Három portugál pásztorgyerek – a 8 éves Francisco és a 6 éves Jacinta testvérek, a 9 éves Lucia – a nyájat őrizte Fátima kisvárosa mellett, amikor 1917. május 13-án hirtelen fényt láttak. Egy tölgyfabokor felett fehér ruhában, a Napnál is világosabban ragyogó hölgy jelent meg. Imára buzdította a gyerekeket a háború befejezéséért, és megígérte: a következő öt hónap 13. napján ismét eljön hozzájuk.
Június 13-ána gyerekeken kívül néhány ismerős is együttimádkozott a Cova di Iria nevű helyen, a jelenések helyszínén. Ismét megjelent a fény épp úgy és ott, ahol májusban. Megtudták, hogy Mária jelent meg előttük. Azt mondta, hamarosan visszatér Jacintáért és Francescóért, ám Lúciának élethivatása lesz Szűz Mária szeplőtlen szíve tiszteletének visszaállítása. A testvérpár valóban spanyolnáthában hunyt el 1919-ben és 1920-ban, Lúcia azonban karmelita apáca lett.
Az első két titok
Július 13-án már jelentős tömeg gyűlt össze, de az égi küldöttet csak a gyerekek látták, és csak Lúcia beszélhetett vele. A Szűzanya három titkot bízott a kislányra, amelyből kettőt 1941-ben, a harmadikat 2000-ben hoztak nyilvánosságra. Az első titok a pokol látomása volt. A föld alatt hatalmas tűztenger látszott. “Emberi formájú démonok és lelkek voltak alámerülve, mint égő, átlátszó széndarabok, mind megfeketedett vagy bronz színben ragyogott, a tűzvészben lebegtek, majd az égbe emelkedtek a lángok segítségével, amelyek belőlük indultak füstfelhőket okádva, majd körülvéve minket súlytalanul, fájdalmas és kétségbeesett sikolyok és nyögések közepette visszahulltak.”
Balról: Jacinta, Lúcia és Francisco (Wikipedia)
A második volt, hogy a világháború ugyan a végéhez közeledik, de ha az emberiség nem hagy fel Isten megbántásával, még nagyobb, még szörnyűbb háború kezdődik. A titok második részében Mária megjósolta a szovjet kommunizmus bűneit, Oroszország felajánlását kérte: “Ha teljesítik kérésemet, Oroszország megtér, és béke lesz. Ha nem, el fogja terjeszteni tévtanait az egész világon, háborúkat és egyházüldözést fog előidézni. A jókat meg fogják kínozni, és a Szentatya sokat fog szenvedni. Több népet eltörölnek a föld színéről. Végül azonban Szeplőtelen Szívem győzedelmeskedni fog, a Szentatya felajánlja nekem Oroszországot, az megtér. A világra pedig egy békés kor virrad” – mondta.
A harmadik titok
A harmadik titok is egy látomás. “… Miasszonyunk bal oldalán, egy kicsit magasabban láttunk egy angyalt, bal kezében lángpallossal; szikrázva lángokat bocsátott ki magából, mintha föl akarná gyújtani a világot; de a lángok kialudtak, amikor találkoztak a Miasszonyunk felénk nyújtott jobbjából áradó sugárzással. Az Angyal jobb kezével a Földre mutatva hangos szóval mondta: ‘Bűnbánat, bűnbánat, bűnbánat!’ Egy igen nagy fényességben, ami Isten, láttunk ‘valami olyasmit, mintha tükör előtt vonultak volna emberek’, láttunk egy fehérbe öltözött püspököt ‘akiről úgy gondoltuk, ő a Szentatya’.
“Sok más püspök, pap, szerzetes és szerzetesnő ment föl egy meredek hegyre, melynek csúcsán nagy kereszt állt fatörzsekből, mintha hántolatlan paratölgy lett volna; a Szentatya, mielőtt odaért, egy félig lerombolt, félig düledező városon ment keresztül botladozó léptekkel, fájdalommal és aggodalommal telve imádkozott az út mentén heverő holtak lelkéért; fölérve a hegy tetejére, térdre borult a nagy kereszt lábánál, és egy csoport katona lőfegyverekkel és nyíllal tüzelve rá, megölte őt. …”
Ezt a harmadik titkot Lúcia saját püspökének írta le, aki továbbította a Vatikánba. II. János Pál pápa hozta nyilvánosságra 2000-ben, miután meg volt róla győződve, hogy a Szűzanya megjósolta az ellene 1981-ben elkövetett merényletet. Halkan jegyezzük meg, a támadó Ali Agca azt vallotta, ő csak egy isteni akarat végrehajtója volt, kezét természetfeletti erők irányították.
A napcsoda
Mária negyedik jelenésén a gyerekek nem lehettek jelen, épp a helyi rendőrprefektus “dolgozta” meg őket, megpróbálva kiverni fejükből a látomásokat. Miután elengedték őket, augusztus 19-én a Szent Szűz ismét megjelent. Szeptemberben már vagy 25 ezer ember tartott a kicsikkel a jelenések helyszínére, és itt Lúcia ígéretet kapott, a következő hónapban mindenki bizonyosságát nyerheti a látomások valódiságának.
Ez volt a napcsoda 1917.október 13-án. Mária ekkor a gyerekeken keresztül felhívta az embereket, térjenek meg, tartsanak bűnbánatot, hogy béke legyen a földön. Ami ezután történt, annak egyes beszámolók szerint 70 ezer csodaváróhívő volt szemtanúja Cova di Irián.
Az ég kiderült, az emberek mégis bele tudtak nézni a Napba, ami mint egy tűzkerék forogni kezdett és minden irányba fénysugarakat lövellt. A gyönyörű szín beragyogta az embereket, a tájat, majd a forgás leállt. A Nap egyre nagyobb lett, mintha egyenesen a tömegre zuhanna – az emberek rémületükben a földre estek, kegyelemért, bocsánatért esedeztek. Ezután minden visszatért a régi kerékvágásba, az emberek pedig csodálkozva látták, hogy bár az előbb a sáros földre vetették magukat, ruhájukra egy csepp sár sem tapadt.
