Genderelmélet és női egyenjogúság ide vagy oda, azért a – például az Iszlám Állam soraiban tevékenykedő – női terroristák még ma is jobban megbotránkoztatják a közvéleményt, mint a férfiak. Pedig a nők bizony a történelem kezdete óta részt vettek erőszakos cselekményekben, a modern terrorizmus előzményeként emlegetett XIX. századi anarchista merénylethullám pedig egyenesen egy nő tettével vett igazi lendületet.
Erőszakkal akarták felhívni a figyelmet
Az 1849-ben született Vera Zaszulics elszegényedett kisnemesi családból származott, de tehetősebb rokonai segítségével elvégezhetett egy főiskolát, majd tisztviselőként dolgozott Péterváron. Itt került kapcsolatba a radikális eszmékkel, majd írni-olvasni tanított gyári munkásokat – nyilván a köztük szerzett élményei sem erősítették meg a fennálló társadalmi rendbe vetett hitét. Hozzácsapódott a nihilista Szergej Nyecsajev szervezte csoporthoz, ezért aztán 1869-ben le is tartóztatták. 1873-ban szabadult, ekkor már a Bakunyin eszméit követő egyik csoport tagja, majd elismert vezetője lett.
A különböző forradalmi és radikális mozgalmakban ekkoriban állandó vitatémát jelentett, hogy miként lehetne felkelteni a társadalom figyelmét az ügyre – más csoportokkal együtt Zaszulicsék is az elnyomó osztályok tagjai elleni látványos és erőszakos akciókban látták a megoldást.
Az első merénylet célpontjának kijelöléséhez egy botrányos eset vezetett. A lengyelországi felkelések brutális leverésében játszott szerepével hírhedtté vált Fjodor Trepov tábornok, Pétervár rendőrparancsnoka megkorbácsoltatott egy politikai foglyot, amiért az nem volt hajlandó levenni előtte a sapkáját. Az eset nemcsak a radikálisokat, de a mérsékelt értelmiségiek közül is sokakat felháborította, Zaszulicsék azonban úgy döntöttek, Trepovnak az életével kell fizetnie tetteiért.
Megúszta
Trepov túlélte a merényletet, Zaszulicsot pedig elfogták és esküdtbíróság elé állították. A tettenérés és a beismerő vallomás ellenére a nagy figyelemmel kísért tárgyaláson Zaszulics tehetséges ügyvédje elérte, hogy „hamarosan Trepov tábornok és nem merénylője bűnössége legyen a tárgyalás témája”, ahogy egy korabeli kommentár fogalmazott, ennek megfelelően pedig az esküdtek felmentették a vádlottat. Zaszulics egy újabb tárgyalástól félve Svájcba menekült, ahol csakhamar „megtért” a marxizmushoz, de az októberi forradalom kapcsán szembefordult Leninnel. Mielőtt ebből komolyabb gondja lehetett volna, 1919 májusában meghalt.
A Trepov elleni merénylet sikertelensége ellenére is áttörést jelentett a terrorizmus terjedésében. Az erőszak felé hajló csoportok ugyanis azt a tanulságot vonták le a történtekből, hogy igenis fel lehet kelteni a társadalom figyelmét az ilyen tettekkel, sőt még szimpátiát is lehet ébreszteni, hiszen a civilekből álló esküdtszék volt az, amelyik a nyilvánvaló bizonyítékok ellenére sem ítélte el Zaszulicsot – akinek így a következő években sok tucatnyi követője akadt.
