A 2012-ben bajnok kaliforniai együttes az első két, hazai pályán megvívott összecsapást egyaránt hosszabbításban nyerte – ráadásul mindkét alkalommal kétgólos hátrányból fordított -, így megőrizte pályaelőnyét.
A legutóbb 1994-ben Stanley Kupa-győztes Rangers ezzel együtt győzelmi kényszerben lépett pályára.
Eleinte mezőnyjáték folyt a pályán, rengeteg korcsolyázással, kevés lövéssel. A harmad derekán Zuccarello közeli kísérletét védte óriási bravúrral, visszavetődve Jonathan Quick. Aztán kihagyott egy emberelőnyt a hazai gárda, de még nem volt vége: rossz védekezés következtében Carter került lövőhelyzetbe, és hét tizedmásodperccel (!) a szünet előtt betalált. A korong a hátvéd Girardi korcsolyájának sarkáról pattant a bal felső sarokba.
A második harmad elején kétszer is emberelőnybe került a Kings, és a másodikat gólra váltotta: Muzzin lövését Lundqvist nem láthatta az elé beállóktól. Nagyobb sebességre kapcsolt a New York, ám Quick továbbra is szenzációs, akrobatikus védéseket mutatott be, egyszer pedig a kapuvas mentett helyette.
A túloldalon Lundqvist fogta bravúrral Carter lövését. Ám a svéd olimpiai bajnok (2006) hálóőr már tehetetlen volt, amikor a 38. percben egy megugrást követően Richard elé visszakerült a pakk, és a csatár nem hibázott.
A záró játékrész elején gyorsan szépíthetett volna a Rangers, de Quick védett. A hazaiak mezőnyfölénye nem érett góllá, ugyanakkor az ellentámadások veszélyt jelentettek. Egyszer a kapuvas segített a Rangersnek, amely a végén lehozta kapusát, de ez sem hozott eredményt.
A döntők történetében egyszer, még 1942-ben tudott nyerni egy csapat 0-3-ról, akkor a Toronto Maple Leafs állt fel a Detroit Red Wings ellen.