Átrendeződési ponthoz érkeztünk az életbiztosítási területen; új típusú termékek jelenhetnek meg, amelyek módosíthatják a piaci részesedéseket is – legalábbis Mátyás-Kollár Gabriella, az Aegon Biztosító termékfejlesztési igazgatója szerint. Szavait a cégek tavalyi előzetes adatai is alátámaszthatják.
A számok ugyanis a legrosszabb sejtéseket igazolják: az utóbbi években egyértelműen húzóágazatként emlegetett életbiztosítás több mint 11 százalékos visszaesést produkált. A Magyar Biztosítók Szövetsége (Mabisz) által összeállított statisztika szerint 2007-ben még 508,5 milliárd forint díjbevételt hoztak a cégek konyhájára az életbiztosítások, 2008-ban az előzetes adatok szerint pedig alig 452 milliárdot.
Kiskáté
FOLYAMATOS DÍJAS ÉLETBIZTOSÍTÁS. A biztosító
kockázatviselésének ellenértékét az ügyfél éveken keresztül,
folyamatosan, általában havi bontásban fizeti.
EGYSZERI DÍJAS
ÉLETBIZTOSÍTÁS. Általában befektetési célú biztosítás, egyszeri
díjfizetéssel és – többnyire – minimális kockázati résszel.
ESETI DÍJ. Folyamatos díjú biztosítás mellé időszakos befizetések teljesítése.
Zsugorodik a piac
A legsúlyosabb visszaesést az utóbbi évek egyik leginkább növekvő cége, az Aviva Életbiztosító szenvedte el: a megelőző évi bevételének harmadától kellett búcsút vennie. Nem járt sokkal jobban az AXA, illetve a piacot hosszú évek óta vezető ING Biztosító sem, amelyeknél 29, illetve 21 százalékos a lemorzsolódás a díjbevételeknél (lásd a toplistát).
Rajz: RedDotCorbis
A cégeknél kérdésünkre eltérően kommentálták a súlyos mínuszokat. Az Avivánál nem kaptunk magyarázatot, az AXA-nál pedig a cégcsoport lakossági bankjának forrásgyűjtő tevékenységében látják a visszaesés okát. Mint az Allianz Hungáriától nemrégiben átcsábított Kósa Zoltán, az AXA vezére mondja, az AXA Bankhoz terelték át az egyszeri díjas befektetéseket, s „a pénzintézethez beérkezett friss betétállomány busásan kárpótolta a csoportot a díjbevételek csökkenéséért”. Ennek ellenére az idén márciusban egy új, egy összegű, középtávú megtakarítási terméket dobnak piacra, ami arra utal, hogy a cégnél továbbra sem írták le az egyszeri díjas biztosításokat.
Eltűnt 42 milliárd forint
Három hónap alatt csaknem 42 milliárd
forinttal csökkent a hazai lakosság biztosítási termékekben tartott
vagyona – derül ki a Magyar Nemzeti Bank (MNB) napokban közzétett
statisztikájából. Az adatok szerint 2008. szeptember végén 2194
milliárd forintra rúgott ez a summa, amely az év végére 2152 milliárdra
zsugorodott. Nem lehet biztosan tudni, hová tűnt a csekélynek nem
nevezhető vagyon, de valószínű, hogy a befektetési (unit-linked)
biztosításokhoz kapcsolódó értékpapírok értékvesztése az egyik ok –
vagyis, ekkorát buktak a kisbefektetők. A másik magyarázat még ennél is
rosszabb tendenciára utal: elképzelhető, hogy a lakosság feléli a
hosszú távú befektetésre szolgáló életbiztosítási tartalékait.
Nem így az ING-nél. Kovács Zsolt értékesítési vezérigazgató-helyettes szerint a biztosító – amely sokáig távol tartotta magát az egyszeri díjas piactól, de végül, látva a konkurensek szárnyalását, mégis beállt a sorba – a rövid kitérő után ismét a folyamatos díjú termékekre fókuszál. „Az egyszeri díj forró pénz, mivel bármikor elvihető. Profittartalma gyakorlatilag nulla, így csak arra jó, hogy gyors és tiszavirág-életű növekedést lehessen általa produkálni” – állítja Kovács Zsolt. Az ING-nél azonban a komoly díjbevétel-csökkenésben a lejáró szerződéseknek is szerepük van. „A lejáró biztosítások 36 százalékát újra tudjuk kötni, ami európai szinten is kiemelkedő” – mondja erre Kovács, alátámasztandó azt, hogy nem kell vészharangot kongatni a piacvezető jövőjét illetően.
A Mabisz előzetes adatai még nem tartalmazzák azt a fontos információt, hogy a bevételek milyen mértékben származtak folyamatos díjú, illetve a fentebb forró pénzként említett egyszeri díjas termékekből, valamint eseti befizetésekből. A tavalyi első háromnegyed éves adatok viszont már utaltak arra, hogy az egyszeri díjas konstrukciók lehetnek a hunyók: 2008 első kilenc hónapjában a teljes életbiztosítási díjbevétel még gyakorlatilag szinten maradt, az egyszeri díjasokra, illetve eseti díjként befizetett összeg viszont már a válság kitörése előtt is 10 milliárd forinttal maradt el az egy évvel korábbitól. A helyzet az utolsó negyedévben drasztikusan romlott. „A 2007-esnek alig harmadát adták el a cégek az utolsó negyedévben” – állítja az Aegon igazgatója.
A 2008-as év így arra lehet majd sokat idézett példa, hogy a kvázi befektetésként működő egyszeri díjas módozatokból és eseti befizetésekből ugyanúgy pillanatok alatt eltűnhetnek az ügyfélbefektetések, mint ahogyan a befektetési alapoknál is drasztikus tőkekivonást okoztak a magas banki kamatok. „Amíg röpködnek a kétszámjegyű akciók, addig senki sem fog biztosításba fektetni, vagy részvény típusú befektetést választani” – állapítja meg borúlátóan az egyik szakember.
Néhányan nyertek
Lehetnek azonban nyertesei is a tavalyi visszarendeződésnek, mégpedig azok a cégek, amelyek nem mentek túlságosan bele az egyszeri díjas piacba. „Már 2008 elején lehetett sejteni, hogy turbulens év elé nézünk, ezért tudatosan áthelyeztük a hangsúlyt a klasszikus életbiztosításokra” – magyarázza Pandurics Anett, a Magyar Posta Életbiztosító vezérigazgatója. Az alig 2,5 százalékos piaci részesedéssel bíró cég a múlt év egyik nyertese: 43 százalékkal tudta megdobni a díjbevételét. Ennek ellenére a derűlátás itt sem jellemző; Pandurics szerint 2009-ben 10 százalékkal is szűkülhet az életbiztosítási piac, sőt, mivel a társaságok a válság miatt nemigen mernek majd díjemeléssel próbálkozni, a nem-életbiztosítási fronton is visszaeséssel kell számolni. „A januári lehangoló adatok a pesszimista várakozásokat igazolják” – teszi hozzá.
A nagy kérdés persze az, mennyire tekinthető tartósnak a lejtmenet. Ebben koránt sincs egyetértés; abban már inkább, hogy a „biztosítási recesszió” felgyorsítja a tisztulás folyamatát. Egy neve elhallgatását kérő szakember egyenesen arra számít, hogy a válság alaposan megrostálja majd az értékesítési piacot is. „Az extrém hozamígéreteknek vége, már eddig is túl sokan foglalkoztak életbiztosítások értékesítésével” – mondta a Figyelőnek. A közvetítői terület tisztulása mellett a válság a jelek szerint a költségszerkezet újragondolását is kikényszeríti majd, a hatékonyabb működés irányába szorítva a szereplőket.
