Mégiscsak megtisztelő, hogy az ateizmust is vallásnak tekintik, még ha pont az ellenkezője is.
Egy ilyen mélyen vallásos, keresztény-konzervatív rendszer – amely úgy vágyik a háborús viszontagságok között is a békére, hogy rögtön, sőt jó előre megbocsát a bűnösnek, félretéve csip-csup országrombolásokat, tömegsírokat, leendő akármilyen emberiség ellenes cselekményeket – annál jobban nem is ismerhetne el minket ateistákat, minthogy a vallások-felekezetek rovatban találhatjuk meg a ránk illő, vallástalan kategóriát a népszámláláson.
Mindkét esetben egy befogadó megközelítésről van szó, melyben megnyilvánul az elfogadás, egyfajta szemhunyásként az alkalmatlanság felett. Büszkeséggel kell ezt viselnünk, mint Semjén Zsoltnak a Kirill pátriárkától kapott kitüntetést.
Első ránézésre persze ez fából vaskarika. Mások szerint arra szolgál, hogy minél kevesebben találják meg, és jelöljék be ezt a lehetőséget, hogy utána lobogtatni lehessen, itt szinte mindenki vallásos, ami legitimációt adna a még rigorózusabb középkor felé forduláshoz, de próbáljunk meg elismerést, sőt lehetőséget látni benne.
A legszerencsésebb persze az volna, ha az ateizmust a keresztény felekezetek közé sorolnák. Kézenfekvő is lenne, ugyanis az ateizmust minden kétséget kizáróan leginkább a helyben legelterjedtebb vallás határozza meg, egész pontosan annak elutasítása, ami itt Európában a kereszténység, azaz az
Nem lenne csoda, ha nemes vezetőink ezek alapján könyvelnék el általuk felismert nemhitünket. Gondoljuk csak el! Egy keresztény-konzervatív rendszerben lehetnénk keresztény-hitetlenek, annak minden előnyével. Mert vannak.
Ha ugyanis a keresztények közé sorolnak minket, ami a fentebb említettek miatt igencsak észszerű volna, akkor nincs megállás. Egyházat kell alapítani! A Nemhívő Keresztény Egyház rögtön a magyar vallási élet meghatározó szereplőjévé válhatna, már csak a nemvallási közösség létszáma miatt is, de súlyos érvek sorakoztathatók fel amellett is, hogy nemvallási közösségünk egyből a történelmi egyházak között induljon világhódító útjára, még akkor is, ha mint szervezet új, hiszen mint világnézet, a nemhitnél nincs tradicionálisabb, történelmibb, ha kell:
Szerintünk persze nem hit, nem is nemhit, hanem tudás, vagyis a tudás hiánya az ateizmus, annak a bizonyosságnak a hiánya, hogy van valami felsőbb erő, ami mindent elrendez, és végül is mindenért felelős is. Csak úgy, minden felfogható, tapasztalható bizonyíték nélkül nem fogadunk el magyarázatot, mert akkor mindenféle szélhámosok martalékává válnánk, eklatáns példát e helyütt nem említenék, vagy elkezdenénk alaptalan összeesküvésekben is hinni, ilyet sem sorolnék a napi propagandából. De ezen az apróságon ne akadjunk fenn, mert az nem vezetne sehova, pláne nem, ahova ezzel az egyházalapítással eljutni szándékozunk: a kánaánba, a földibe, ami egy ateista számára, természetesen, földhözragadt vágyai, álmai beteljesülését jelenti, például, hogy a gyermeke megkapja a lehetőséget, hogy szelleme pallérozódhasson, vagy hogy számára értékes közösségben tölthesse az időt.
Ne kerteljünk, mint történelmi egyháznak
Gyerekeink elől eddig megvonták a színvonalas, világnézetileg semleges oktatást, hiszen hosszú évek óta kapnak nagyobb állami támogatást az egyházi iskolák, mint az államiak, amelyekbe a mi gyerekeink járni kényszerültek a hites nevelést elutasító szülők leszármazottaiként. De most ennek vége! A mi gyerekeink iskoláinak is jár majd a többszörös fejpénz, mert mint történelmi egyház nem maradhatunk oktatási intézmények nélkül. Le merem fogadni, hogy a legtöbb szülő hozzánk íratná a gyermekét. Szívesen átveszünk kórházakat is a ránk jutó kiemelt egyházi támogatással, így az átlag halandók (mi nem hisszük, hogy valami történne a halál után is) porhüvelyét is megfelelő ellátásban részesíthetnénk a hiányzó isten nem létező kegyelméből. De ott van a többi intatlan is. Nehogy azt higgye bárki is, hogy attól, hogy mi nem hiszünk egy felsőbb erőben, nem tudunk közösségformáló egyházi liturgiákat, ünnepeket rendezni, de mindenekelőtt kitalálni! Szóval, templomokra mindenképpen szükségünk van! Ezeket nem kell készen adni, elég a felépítésükhöz, később pedig a fenntartásukhoz elegendő összeget biztosítani, a többit majd mi megoldjuk!
Nemimaházainkban színfehérre meszelt, ábra és váz nélküli semmioltárainkkal szemben ülve hallgatunk majd előadásokat arról, hogy az ember mennyire nagyszerű, mennyire gyarló, és hogy nincs semmi, ami fölötte állna, és elnyomná tulajdonságait. Vagyis ne szabjuk meg a kereteket! Kétségtelen, hogy szent könyveinket ki kell még választanunk, ugyanakkor tanaink egyfolytában bővülnek, ahogy az emberiség egyre több mindent képes megmagyarázni. Az, hogy mindez, nemhitünk, a tudás fa és kígyó formájában szerepel a Bibliában is, csak még inkább erősíti együvé tartozásunkat az egyéb felekezetekkel. Az állami támogatásból mindenesetre futnia kellene szépszámú főállású egyházi alkalmazott fizetésére is, illetve nemimakönyveink kiválasztásának bonyolult eljárása is pénzigényes lehet, úgyhogy ide is kéne egy kis zseton. Meg még sorolhatnám. Fogjuk is! Ki fogunk találni a közösből finanszírozható területeket, esetleg köztük olyanokat, melyekről a véletlen műveként a jelenlegi kormányzat megfeledkezett.
Szóval, még egyszer, köszönjük a KSH-nak, és különösen annak, aki esetleg politikai oldalról forszírozta a népszámlálási kérdőív ilyen megvalósítását! Igyekszünk minél többen megtalálni a rubrikánkat! Higgyétek el vallásos honfitársaim, régóta tudjuk, hogy jó közétek tartozni!
