Egy új tanulmányban Laura Miller, a Monash Egyetem munkatársa és kollégái azt írják, azonosíthatták a hawaii Kīlauea forrását – számol be a ScienceAlert. A geológusok szerint ez a világ legaktívabb vulkánja, a szakértőket pedig régóta foglalkozatja a kérdés, hogy pontosan miként született meg a tűzhányó.
Bár korábbi vizsgálatok sekélyebb kamrákat is kimutattak, ezek túl kicsik ahhoz, hogy megmagyarázzák a tűzhányó létrejöttét.
A csapat a Hawaii-sziget délkeleti származó ősi vulkáni kőzeteket elemzett. Az eredmények azt sugallják, hogy a Kīlauea egy olyan, piroklasztikus anyagból álló medencéből született, amely közel 100 kilométeres mélységben fekszik.
Mintegy 210-280 ezer évvel ezelőtt a Pacifikus-lemez elmozdult, és magma áramlott fel a tengerbe. Ahogy az anyag kihűlt, egy nagy „pajzsot” alakított ki, amely nagyjából 100 ezer évvel ezelőtt a felszínre bukkant, így született meg a Kīlauea. A folyamat eredeti kőzeteinek megtalálása nem egyszerű, mivel az évezredek során több új réteg rakódott le a térségben.
Korábban úgy vélték, hogy a tűzhányó olyan szilárd kőzetekből jött létre, amelyek a helyi forrópont hőjétől részben megolvadtak. Az új tanulmány nem erősíti meg ezt az elméletet. A vizsgált kőzetekben ritka elemeket azonosítottak, ami csak egy specifikus keletkezési módra utalhat. A kísérletek és a modellezés alapján a minták kristályosodással, illetve a gránát frakcionált kristályosodásával alakulhattak ki – a folyamat során a mélyben, a magmában olyan kristályok keletkeznek, amelyek később nem lépnek reakcióba a maradék olvadékkal.
A gránát a nagy hőmérsékletnek és nyomásnak kitett magmában, több mint 90 kilométerrel a felszín alatt születő anyag. A kutatók úgy gondolják, a Kīlauea eredeti kitörésének forrása is ilyen mélységben lehetett. Miller hozzátette, felfedezésük megkérdőjelezi a jelenlegi álláspontot, mely szerint a frakcionált kristályosodás egy, a sekélyben zajló folyamat.
