A Magyar Nemzeti Bank vezetője az Index.hu-n pénteken megjelent írásában úgy véli, csak ezek alapján kerülhet sor egy hiteles céldátum kitűzésére, s erre támaszkodva lehet majd meghatározni a konkrét menetrendet, beleértve az ERM2-csatlakozás időpontját is.
Simor András úgy véli, a tűzoltásként hozott intézkedések jelentős része tartósan enyhítheti a költségvetési túlköltekezést. Mivel azonban ezek mögött nem állnak az állami feladatokat újragondoló strukturális intézkedések, fennáll a veszély, hogy az elhalasztott kiadások előbb, vagy utóbb a költségvetési kiadások növelését teszik szükségessé.
Éppen ezért további erőfeszítések kellenek ahhoz, hogy a költségvetés jelenlegi strukturális pozíciója tartósan fennmaradjon, illetve az EU-vállalásokkal és a költségvetési felelősségről megszületett törvénnyel összhangban tovább javuljon. Hangsúlyozza azt is: folytatni kell a fiskális konszolidációt. Ám további adócsökkentés a költségvetési egyensúly fenntartása mellett csak az államháztartási újraelosztás mérséklésével érhető el.
Kiemeli azt is, hogy a belföldi lakossági megtakarítások növelése elengedhetetlen része egy növekedésorientált gazdaságpolitikának.
A jegybankot ért kritikákkal összefüggésben hangsúlyozza, hogy a magasabb infláció tolerálásával nem lehet növelni a versenyképességet. Ha a jegybank például nem engedi felértékelődni az árfolyamot, de magasabb az infláció, az ugyanolyan versenyképesség romlást eredményez, csak nem közvetlenül az árfolyam, hanem az emelkedő beszerzési és bérköltségek és a magasabb infláció miatt szükségszerűen emelkedő hitelszolgálati díjak formájában.
Simor András aláhúzta, mivel az infláció folyamatos bizonytalanságot és többletköltséget visz a gazdaság működésébe árstabilitást kell elérni, ami azonban nem azonos az alacsony inflációval. Annál sokkal többet jelent: a bizalmat abban, hogy a megemelkedő infláció csak átmeneti.
Simor András szerint egyre valószínűbb, hogy a gazdasági növekedés kilátásainak javulása inflációs nyomást generál, miközben még hosszú ideig nem lesznek teljes mértékben kihasználva a termelési kapacitások, és csak lassan csökken a munkanélküliség.
A monetáris politika számára további kihívás, hogy a válság nem szüntette meg a folyó fizetési mérleg nagy hiányaiból, illetve többleteiből fakadó sérülékenységeket. A magas külső- és államadósság miatti sérülékenység hosszabb ideig is fennmaradhat, az ország kockázati megítélése akár a rajtunk kívül álló okok miatt is romolhat. E kockázatot csak azzal lehet mérsékelni, ha a gazdaságpolitika folyamatosan bizonyítja a stabilitás melletti elkötelezettségét.
