Napjainkban több mint 44 ezer nagyothalló, valamint körülbelül 8800 siket, siketnéma és néma él ma Magyarországon, akik számára nehezebb az olyan kulturális termékek fogyasztása, mint például a színházi előadások. Ez a csoport bár ugyanúgy igényli a szórakozást, mint a kevésbé korlátozott közönség, de további kiegészítő eszközök segítségét kell igénybe venniük a különféle formátumok befogadásához. Világszinten pedig csaknem 1,3 milliárd embert érint a halláskárosodás egy 2015-ös tanulmány szerint.
A technológiának köszönhetően ma már sokkal több eszköz áll rendelkezésre az akadálymentesítéshez, az elmúlt évek során egyre markánsabb trenddé vált, hogy
A kifejezetten hallásérülteknek tervezett fejhallgatók a zenehallgatás, tévénézést, online találkozókon való részvételt teszik könnyebbé, hangosabbak, mint a hagyományos társaik, állítható hangerő- és hangbeállításokkal rendelkeznek. Az emberek külön-külön is módosíthatják a hangbeállításokat minden fül eszközéhez, ha csak az egyik fülük hallássérült. Mondani sem kell, hogy elterjedtségükkel egyre hozzáférhetőbb áron kaphatók meg az ilyen típusú eszközök, mint a jóval drágább hallókészletek, ráadásul ergonomikusabbak is tudnak lenni.
Szerte a világban láthatunk már pozitív példákat arra is, hogyan próbálják az intézmények kreatív módon segíteni korlátozott látogatóikat. Egyes amerikai múzeumok már zajszűrős fejhallgatókat biztosítanak azoknak az érdeklődőknek, akik szenzorosan érzékenyek, például az autisták számára, őket ugyanis túlingerelhetik bizonyos fények, hangok, vagy a tömeg. Számukra hasznos akár az Apple zajszűrős AirPods fülhallgatója is, amik képes teljesen kiszűrni a fülbe jutó külső hangfolyamot.
A washingtoni Smithsonian múzeumoknak a vak vagy gyengénlátó látogatók számára is van megoldásuk: okostelefonon, vagy okosszemüvegen keresztül egy virtuális ügynök ad gazdag leírást a környezetükről. A Braille-írások használata is egyre elterjedtebbé vált a világ múzeumaiban, a madridi Prado Múzeum pedig élen jár az élmények demokratizálásában, mivel gyűjteményeinek egyes darabjait tapinthatóvá tette. A párizsi Louvre, valamint a Guggenheim Múzeum és a New York-i Metropolitan Museum of Art mind-mind bevezetett tapintható túrákat, ahol a látogatók megérinthetik a kiállított műalkotásokat, vagy megérinthetik a jól ismert alkotások öntvényeit. Egy másik New York-i múzeum, a Whitney Museum of American Art rengeteg vlogot és videóblogot készített, amik jelnyelvvel, üzenetekkel, magyarázatokkal egészítik ki a kiállításokat, így hozzáférhetőbbé téve az információkat a süket, de látásban nem sérült látogatóknak.
