A csalad.hu-n jelent meg egy újabb írása Tóth Gabinak, aki élete kettősségével kapcsolatban ragadott billentyűzetet. Az énekesnő arról írt, milyen dilemmákba ütközik például napi szinten.
Gyakran megesik, hogy amikor a közönség még tapsol, és én hálásan hajolok meg előttük, már azért ott motoszkál a fejemben, hogy hazafelé még kell vennem 20 dkg párizsit a sarki közértben, és próbálok visszaemlékezni, hogy vaj van-e még a hűtőben. Furcsa kettősségben élek, nagy a kontraszt a két világ között, ami a mindennapjaimat jellemzi.
Leírta, hogy fellépései előtt máig ideges, de ilyenkor megpróbál lélekben jó hamar ráhangolódni az előtte álló feladatokra: „Tudom, hogy nemsokára egy másik dimenzióba kerülök, és felelősséggel tartozom azok iránt az emberek iránt, akik miattam jönnek el egy koncertre.”
Akadt már, hogy kizökkentették:
Volt még egy nagyon emlékezetes fellépésem egy elegáns céges bálon, egy akkor nagyon felkapott belvárosi helyen, ahol egy gyönyörű estélyi ruhában lévő hölgy éppen mondani akart valamit (szeretném hinni, hogy gratulálni akart, de már soha nem fogjuk megtudni), de amikor kinyitotta a száját, hirtelen rajtam landolt a nem sokkal korábban elfogyasztott háromfogásos vacsorája, némi alkohol kíséretében. Magyarul lerókázott. Ott tanultam meg, hogy a diszkrétnek induló, elegáns céges bulik tudnak a legveszélyesebbek lenni.
