Bár Margaret Thatcher utódjaként igyekezett beállítani magát, nagyon kínosan indul (és egyes sajtótalálgatások szerint rövidesen végződik is) Liz Truss miniszterelnöksége. A YouGov közvélemény-kutató cég felmérése szerint támogatottságának egyenlege – az elégedettek és az elégedetlenek százalékos arányának különbsége – mínusz 70, vagyis tíz válaszadó közül mindössze egy mondta azt, hogy jó véleménnyel van a miniszterelnökről, a résztvevők 80 százaléka kedvezőtlenül ítéli meg Liz Truss tevékenységét.
Truss az Egyesült Királyság harmadik női miniszterelnöke, ám jelen állás szerint nemhogy a 11 éven át hivatalban lévő, szintén konzervatív Thatcher lehetne a minta számára, de a három év után a brexit-tárgyalások sikertelensége miatt lemondani kényszerülő párttársa, Theresa May kormányfői pályafutása is maratoninak tűnik ahhoz képest, hogy Truss menesztése már most, alig hat héttel a beiktatása után napirend van.
Felelősséget vállalok az elkövetett hibákért, és elnézést kérek
– mondta hétfőn a BBC-nek adott interjúban a Boris Johnson helyét szeptember 6-án átvevő Truss, és hozzátette, belátta, hogy „túl gyorsan, túl messzire” ment kormányával.
Mint ismert, miniszterelnöksége egyik első lépéseként bizalmasával, a pénzügyminiszter Kwasi Kwartenggel adócsökkentési csomagtervet jelentettek be, amit hatalmas – soron kívüli jegybanki intervenciót igénylő – piaci felfordulás és a font zuhanása követett, mivel a piaci szereplők nem látták biztosítottnak a 45 milliárd font értékű program finanszírozhatóságát. A csomag része volt, hogy a legmagasabb jövedelmek 45 százalékos kulcsát 40 százalékra csökkentik. Ez értelemszerűen a leggazdagabbnak kedvezett volna – egy éppen meginduló válságkor nem ezt várják a legtöbben. A javaslatot hamar vissza is kellett vonni, és bár Truss eleinte kiállt Kwarteng mellett, ahogy befolyásos tory politikusok – köztük korábbi miniszterek – jelezték, a csomag ellen szavaznak majd, végül 38 nap múltán menesztette a pénzügyminisztert, akinél így csak egy elődje, a kinevezése után 30 nappal szívrohamban elhunyt Ian Macleod szolgált rövidebb ideig ezen a poszton.
Kwarteng utódja a korábbi konzervatív kormányokban egészségügyi és külügyminiszterként is dolgozó Jeremy Hunt lett, aki rögvest bejelentette, hogy elődje terveivel ellentétben mégsem csökken a személyi jövedelemadó 20 százalékos alapkulcsa 19 százalékra jövő áprilisban. A kormány emellett nem csökkenti 1,25 százalékponttal az osztalékadót.
A miniszterelnök pártkongresszusi beszédét már két hete Greenpeace-aktivisták zavarták meg: egy olyan molinót tartottak fel, amin az állt, hogy „Ki szavazott erre?”. Arra utaltak, hogy Truss miniszterelnökégéről nem a választópolgárok, sőt még csak nem is az általuk választott képviselők, hanem a mintegy 80 ezer fős konzervatív párttagság döntött. Ráadásul úgy, hogy a tory parlamenti képviselők többsége nem őt, hanem a Johnson-kormány pénzügyminiszterét, Rishi Sunakot támogatta, ám a tagság Truss mellé állt. Mivel Sunakot azért is támadták, mert a felesége India egyik leggazdagabb emberének a lánya, aki – mivel hivatalosan nem rendelkezik lakóhellyel Nagy-Britanniában – évente több millió fontnyi adó alól mentesül az apja cégéből fizetett osztalék után, arra a konzervatív párttagság aligha számíthatott, hogy éppen a vele szemben megválasztott Truss áll elő egy radikális, a gazdagokat segítő, és reményei szerint ezáltal a gazdaság növekedését előmozdító, de valójában súlyos pénzügyi zavart okozó javaslatcsomaggal.
Három prioritásom van: növekedés, növekedés, növekedés
– mondta Truss akkor, és továbbra is ragaszkodott a Kwaternggel közös miniköltségvetésük ötven éve nem látott mértékű adócsökkentéseihez, mondván, hogy a rendkívül magas infláció ellenére így lehet fellendíteni a növekedést.
Ezt viszont a pénzpiacok nem fogadták jól, és a Nemzetközi Valutaalap is komoly veszélyekre figyelmeztetett. A modern brit politikatörténetben szinte példátlan hátraarc ellenére a hétfő esti BBC-interjúban Truss úgy fogalmazott, hogy továbbra is elkötelezett az eredeti adóintézkedési csomagtervben felvázolt elképzelések mellett, csak azokat más módon kell valóra váltani, valójában a példátlan népszerűségvesztést okozó javaslatokból szinte nem maradt semmi. Hunt közölte, hogy az elődje által előterjesztett tervek visszavonásával a költségvetés évente várhatóan 32 milliárd font (több mint 15 ezer milliárd forint) többletbevételhez jut.
Az új pénzügyminiszter, Hunt egyébként a párton belüli miniszterelnök-jelölti kampány során – miután ő maga hamar kiesett a versenyből – Sunakot támogatta, és kinevezését nehéz másként értelmezni, mint hogy mostantól neki kell gyámkodnia Truss felett. A minibüdzsé visszavonása után a font máris erősödni kezdett, és aligha véletlen, hogy Truss lehetséges utódai között rendre előkerül az új pénzügyminiszter neve is.
Bár Truss elismerte, hogy hibázott, és bocsánatot kért, az esetleges menesztéséről szóló híreknek a BBC-interjúban igyekezett az elejét venni, amikor azt mondta: a várhatóan 2024-ben esedékes parlamenti választáson is ő vezeti majd a Konzervatív Pártot. Ezzel kapcsolatban azonban tory politikusokban és gazdasági vezetőkben is kétségek merültek fel, és a brit sajtó már azt találgatja, hogyan lehet kikényszeríteni Truss lemondását.
Ráadásul nem csak a visszavont adócsökkentési tervek és az egyre fenyegetőbb energiakrízis okoznak gondot Truss számára.
- Vezető tory politikusok azt szeretnék elérni, hogy az inflációval megegyező mértékben növelje az állam a szociális juttatásokat – ahogy ezt Boris Johnson megígérte –, Truss viszont ennél mérsékeltebb emelést akar, csak az átlagkeresetekkel összhangban emelne, ami a reálértékét tekintve csökkenést jelent.
- Azt sem tudni, hogy Truss mit akar kezdeni a brexit továbbra is jelentkező problémáival és a brit egészségügyi szolgálat (NHS) hiányosságaival, amelyek miatt hatmillió beteg szerepel már különböző várólistákon.
- Noha a kormányzat még szigorítani akar az illegális bevándorlás ügyében, a Johnson-kormány által bevezetett legális bevándorlás kritériumain enyhítenének, hogy legyen elegendő munkavállaló. Ezt azonban nem fogadja jól a párt szavazóbázisa.
Mindeközben a 2010-ben ellenzékbe szoruló Munkáspárt szárnyalásba kezdett.
Ez nem véletlen, hiszen az utóbbi bő egy hónap konzervatív szerencsétlenkedését nem volt nehéz úgy kommunikálnia a Munkáspártnak, hogy a toryk az adócsökkentéssel csak a leggazdagabbaknak kedveznének, míg a hétköznapi embereket megszorítás, a jelzáloghitelek kamatainak emelkedése és a reálbérek zuhanása sújtja.
Nem véletlen, hogy Daily Mail már olyan szalagcímmel jelent meg, mint hogy „Hivatalban, de nem hatalmon”, de több más lap is arról ír, hogy Hunt voltaképpen átvette a miniszterelnöki feladatokat, és Truss már csak névleg kormányfő. A gyors távozását legfeljebb azért nem sürgetik ellenlábasai, mert a mostani káoszt senki sem venne át szívesen, sem Sunak, sem Hunt, sem a nyári vezetőválasztáson harmadik Penny Mordaunt. Truss egyébként 42 napja miniszterelnök, és bár a brit történelemben hét olyan kormányfő is akadt, aki egy évnél kevesebb ideig volt hatalmon, közülük csak kettőnek a hivatali ideje esett az utóbbi száz évre.
