Martina Subertová néven született Prágában, szülei válása után vette fel mostohaapja, Miroslav Navrátil nevét, aki később első edzője is lett.
Nyolcévesen döntötte el, hogy profi teniszjátékos lesz, tizenöt évesen megnyerte hazája bajnokságát. Egy év múlva a profik között is bemutatkozott, első tornagyőzelmét a Florida állambeli Orlandóban szerezte meg.
Menedékjogot kért az USA-ban
1975-ben már két Grand Slam-tornán is döntőt játszhatott, de mindkétszer kikapott: Ausztráliában a hazai Evonne Goolagong, a Roland Garroson pedig az amerikai Chris Evert verte meg.
Neve abban az évben lett világszerte ismert, de nem csak a játéka miatt: az amerikai bajnokság elvesztett elődöntője után, nemzetközi sajtótájékoztatón közölte, politikai menedékjogot kért az Egyesült Államokban.
Az egyre sikeresebb tizenéves nem viselte el, hogy a hazai kommunista hivatalnokok előírták neki, melyik versenyen induljon, kivel barátkozzon, ráadásul tekintélyes summát vontak le pénzdíjaiból, a pohár akkor telt be számára, amikor fegyelmi meghallgatásra rendelték haza, mert engedély nélkül indult egy tornán.
1983: 86 győzelem, 1 vereség
Első nagy tornagyőzelmét 1978-ban Wimbledonban szerezte, a fináléban Chris Evertet győzte le, ezzel átvette a vezetést a világranglistán is, címét egy évvel később, ugyancsak Evert ellenében sikerült megvédenie. A nyolcvanas évek elején győzedelmeskedett Ausztráliában, a Roland Garroson is, a US Open döntőjében azonban döntő szett rövidítésben szenvedett vereséget Tracy Austintól.
Navratilova agresszív stílusával, gyorsaságával és rendkívüli testi adottságaival emelkedett ki a mezőnyből, balkezes szerva-röpte játéka ellen nehezen találták a megfelelő taktikát az ellenfelek.
1984-ben sikerült megvalósítania minden teniszező álmát, a Grand Slamet, vagyis az év mind a négy nagy tornáján diadalmaskodott, amit még két elsőséggel toldott meg, így egymás után hat nagy bajnokságon győzedelmeskedett.
Félelmetes sorozat az Open-érában
Párosban is halmozta a sikereket, Pam Shiverrel az oldalán sorozatban nyerte a tornákat. 1983 és 1985 között 109 mérkőzésen maradtak veretlenek, Navratilova 1985-ben Temesvári Andreával az oldalán győzedelmeskedett a Roland Garroson.
1985 és 1987 között további hat Grand Slam-győzelemmel gazdagodott, Wimbledonban 1982 és 1987 között hat éven át nem talált legyőzőre, ilyen sorozatra az Open-érában sem azelőtt, sem azóta, sem a férfiak, sem a nők között nem volt példa.
1987-ben aztán feltűnt a színen az ifjú német Steffi Graf, aki a francia nyílt bajnokság fináléjában megverte Navratilovát. A következő éveket kettejük párharca határozta meg: Graf 1988-ban és 1989-ben is felülmúlta a wimbledoni döntőben a cseh-amerikai játékost, aki 1990-ben aratta utolsó Grand Slam-győzelmét egyesben, az általa olyannyira szeretett wimbledoni tornán.
1991-ben még döntőt játszhatott az amerikai nyílt bajnokságon, miután az elődöntőben megverte Grafot, a fináléban azonban kapitulálnia kellett Szeles Mónika előtt. Három évvel később, csaknem 38 évesen még egyszer finalista volt Wimbledonban, ahol Conchita Martineztől szenvedett vereséget.
Melegjogi aktivistává vált
Navratilova 1994-ben jelentette be visszavonulását, ezután már felvállalta szexuális irányultságát: kezdetben biszexuálisnak, később leszbikusnak vallotta magát.
Életrajzi könyvében nyíltan beszélt e témáról, szerelmi életéről, egyes játékostársai iránt érzett vonzalmáról, felesége egy orosz üzletasszony, aki 1991-ben szovjet szépségkirálynő volt.
Látása az 1980-as évek közepén kezdett romlani, ezután játék közben is szemüveget viselt, ami idővel egyik védjegye lett. 2023-ban korai stádiumú torok- és mellrákot diagnosztizáltak nála, de a kezelés után teljesen felépült.
Világelsőként is egyedülálló
2000-ben újból teniszütőt ragadott, főként páros versenyeken indult. 2003-ban vegyes párosban megnyerte Wimbledont, ezzel Billie Jean King társaságában az egyetlen húszszoros bajnok lett. Pályafutása végére 2006-ban az amerikai bajnokságon vegyes párosban aratott győzelmével tett pontot, ezzel – csaknem ötvenévesen – ő lett a legidősebb játékos, aki valaha Grand Slam-győzelmet szerzett.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A tenisz élő legendája Grand Slam-tornákon 59 győzelmet aratott (18 alkalommal egyéniben, 31-szer párosban, 10-szer vegyes párosban), ezzel az örökranglistán a 62-szeres győztes Margaret Court mögött a második helyen áll.
A hivatalos világbajnoki címet háromszor (1979, 1982, 1983) szerezte meg, ugyancsak háromszor volt Mesterek Tornája győztes (1982, 1984, 1986). Az egyéni világranglistát 332, a párost 237 héten át vezette, ő az egyetlen teniszező, aki mindkét kategóriában több mint 200 héten keresztül volt világelső.
Tornagyőzelemben felülmúlhatatlan
Egyéniben, párosban és vegyes párosban is megcsinálta a karrier Grand Slamet, ez rajta kívül csak két teniszezőnek sikerült. Pályafutása során egyéniben 167, párosban 177 tornát nyert, mindkettő rekord a teljes (férfi és női) mezőnyben.
Forrás: Nemzeti Archívum Sajtóarchívuma
