A készülék dobozát kinyitva a telefon mellett találunk egy jó minőségű, átlátszó szilikontokot, egy USB-A/USB-C kábelt, egy 66 wattos töltőfejet, illetve a megszokott leírásokat. A töltéshez használható adapter ugyan visszalépés a tavalyi Honor Magic4 Pro 100 wattos megoldásához képest (mondjuk már a telefon sem tudja ezt a teljesítményt), viszont legalább nem spórolták ki a csomagból, mint a készülékcsalád egyik olcsóbb tagjánál, a Honor Magic5 Lite-nál.
Honor Magic5 Pro
A telefont kézbe véve elsőre „fejnehéznek” tűnik, ami a hátlap méretes kameraszigetére vezethető vissza, de ez a hétköznapi használat során megszokható, és egy idő után már fel sem tűnik. A felépítés nagy meglepetéseket nem okoz, az viszont dicséretes, hogy a nálunk járt modell matt fényű, és zöld színű üveg hátlapja nem gyűjtötte az ujjlenyomatokat.
A keret alján ott az USB-C port, egy hangszóró, a mikrofon és a SIM-tálca, jobb oldalon a szokásos bekapcsoló és a hangerő gombok, felül pedig a második hangszóró mellett egy – ma már ritkaságnak számító – infraport kapott helyet, aminek hála egyes eszközök esetében (szórakoztató elektronika, légkondicionáló) távirányítóként is használható a telefon. A teszt során egy réges-régi Samsung klímával és egy páréves Philips tévével is kipróbáltuk az egységet, ami tökéletesen működött. A két hangszórónak hála adott a sztereó hangzás, és csúcskategóriás készülék lévén nem hiányzik az IP68 szabvány szerinti por- és vízállóság sem.
Az előlapot a 6,81 hüvelykes, 120 Hz képfrissítésre képes, HDR10+ kompatibilis, 10 bites OLED panel uralja, ami lekerekített széleket kapott. Utóbbi még mindig divatos dizájnmegoldás a gyártók részéről, holott a telefon fogását instabilabbá teszi, sőt, részben erre vezethető vissza, hogy a készülék hajlamos szinte bárhonnan lecsúszni – ezért is érdemes szinte azonnal használatba venni a dobozban található szilikontokot. A szelfikamera és a biztonságos feloldást biztosító 3D szenzor egy kapszulakivágásban kapott helyet, méghozzá a kijelző bal felső sarkában.
Akár ezzel, akár a kijelző alá rejtett optikai ujjlenyomat-olvasóval gyorsan feloldható a mobil, sokszor fel sem tűnik, hogy le volt zárva. A maximum 1800 nit fényerejű kijelző erős napfényben sem hagyja cserben a felhasználót, a képfrissítést pedig dinamikusan állítja a készülék, a felhasználási módnak megfelelően. Értesítési LED nincs, van viszont Allways On Display funkció, aminél kedvünkre konfigurálható, hogy mennyi információ jelenjen meg az amúgy lezárt kijelzőn.
A telefon Magic OS7.1 kezelőfelületet kapott, ami egy Android 13 alapú rendszer, és a gyártó ígérete szerint három évig biztosítják az Android főverziókat (tehát erre a készülékre még a 16 is elérhető lesz), négy évig pedig a biztonsági frissítéseket. A Magic OS minden tekintetben nagyon hasonlít a korábbi tulajdonos Huawei hasonló felületére, ami főleg azoknak lesz pozitívum, akik Huawei-készülékről váltanak az új Honor-eszközre. Ezen a ponton pedig érdemes megjegyezni, hogy a Huawei-jel ellentétben ennek a gyártónak a készülékei megkapták a Google teljes alkalmazáskínálatát, továbbá a Play Áruház és a Google Mobile Services (GMS) sem hiányzik.
Csúcskategóriás hardver
Ami a burkolat alatt megbúvó komponenseket illeti, nem spórolt a Honor, ezen a téren is abszolút a csúcskategóriában helyezkedik el a Magic5 Pro. Az idei Snapdragon 8 Gen2 lapka mellé adott az Adreno 740 grafikus chip, 12 gigabájt memória, és 512 gigabájt háttértár. Talán nem meglepő, de a tárhely bővítésére már itt sincs lehetőség, cserébe van 5G, Wi-Fi 7, Bluetooth-ból pedig az 5.2-es szabványt kapjuk. Utóbbiból mondjuk ebben a kategóriában már elvárható lenne az 5.3, de ezt már csak amolyan kötelező kukacoskodásként említjük.
A gyártó a kamerák terén sem akart lemaradni a konkurenciától, amit mi sem bizonyít jobban, hogy a bejelentést követően, ha csak rövid ideig is, de ez a készülék volt a legjobb mobilfotós telefon a piacon – aztán jött a Oppo Find X6 Pro, majd nem sokkal később, mondhatni menetrendszerűen a Huawei P60 Pro vette át a vezetést.
A Magic5 Pro ennek ellenére nem vall szégyent: a hátlapi kameraszigetben három egység kapott helyet, mindegyik 50 megapixeles felbontással. A legnagyobb érzékelőt a főkamera kapta, ami 23 milliméternek megfelelő látószöggel van ellátva, és emellé jön egy 13 milliméternek megfelelő széles látószögű lencse, illetve egy 90 milliméternek megfelelő periszkópos telefotó modul.
Alapbeállításon már-már megszokott módon a telefon 12 megapixeles képeket készít, és a magas megapixelszámból – a pixel binning technológiáknak köszönhetően – az AI és a Zoom lehetőségek profitálnak. Ennek hála fotózás közben a széles látószögű nézet (0,7x) és az alapbeállítás (1x) mellé megkapjuk a 3,5-szeres és a tízszeres nagyítás lehetőségét is. Az utóbbi jól használható, nincs panasz a minőségre, csak arra kell figyelni, hogy stabilan tartsuk a készüléket, mert itt már könnyen be tudjuk rázni a képet, főleg kevésbé ideális fényviszonyok között.
Természetesen adott a lehetőség 50 megapixeles képek készítésére is, ha valamibe később szeretnénk belenagyítani a részletekért, ráadásul ezek elmentése sem tart sokáig. RAW fotót viszont már csak a főkamerával készíthetünk, cserébe itt minden paramétert mi határozhatunk meg. Ami a nagyítást illeti, itt is adott a százszoros digitális zoom, de az így készült fotók minősége elég hullámzó, éppen ezért jobban járunk, ha 50 megapixeles fotót készítünk, és abból mi magunk vágjuk ki a részletet, amire szerettünk volna ránagyítani.
Videózni a szelfi és a hátsó kamerákkal is maximum 4K felbontásban tudunk, adott a 60 képkocka per másodperc képfrissítés, leszámítva a nagylátószögű kamerát, ahol furcsa módon be kell érnünk a 30 fps-sel. A konkurenciához képest ráadásul abban is alul marad a Magic5 Pro, hogy 4K-ban maximum 15 percet hajlandó rögzíteni, utána újra kell indítani a felvételt.
Cserébe viszont van lehetőségünk a kamera appból különböző képstílusokat választani a videóra, amik nagyon jól néznek ki. Pozitívum továbbá, hogy videózásnál választhatunk úgynevezett flat profilt is, ami utómunka esetén lehetővé teszi, hogy magunk színezzük a felvételeket.
A csúcsnak persze ára van
A méretes (162,9 x 76,7 x 8,8 mm) telefonba egy nagy akkumulátor is befért (nem véletlenül 219 gramm a súlya), egy 5100 milliamperórás telepet kapunk, ami normál használat mellett akár két napig is életben tartja a telefont, de még egy nyaralós, sűrűn fotózós napot is simán kibír az aksi. Ami a töltést illeti, ott vezetéken a fentebb már említett 66 watt a maximum, vezeték nélkül pedig 50 wattal kell beérnünk – utóbbihoz persze kell egy olyan töltő, ami támogatja ezt a „sebességet”, ami a jelenlegi kiegészítő-kínálatban azért még egyáltalán nem megszokott.
Ahogy azt már a bevezetőben is említettük, a csúcskategóriás készülék mellé csúcskategóriás ár társul, nem mobilszolgáltatónál vásárolva 530 ezer forint környéki összeget kell kicsengetni ezért a készülékért, ami hatalmas összeg, de ehhez hozzátartozik, hogy nem is kell szinte semmilyen kompromisszumot kötni a konkurens gyártók hasonló áron kínált okostelefonjaihoz képest.
