Dokumentumfilmek ezrei készülnek a témában, és tudósok hada fedezi fel lassanként újra mindazt, amit az indiánok évszázadok óta mondanak nekünk. A környezetünk rohamos pusztítását és a klímaválság kérdéseit feszegető, különleges látványvilágú indián történetben, a KOJOT NÉGY LELKE című magyar animációs kalandfilmben az ember nem a teremtés koronája és a világ ura, hanem csupán egy a teremtmények közül. A film a világ kezdetéhez repít minket vissza, ahol Kojot kalandjain keresztül hozza közel a nézőhöz az indián bölcsességet és megmutatja, hogy a múlt tapasztalataira hallgatva könnyebb a jövőt jó irányba formálni.
„Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy mi vagyunk a legfontosabbak, mindenki más csak a díszlet része”
Gauder Áron életében egészen régre nyúlik vissza az érdeklődés a természet és az indián kultúra iránt. A rendező véleménye szerint az indiánok nagyon jó alternatívát kínálnak gondolkodásmódban, a világhoz való hozzáállásban. Áron is ebben hisz: ha az emberek egyszerűbben élnének, talán a többi élőlénnyel is nagyobb lenne az összhang:
„Utánanéztünk az amerikai indiánok mai helyzetének, és kiderült, hogy nagyjából ugyanolyan problémákkal küzdenek, mint az elmúlt párszáz évben: a maradék földjükről is próbálják kiebrudalni őket, mintha másodrangú polgárok lennének. A kerettörténet aktualitása segítséget nyújt a nézőknek, átvezet bennünket ebbe a másik világba, de a felvetett problémáknak ugyanúgy Magyarországon is aktuális. Az indiánok úgy tekintenek magukra, mint olyan lényekre, akik egyenrangúak a többi élőlénnyel. Ma már hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy mi vagyunk a legfontosabbak, mindenki más pedig csak a díszlet része, de ez a szemlélet nem tartható sokáig.”
Áron és csapata az elejétől fogva nagyon komolyan vette a munka tartalmi oldalát, hiszen olyan témához nyúltak, ami nem saját örökségük, és az alkotók őszinte szándékai ellenére is szükség volt a szakmai visszajelzésekre. Az egyikük Charles Cambridge (PhD, Colorado Egyetem), a navajo törzs beiratkozott tagja, a film indián konzulense volt, aki korrigálta a forgatókönyvet. Mellette egy indián filmrendező szempontjait is nagyon komolyan vette a csapat, és a zenét is indián művészek adják. Valószínűleg ez az alázat és hitelesség az, ami érdemessé tette Áront, hogy idén az Év Európai Rendezőjének jelöljék a Cartoon Movie eseményen. A 25. évfordulóját ünneplő rendezvényt március 8-10. között tartják a franciaországi Bordeaux városában.
„Nehéz megfogalmazni, mit várunk a filmtől, hiszen nyolc éve készül, az ember ilyenkor már nehezen tudja objektíven látni. Természetesen a szakmán belül is szívesen megmérettetjük magunkat, hiszen, ha egy film díjat nyer egy fesztiválon, akkor az elismerés mellett nagyobb hírverést is kap, több emberhez jut el. Ennek ellenére váratlanul ért, hogy az Év Európai Rendezője címre jelöltek, majd március elején meglátjuk.”
A forgatókönyv Gauder Áron és Bereményi Géza közös munkája
Bereményi Géza forgatókönyvíró nem a munka kapcsán találkozott először a rendezővel, kapcsolatuk régebbre nyúlik vissza. Géza az 1970-es évek közepén ismerkedett meg Cseh Tamás dalszerzővel, a magyar indián-amerikai kultúrkör egyik atyjával. A magyar indiántáborokba látogatók évente kétszer tábort vernek, hogy az autentikus indián életmód szerint éljenek, ide látogatott el két nyáron keresztül Bereményi Géza is, melynek apropóján később Áronnal is munkakapcsolatba kerültek:
„Bár én nem vágytam efféle indián életmód megvalósítására, a magyar nyelven is megtalálható indián könyveket én is olvastam gyermekkoromban. Aztán találkoztam velük személyesen, és nagy hatással volt rám az egész tábor komolysága, ahogy egész évben készülnek, a tevékenységeket nagy átéléssel végzik. Engem „Puska fiának” neveztek, amíg ott voltam, de mindenkinek megvolt a saját indián neve.”
Bereményi Géza nagyon kíváncsi a film sorsára, úgy fogalmaz: a filmmel kapcsolatban nem akar sem szerénytelen lenni, sem szerénykedni, így elsősorban Áron belefektetett munkáját szeretné kiemelné.
„A film egy néprajzi igazságokon alapuló történetet dolgoz fel, nagyon komoly kutatómunka alapján készült, ezt pedig elsősorban Áron képviselte. Mindazt, amit elénk tárt belőle, én híven próbáltam elsajátítani, mindenki azt tette hozzá a közös munkához, amit tudott, így jól egészítettük ki egymást. De az is tény, hogy ezt a hét-nyolc évet Áron töltötte a filmmel.”
Kojot karakterét Bozsó Péter színész hangja tölti meg élettel
Péter szerint az emberi szereplők szinkronizálása során sokkal több mindenhez kell alkalmazkodni, kevés tere van a színész saját egyéniségének, így külön örült, hogy Kojot karaterében nagyobb volt a kreativitás és a művészi szabadság.
„Áronnal harmonikusan tudtunk együtt dolgozni. Megszabta ugyan a kereteket, nagyon pontosan elmondta, mit szeretne, jól instruált, ez sokat segített, de olyan dolgokra is nyitott volt, amit esetleg én tettem bele pluszban a karakterbe, ezáltal élettel telibb lett. ”
A munka elején Péter még csak bizonyos részleteket, pár rajzot látott a filmből, azonban Áron már a kezdetektől fogva pontosan megfogalmazta az egész film gondolatiságát, sokat beszélgettek a fordulatokról, mélypontokról, a jellemek változásáról, ami sokat segített Péternek Kojot figurájának megszemélyesítésében.
„Érdekes világot mutat be a film, talán egy kicsit kikopóban van ez a fajta értékrend, azok a tiszta, esszenciális dolgok, amiket mi már nem veszünk észre. Mostanában túlbonyolítjuk a világot, a film azonban sok mindenre egyszerűen világít rá. Nekem azt sugallta, hogy Áron fejében már a kezdetektől fogva megvolt az egész történet az első kockából az utolsóig, már csak a gyakorlati megvalósítást kellett hozzá tenni, ebben volt nekem is szerepem.”
A Kojot négy lelke főszereplőinek Bozsó Péter, Papp János, Pikali Gerda és Széles Tamás kölcsönözték a hangjukat. További szerepekben Scherer Péter, Kautzky Armand, Vida Péter, Előd Álmos, Szabó Sipos Barnabás, Debreczeny Csaba, Bolla Róbert, Schneider Zoltán, Kis-Kovács Luca, Faragó András, Vida Bálint és Vida Sára.
