Május 13-án, szombaton ünnepli negyvenedik születésnapját Görbicz Anita 233-szoros válogatott kézilabdázó.
A két évvel ezelőtt visszavonult Görbicz egész pályafutása során kizárólag győri színekben kézilabdázott, irányítóként és balszélsőként. Az ETO-val ötszörös Bajnokok Ligája-győztes, háromszoros BL-ezüstérmes, BL-bronzérmes, háromszoros EHF Kupa-ezüstérmes, KEK-ezüstérmes, 13-szoros bajnok és 14-szeres Magyar Kupa-győztes volt. A világ legjobb női játékosának egyszer, az év legjobb magyar kézilabdázójának hatszor választották meg.
„Hihetetlen, hatalmas élmény volt legelőször felemelni a BL-trófeát. Mindenkinek nagy kő esett le a szívéről, hiszen előtte nagyon sokáig nem sikerült” – idézte fel a győriek első, éppen tíz évvel ezelőtti BL-győzelmét az M1 aktuális csatornán Görbicz.
Hozzátette, amikor még nem jött össze az aranyérem a legrangosabb európai kupasorozatban, azok nagyon nehéz pillanatok voltak. „Nagyon sokat dolgoztunk, és amikor azt érzed, hogy megtettél mindent, mégsem jön a várva várt siker, akkor újrakezdeni nagyon megterhelő és negatív is tud lenni” – magyarázta.
Karrierje legfájóbb emlékei közül kettőt idézett fel: a 2003-as zágrábi világbajnoki döntőt, amelyet 26-20-as vezetésről veszített el a magyar válogatott Franciaországgal szemben, illetve a 2004-es athéni olimpiát, amelyen nem jutottak elődöntőbe.
A 2003-as vb-döntő nem csak Görbicznek fájó emlék, mindenkinek, aki látta:
„Az athéni olimpiának nagyon komoly éremesélyes csapattal vágtunk neki, és az ötödik hely nagyon fájó eredmény volt számunkra. Persze, most összetenném a két kezemet, ha még játszanék, és második helyezést érnénk el a világbajnokságon” – mondta a korábbi világklasszis.
Elmondása szerint az utazások és az edzések egyáltalán nem hiányoznak neki, viszont maga a légkör és a csapat igen. „Néha szívesen ott lennék, és mondanék néhány mondatot a lányoknak a pálya széléről, de örülök, hogy úgy hagytam abba a kézilabdát, hogy már elég! Nincs bennem olyasmi, hogy még nagyon szívesen játszanék, mert lenne bennem még egy év”.
Mint felidézte, nem sok csapat akarta megszerezni, mert mindenki tudta, hogy Győrben szeretne kézilabdázni, és fiatal korától kezdve öt évre szóló szerződéseket kötött.
Amikor volt komoly ajánlatom, azon gondolkoztam, hol jó nekem, hol tudok fejlődni? Lehet, hogy tudtam volna fejlődni külföldön, és megismerni egy másik kultúrát, de napi egy edzéssel nem biztos, hogy jó lett volna nekem Skandináviában
– magyarázta. Végül úgy döntött, marad a napi két-három edzésnél, és inkább Győrben próbál hosszú távon jó sportoló lenni.
Görbicz felidézte, hogy pályafutása alatt – egy alkalom kivételével – nem ünnepelte meg a születésnapját, annak viszont nagyon örült, hogy ekkor volt a BL fináléja vagy négyes döntője.
„Mindig azt kértem, az legyen a születésnapi ajándékom, hogy megnyerjük a BL-t, és az utóbbi években, amikor még játszottam, sikerrel jártunk”.
Az egyetlen kivétel a harmincadik születésnapja volt, amikor a BL-győzelmüket a bajnoki aranyérmes győri labdarúgókkal együtt ünnepelték, majd a párja, Vincze Ottó és a barátai összehoztak neki egy hatalmas születésnapi bulit.
Görbicz elmondta, hogy az első időszak nagyon nehéz volt számára a Győri Audi ETO KC elnökeként, hiszen nem számított rá és soha nem gondolta, hogy egyszer a klub első embere lesz.
Most tudtam meg igazán, mennyivel könnyebb az élete egy sportolónak, hiszen csak ki kell futnia a pályára, és mennyi mindennek kell stimmelnie ahhoz, hogy a játékosok nyugodt körülmények között tudjanak készülni
–mesélte.
Hozzátette, előtte sportigazgatóként már feltérképezte, hogyan működik a klub, és most már teljesen képben van mindennel. Meglátása szerint egy korábbi sportolónak könnyebb egy klubot vezetnie, mert át tudja érezni, mire van szükségük a játékosoknak.
Jelenleg az utánpótlás irányítása, felügyelete jelenti a legfőbb feladatot számára, és mint elmondta, nagyon komoly célja, hogy olyan játékosokat neveljen négy-hat éven belül, akik a felnőtt válogatott meghatározó tagjai lesznek és a győri csapatan is főszerepet vállalnak.
