adott körülmények között felvirágzott, nagyban a néhai királynőnek és a több mint 70 évi, állandó, változatlan uralkodói jelenlétének köszönhető.
A királynő 1953. június 2-i megkoronázása előtt keveseknek volt televíziójuk, de a döntés, hogy a szertartást a BBC élőben közvetíti, sokakat arra késztetett, hogy megvásárolják első készüléküket. Az Egyesült Királyságban 20 milliónál is jóval többen nézték, ahogy II. Erzsébet királynőt a londoni westminsteri apátságban megkoronázzák.
Az ezt követő 69 év során a média a felismerhetetlenségig megváltozott. II. Erzsébet uralkodásának kezdetén a kommunikáció elsősorban levelek, táviratok és újságok útján zajlott. Mindössze két és fél évtizeddel később, 1976-ban a királynő elküldte első e-mailjét, 2008-ban feltöltötte első YouTube-videóját, 2014-ben elküldte első Twitter-üzenetét, 2019-ben pedig feltöltötte az első Instagram-posztját. 2022-ben a nyomtatott sajtó – a négy évvel korábbi 40 százalék után – már csak 24 százalékát tette ki a brit hírközlésnek, ami pedig a brit tinédzserek elsődleges hírforrását illeti, az Instagram, a TikTok és a YouTube egyaránt megelőzte a BBC-t.
A tudomány eszközei
Angliában az elmúlt 70 év alatt nem csupán a számítástechnika terén ment végbe hatalmas technológiai változás. 1952-ben, Erzsébet trónra lépésekor még a brit lakások elenyésző részében volt központi fűtés, hűtőszekrény, mosógép vagy telefon. Mindössze 2,5 millió autó járt az utakon, és egy ilyen jármű birtoklása a legtöbbek számára elérhetetlen vágyálom volt. Ma a legtöbb háztartásban van legalább egy autó, és összesen 32,9 millió közlekedik az országban.
Az ifjú királynő a mainál kisebb népességű, fiatalabb ország fölött uralkodott. 1953-ban az Egyesült Királyság 50,6 millió lakosából 21,6 millió 30 év alatti, 8 millió pedig 60 éves, illetve annál idősebb volt, ami 2,7:1 arányt jelentett. A népesség azóta meghaladta a 68 milliót, és el is öregedett. A fiatalok és az idősek aránya ma 1,4:1, és ez tovább csökken. Az Egyesült Királyságban a várható élettartam növekedését részben a helyi tudományos eredmények magyarázzák. 1953-ban James Watson, Francis Crick és Rosalind Franklin felfedezte a DNS kettős spirál szerkezetét, ami Robert Edwards forradalmian új laboratóriumi megtermékenyítési eljárásával együtt 1978-ban az első „lombikbébi” megszületéséhez vezetett, és mindez hozzájárult a tudomány, a gyógyítás, az oktatás és a megelőző kezelések átalakításához.
A brit társadalom évről évre lényegesen sokszínűbbé is vált: 1952-ben még kevés brit látott megszokott környezetében színes bőrű embert. Az elmúlt hét évtized során a bevándorlás sokvallású és soknemzetiségű társadalmat hozott létre, és ezzel párhuzamosan, nemzeti identitás hiányában a „britség” tudata is hanyatlott. Az 1950-es évek ösztönös nemzettudata – amelyet két világháború, a protestáns hit és az Egyesült Királyság semmiféle belső megkülönböztetést nem ismerő birodalmi felfogása kovácsolt – megszűnt.
Az a tény, hogy Sadiq Khan személyében Londonnak jelenleg muszlim polgármestere van, a miniszterelnököt Rishi Sunaknak hívják, és kabinetjében jelentős a nők és az etnikai kisebbségi hátterű tagok aránya, jelzi a változás mértékét. 1952-ben ezek egyike sem volt lehetséges; a nők mindössze 32 százalékát tették ki az aktív dolgozók létszámának, ma a munkaerő 48 százalékát alkotják.
A királynő a második világháború alatt maga is beállt a munkavállalók közé, amikor teherautó-szerelőként dolgozott a Női Területi Kisegítő Szolgálatnál (Women’s Auxiliary Territorial Service). Több mint 70 évvel később, 2015-ben a Nők Intézete (Women’s Institute) centenáriumán tartott beszédében II. Erzsébet megemlítette, mekkora haladást értek el a nők az ő uralkodása alatt.
A modern világban a nők lehetőségei, hogy valami értékeset adjanak a társadalomnak, nagyobbak, mint valaha, mert saját erőfeszítéseik által ma sokkal nagyobb szerepet játszanak a közélet minden területén
– jegyezte meg.
Szabadság és sikertelenség
Az 1950-es évek hierarchiáját és viselkedési kódexét egy liberálisabb vagy „engedékenyebb” társadalom váltotta fel. A születésszabályozás, az abortuszreform és az 1970-es egyenlő bérezési törvény egyaránt hozzájárult az 1950-es évek nemi egyenlőtlenségeinek csökkentéséhez. A szexuális bűncselekményekről szóló, 1967-es törvény eltörölte a férfiak közötti homoszexuális kapcsolat bűncselekmény voltát, és 46 évvel később a melegek Angliában, Skóciában és Walesben elnyerték a házasságkötés jogát (Észak-Írországban csak 2020-ban). Ennek ellenére a nemek egyenlőségéért és az LMBTQ+ kategóriába tartozók jogaiért folyó harc nagy port kavart a királynő uralkodásának utolsó éveiben.
A koronázáskori optimizmus ellenére az elmúlt 70 évet az Egyesült Királyság viszonylagos hanyatlása jellemezte, a legélesebben valószínűleg a gazdaság terén. Az Egyesült Királyság ipari, irányítási és munkaügyi viszonyai világszinten politikailag és gazdaságilag egyaránt egyre versenyképtelenebbnek bizonyultak. Az Erzsébet-korszakot egészében az iparosítás leépülése és a gazdasági hanyatlás jellemezte, bár egyesek természetesen szupergazdagokká váltak. Ugyanakkor a kontinentális Európa gazdaságai sokkal nagyobb ütemben fejlődtek fel az alacsony háború utáni szintjükről, mint a brit szigetország.
Amikor II. Erzsébet elfoglalta a trónt, Winston Churchill volt a miniszterelnöke, Joszif Sztálin a Szovjetunió vezetője, Harry Truman az Egyesült Államok elnöke és Mao Ce-tung Kína vezére. Még zajlott a koreai háború, és a Kínai Népköztársaság alig volt több kétévesnél. Az Egyesült Királyság atomhatalomként éppen csatlakozni készült Amerikához és a Szovjetunióhoz: Churchill egy héttel a koronázás után hozta nyilvánosságra az atombombatervet. A Kínai Népköztársaság a világ második legnagyobb gazdaságával ma épp szuperhatalommá növi ki magát; a Szovjetunió rég eltűnt a geopolitikai térképről; Nagy-Britannia pedig átkerült a „kisebb hatalom” státuszába.
A szigetország globális hírneve a 2003-as iraki invázió véres utóhatásaként sokak szemében kitörölhetetlenül megkopott, de a második Erzsébet-korszakról szőtt álmok már jóval korábban megfakultak. Nehéz eltúlozni azt a megaláztatást, amit az 1956-os szuezi válság okozott, amikor Nagy-Britannia, Franciaország és Izrael összefogva sikertelen kísérletet tett arra, hogy erővel visszaszerezze Egyiptomtól a Szuezi-csatorna fölötti ellenőrzést.
A fejlődő birodalom
1953-as karácsonyi beszédében II. Erzsébet kijelentette:
A Brit Nemzetközösség egyáltalán nem hasonlít a múlt birodalmaira. Ez egy teljesen új elképzelés, amely az emberi szellem legkiválóbb tulajdonságain alapul: a barátságon, a hűségen, a szabadság és a béke iránti vágyon.
A királynő egy hónappal korábban férjével, Fülöp edinburghi herceggel öt és fél hónapos maratoni körutazásra indult a Nemzetközösség országaiba. Otthon a Pathé-filmhíradóban látható volt az a forró lelkesedés, amellyel a királyi párt mindenütt fogadták: Bermudától Jamaicán, Új-Zélandon, Ausztrálián és Ugandán át Gibraltárig.
A világ azonban gyorsan változott, ez pedig sehol sem volt szembetűnőbb, mint a birodalomban. A folyamat igazából akkor indult el, amikor India öt évvel Erzsébet trónra lépése előtt, 1947-ben függetlenné vált, de az 1950-es és 1960-as években erősen felgyorsult. Erzsébet uralkodásának első két évtizedében 32 ország vált függetlenné Nagy-Britanniától. Hongkong, a birodalom utolsó jelentős birtoka, 1997-ben került vissza Kínához. Miközben a birodalom széttöredezett, a Nemzetközösség növekedett. Ez a globális szövetség a királynő vezetése alatt,
Egyes kommentátorok azonban azzal érveltek, hogy a királynő jóságos arca mögött a britek erőszakkal és véres konfliktusokkal teli, bonyolult története húzódik meg, és emlékeztettek például a mai Kenya, Malajzia, Jemen és Ciprus területén a Brit Birodalom végnapjaiban kitört lázadások brutális leverésére. Ezek a birodalmi gaztettek csak későn vezettek számvetéshez a királyságban, amikor a kormány kárpótlást fizetett a gyarmati politikája néhány áldozatának.
Az aktivisták harca a szobrok eltávolításáért, az iskolák Brit Birodalmat dicsőítő tananyagának felülvizsgálatáért, valamint a bocsánatkérésre és kárpótlásra vonatkozó további felszólítások demonstrálják, hogyan köszönnek vissza még ma is az Erzsébet-korszak első évtizedeiben lezajlott gyors dekolonizáció következményei.
Bocsánatkérés és kárpótlás
Mindazonáltal a birodalom felbomlását a királynő jelenléte nélkül több gyűlölködés kísérhette volna. Nagy-Britannia birodalomból posztimperialista hatalommá válása alatt a királynő mindvégig kifejezésre juttatta, hogy kész új kapcsolatot kialakítani Anglia régi gyarmataival – amely a barátságra, nem pedig a gyarmatok elvesztéséből fakadó sértettségre épül. 1961-ben Ghánába utazott, és táncolt Kwame Nkrumah elnökkel, Afrika egyik legkiemelkedőbb antikolonialista vezetőjével, akit korábban a britek egy rövid időre börtönbe is zártak.
Erzsébet – azzal, hogy ritka egyesítő figurává vált – ezt az időszakot kétségkívül a példátlan globális átalakulás korszakává tette; különösen érdekes, hogy akkor sem veszítette el a Nemzetközösség vezetőinek szeretetét, amikor azok hevesen ellenezték kormányának politikáját. A Nemzetközösségnek új útra kell lépnie, és döntenie kell saját jövőjéről. A szervezet az utóbbi időben megnőtt, mert olyan országokat is befogadott, amelyek valójában sohasem álltak brit uralom alatt.
Az új Erzsébet-korszak utolsó éveiben a karibi országokban mozgalom indult a királynő névleges államfői címének eltörlésére, továbbá a gyarmati korszakban elszenvedett sérelmek jóvátételének követelésére. A folyamat felgyorsult, amikor 2021-ben Barbados (Nemzetközösségen belüli) köztársasággá alakult. Belize bejelentette a kérdés alkotmányos felülvizsgálatát, míg Jamaica, illetve Antigua és Barbuda egyaránt jelezte köztársasággá válási szándékát.
Identitásproblémák
Az Egyesült Királyság egyik meghatározó jellemzője – Erzsébet egész uralkodása alatt, majd azt követően mindmáig – az a szükségszerűség volt és maradt, hogy elfogadja és meghatározza saját megváltozott helyzetét a világban. Még 1962-ben a volt amerikai külügyminiszter, Dean Acheson – a brit sajtó bosszúságára – egy beszédében megjegyezte, hogy „Nagy-Britannia elveszítette birodalmát, és még nem találta meg a szerepét”. Kifejtette, hogy jövőbeni identitását illetően az ország összezavarodott: egyik pillanatban az Egyesült Államokkal való „különleges kapcsolatára” fókuszál, aztán Európa vagy a Nemzetközösség felé tekinget, hogy nagyobb jelentőséget adjon neki, és befolyásolja a jövőben. Ezek a szavak ma is ugyanolyan igazul csengenek, mint annak idején. Anglia ma nagyon bizonytalan a világban elfoglalt helyét illetően, és szembe kell néznie a második Erzsébet-korszakot meghatározó változás mértékének és ütemének káros következményeivel.
Amilyen stabilizáló erő volt a királynő sokak szemében, úgy erősödik ma az Egyesült Királyság megosztottsága földrajzi vonalak mentén. Egyre kétségesebb, hogy négy nemzete együtt tud-e maradni Egyesült Királyságként. Észak-Írországban egyre jobban sürgetik a politikai változást, Skóciában pedig a brexit után mindinkább erősödik a függetlenségi törekvés, ami a The Herald on Sunday-ben a Károly képe fölötti főcímben is tükröződött: „Az Unió megmentője vagy Skócia utolsó királya?”
II. Erzsébet uralkodása felölelte a kultúra és a társadalmi osztályok fogalmának átalakulását, a gyors technológiai terjeszkedést és a társadalmi-politikai változást, az elvárt tisztelet felszámolását és egy sajátos brit identitásérzetet. A királynő mégis képes volt sikeresen venni e változások akadályait – felkarolva a technológia és a kommunikáció vívmányait, egyszersmind a hagyomány szilárd bástyájaként az ősi értékeket és erényeket is képviselve. Ez a rendíthetetlenség meghazudtolta az országa által megélt korszakos változást, amelynek következményei csak most, a királynő halála után válnak teljesen láthatóvá.
A cikket Boross Anna fordította. BBC History júniusi lapszámában a II. Erzsébetről szóló összeállítás további cikkei a brit királyi család magyar felmenőiről és kapcsolatairól, Fülöp herceg és a trónörökös Károly szerepéről, valamint Diána hercegné halálának következményeiről szólnak.
