Azt, hogy milyen „együttműködni az ellenséggel”, harmincöt évvel ezelőtt próbáltam ki először, amikor dél-afrikai vezetők sokszínű közösségét segítettem a munkámmal – írja Adam Kahane az Egy csapatban az ellenséggel című új könyvében. Olyan emberekről volt szó, akik már régóta erőszakos konfliktusok közepette éltek. Nekik kellett megtanulniuk együtt dolgozni egy elszigetelt konferenciaközpontban, hogy az országuk maga mögött hagyhassa az apartheid időszakát. Számomra az a néhány nap valóságos revelációval ért fel: lenyűgözött, hogy ennek a rengeteg nézeteltéréssel terhelt közösségnek a tagjai képesek voltak türelmesen együtt dolgozni, aminek köszönhetően aztán jelentős eredményeket tudtak felmutatni.
A dél-afrikai élményem hatására elkezdtem hivatásszerűen foglalkozni azzal, hogy segítsek másoknak a nézetkülönbségeik ellenére együttműködni. Azóta a kollégáimmal több hasonló közösség munkáját facilitáltuk, segítve őket intenzíven együtt dolgozni olyan különböző területeken, mint az oktatás, az egészségügy, az éghajlatváltozás vagy éppen a békekötés. Időnként rendhagyó, sőt akár fegyveres konfliktusokkal volt dolgunk, máskor hétköznapiakkal. Minél több tapasztalatot szereztem azzal kapcsolatban, hogyan lehet a nézetkülönbségek ellenére együttműködni másokkal, annál inkább arra a meggyőződésre jutottam, hogy nem magától értetődő folyamatról van szó.
Hagyományosan úgy gondolkodunk a témáról, hogy csak olyanokkal tudunk együttműködni, akik egy csapatban játszanak velünk, az adott csapat érdekeit tartják szem előtt, továbbá osztoznak velünk a fogalmainkban és az értékeinkben. Vagyis: akikkel egyetértünk, akiket kedvelünk és akikben bízunk.
Ez azonban nem igaz. Ahhoz, hogy elérjük a célunkat, gyakran olyanokkal kell együtt dolgoznunk, akik a másik oldalon játszanak, akik a saját érdekeiket tartják szem előtt, a fogalmaik és értékeik pedig eltérnek a mieinktől. Mégis azt állítom, igenis lehetséges a velük való „rugalmas” együttműködés.
A szerzőről
Adam Kahane nemzetközileg elismert tanácsadó, aki üzleti, kormányzati és civil vezetők együttműködését segíti összetett társadalmi és szervezeti kihívások kezelésében. Több mint ötven országban dolgozott vezetőkkel, katonai és civil szereplőkkel, valamint közösségi és egyházi vezetőkkel. Kulcsszerepet játszott az apartheid utáni Dél-Afrikában, ahol közös asztalhoz ültette a politikai ellenfeleket. Módszerének köszönhetően Kolumbiában gerillavezérek, katonák és civilek, Thaiföldön pedig a politikai válság szemben álló felei tanultak meg együttműködni.
Megváltozott világ, újragondolt alapok
Az együttműködés témájával foglalkozó könyvem első kiadása több évtizeddel ezelőtt jelent meg, mostanra pedig szinte teljesen újraírtam, két okból is. Először is, Most úgy látom, az „ellenséggel való együttműködés” kihívása még alapvetőbb, hangsúlyosabb és megterhelőbb, mint amilyen az első kiadás idején volt.
