Jogerősen életfogytig tartó fegyházra ítélte a Szegedi Ítélőtábla csütörtökön azt a 47 éves férfit, aki 2004-ben meggyilkolt egy 78 éves makói asszonyt és az 51 éves lányát. A férfi legkorábban 30 év után bocsátható szabadlábra feltételesen. Sz. Dénest több emberen, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettében mondták ki bűnösnek.
A meggyilkolt asszony szerény életet élt, a nyugdíját azzal egészítette ki, hogy családi házának egyik szobáját kiadta egy pénzváltónak. A lánya pedig a közeli iskolában dolgozott takarítóként.
Korábban az idős nő unokáját gyanúsították a gyilkosságokkal, akit a szagminta alapján választott ki a kutya. A férfit kihallgatták, de a szakértői vélemény szerint nem egyezett a genetikai nyoma a helyszínen találttal, így vele szemben az eljárást megszüntették, majd 2006-ban a nyomozást is, mert nem volt beazonosítható az elkövető. A kiemelt ügyeket felderítő főosztály 2019 novemberében kezdeményezte a nyomozás folytatását, és ennek során azonosították a vádlottat.
A vádirat szerint a férfi a szomszédos ingatlanba hatolt be, majd a kerítésen átmászva jutott be a sértett házába. A nyári konyhában összetalálkozott az idős asszonnyal, akit vascsővel bántalmazott, majd elvágta a torkát. Ezután még másfél-két órát tartózkodott a lakásban, evett, ivott, átkutatta a házat, de nem találta meg a sértett elrejtett pénzét.
Az MTI azt írta, hogy az írni, olvasni nem tudó férfi a táblabíróság előtt nem élt az utolsó szó jogával. Korábban tagadta bűnösségét, azt állította, a bűncselekmény idején a Csongrád megyei Bordányban dolgozott napszámosként. Bár abban az időben gyakran meglátogatta barátnőjét Makón, azt mondta, azon a napon is Bordányban tartózkodott, az áldozatok házában pedig soha nem járt.
A szakértői vélemény szerint a vádlott bár aluliskolázott, képességei közelítenek az enyhe értelmi fogyatékosság szintjéhez, nem szenved elmebetegségben és a beszámítási képessége sem korlátozott. Döntésével a táblabíróság helybenhagyta az első fokon eljáró Szegedi Törvényszék ítéletét.
Hegedűs István tanácsvezető bíró az ítélet indoklása során hangsúlyozta, a bizonyítékokból csak az a következtetés vonható le, hogy a bűncselekményt a vádlott követte el. A táblabíróság az elkövetéskor érvényben lévő jogszabályokra és bírói gyakorlatra figyelemmel arányosnak találta a törvényszék által kiszabott büntetést.
