Az elmúlt évtizedek legismertebb magyar építészeiből tavaly alakult, a Várnegyedben folyó visszaépítések kritikája, illetve az egykori Diplomataház ügye miatt azonnal a figyelem középpontjába került Huszonkettesek Építészcsoport néhány nappal ezelőtt kiadott kiáltványával a világ közvéleményének, illetve legfontosabb örökségvédelmi szervezeteinek figyelmét igyekszik felhívni a Várnegyedben, a Városligetben, illetve a Kopaszi-gátnál folyó munkákra.
A világörökségi helyszíneket kijelölő ENSZ-fórumnak, az UNESCO-nak, az épített örökség védelmére létrejött ICOMOS-nak, illetve a XX. századi építészet védelméért küzdő DoCoMoMo-nak is eljuttatott szöveg szerint a Huszonkettesek úgy érzik, hogy az eszközeik elfogytak, és ez a segélykiáltás az egyetlen mód
a kormányzati dúlás meggátolására.
Az írás szerint a magyar kormány ma három döntő ponton nyúlna az ICOMOS és a UNESCO által is védett épületekbe, illetve a városképbe, anélkül, hogy a döntéshozók bármiféle előzetes szakmai és társadalmi egyeztetést végeztek voln. Ezek a következők:
1. Folyamatban van a Budai Vár II. világháború utáni helyreállításának meg nem történtté tevése, a háború utáni fontos épületeinek elpusztítása, majd a telkek kormányközeli szereplők tulajdonába és kezelésébe való átjátszása. A negyedet lakó- és kulturális övezetből kormányzati negyeddé akarják alakítani, nem ügyelve a XXI. sz.-i követelményekre. Az építkezések lehetetlenné fogják tenni, hogy a Vár valaha is valódi kulturális-közösségi térré váljon, az átépíthető épületek lerombolása pedig szükségtelen környezetszennyezést okoz.
2. A Vár átépítésének „testvérprojektjeként” hivatkoznak a Városliget beépítésére, részben a Várból és a Kossuth térről kiköltöztetett közintézmények – például a Nemzeti Galériát, és a Néprajzi Múzeumot – befogadása céljából, szórakoztató funkciókkal alaposan feltöltve. A park beépítésének ilyen megemelése tönkre fogja tenni Európa egyik első tervezett közparkját.
3. A harmadik ügyet – egy 140 méter magas toronyház felhúzását a Budai-hegyek előterébe – az köti az első kettőhöz, hogy a világörökségi panorámát előnytelenül megváltoztató építkezés ugyanolyan autoriter, senki véleményét figyelembe nem vevő módon lett megvalósítva, mint az első kettő.
A kiáltvány folytatásában a csoport tagjai arra is rávilágítanak, hogy ez miként indulhatott el a valóra válás útján:
A kormány a döntéshozatal felgyorsítása ürügyén kivette a szakma kezéből az eszközöket, melyekkel akadályt gördíthetnének terveik elé, melyek számukra a hatalom demonstrálását, és így politikai túlélésüket jelentik:
– a régi műemléki hatóság szétverése, a helyette alkalmazható tanácsadó testület kikerülése,
– a kijátszhatóvá tett városképi véleményezési eljárás,
– a nyílt tervpályáztatás lehetősége helyett kinevezett bizalmi emberek alkalmazása,
– a minden építészeti szabály és konvenció figyelmen kívül hagyását lehetővé tevő „nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások” intézményének bevezetése mind-mind városunk építészeti értékeinek lerombolását segítik elő!
– írják, hozzátéve, hogy ezek a kérdések látszólag az ország választópolgáraira, illetve az építészszakmára tartozó belügy, de ők mégis a nemzetközi fórumokhoz fordulnak, hiszen
Az írást olyan ismert, jórészt Ybl-díjas építőművészek, belsőépítészek, illetve neves kulturális szakemberek írták alá, mint Csomay Zsófia, Roth János, Bujdosó Győző, Dobai János, Fehérvári Zoltán, Gyurkó Ádám, Heppes Miklós, Janáky György, Kalmár László, Kőnig Tamás, Lászay Judit, Lente András, Molnos Attila, Saly Noémi, Pákozdi Imre, Pelényi Margit, Sarlós Júlia, Sugár Péter, Sylvester Ádám, valamint Vincze László.
A szöveg teljes hosszában itt olvasható:
