Cikkünk nyitóképe sokakban ébresztett kellemes gyerekkori strandolásról emlékeket, de emiatt a legtöbb helytelennek bizonyult tippet is erre a képre kaptuk. A tippzuhatag egyébként még a Fortepan megfejtések fórumon indult 2013-ban Ajkával, de volt, aki a tiszakécskei Kerekdombi strandot, a pestlőrinci Szarvas csárda téren lévő Május 1. strand nagymedencéjét vélte felismerni a képen, de kaptunk tippet a szentendrei papszigeti strandra, az albertfalvai strandra, a Kondorosi úti uszoda helyén működött Kábel strandra, az abonyi termálfürdő nagymedencéjére, de Monorierdő, Leányfalu és Pünkösdfürdő neve is felmerült.
De aztán végül beesett a helyes megfejtés is, mégpedig Sánta Orsolya olvasónktól, aki gyerekként nagymamájával és nagynénjével járt többször a gyulai várfürdőben. Rálelt egy másik fotóra, ami kicsit korábban és más szögből, de ugyanezt a medencét ábrázolja.
A Fortepan megfejtések fórumon [pszeudocsííz] is megerősítette a helyes megfejtést, méghozzá személyes emlékképekkel fűszerezve:
„A képet láttam meg először a telefonomon, és még mielőtt jobban szemügyre vehettem volna, élénken éreztem a jellegzetes illatot – a víz illatát – és hallottam a zsibongást. »Emlékbetörés« jó értelemben! A gyulai gyógyvíz sok ásványi anyagot tartalmaz, és az oldott huminsavaktól sárga színű és jellegzetes szagú. Sokak szerint büdös, számunkra, akik ott nőttünk fel, csodálatos nyári gyermekkorillat. A fák között átderengő sárga fal az Almásy-kastély épülete, állami gondozottak nevelőintézeteként hasznosították évtizedeken át. A kor jellegzetes beton virágtartóiban és az utak mentén egész szezonban ápolt, ízléses összeállítások voltak, gyakori kombináció volt a petúnia, szalvia és vaníliavirág (csodás illattal). Óriási örömöt okozott ez a kép! Köszönöm, és kíváncsian várom a többi észrevételt!”
A megfejtést sikerült igazolnia [damusz]-nak a fentrol.hu archív légi felvételei alapján, amit ezúton is köszönünk.
Végre sikerült találnunk valakit, aki közelebbi viszonyban állt ezzel az igen izgalmas alakú fával. Dabrónakiné Anikó olvasónk a levelében azt írta: „A fotón látható fa a Budapest, VI. kerület, Eötvös utca 21. számú ház udvarán található. A FŐKÉTÜSZ Kft. központi irodái ebben a házban működtek évtizedeken át. Én ott dolgoztam és az iroda ablakából ezt a fát csodáltuk évszakról évszakra.”
Ez az épület is megmozgatta olvasóink fantáziáját. Volt, aki az ajkai Timföldgyár és Alumínium Kohó újgyári telepére tette, más Szolnokon, a 4-es főút 97-es kilométerénél vélte felfedezni.
Kaptunk egy később helytelennek bizonyult, de nagyon izgalmas levezetést is: „erről nekem elsőre az ugrik be, hogy ez egy tűzoltósági gyakorló/tanulmány építmény. A külső lépcsőház mindenképpen és elsősorban tűzvédelmi szempontok miatt külső. A lépcsőház azért magasabb, mint az épület, mert ott fent elvileg nagy teljesítményű légszivattyúk vannak, amik a füstöt nyomják kifele, alulról friss levegőt szívnak befelé. És könnyen lehet, azért akkorák az üveg felületek, hogy kívülről vizsgálni lehessen, mi történik bent, (hogy terjed a tűz).”
Tolnai Gergely esztergomi olvasónknak köszönjük a helyes megfejtést, aki számunkra meghökkentő módon azonosította az épületet: „Nos, az én tippem Mohács. Ugyanis, ha önök is megtekintik a Magyar Építőművészet 1978/4. számát, akkor a 16-19. oldalon találnak egy cikket a mohácsi takarmánykeverő üzemről. És a fotók alapján az kísértetiesen úgy néz ki, mint az önök fotója. Nem hiszem, hogy még egy ilyen épült volna az országban. Tehát az én véleményem, hogy ez a kép a Baranya Megyei Gabona Felvásárló Vállalat Mohácsi Takarmánykeverő épületét mutatja 1977-1978 között. Azt, hogy ez áll-e még, nem tudom megmondani, mert még nem jártam ott.”
A közösségi kútfőből ilyen csodák is születnek: Esztergomból kapunk 2022-ben egy levelet, amelyben egy 44 évvel korábban megjelent cikkre hivatkozva fejti meg olvasónk egy általa kizárólag fotón látott épület helyszínét, ahol soha nem járt.
Bálint Viktor sem kevésbé lepett meg bennünket, amikor szintén helyesen azonosította a fotót, méghozzá Dr. Szabó János: Nagyipari létesítmények 1945-1975 című könyvének 142. oldalán található 6.47 számú illusztrációjára hivatkozva. Úgy tűnik, elég kiterjedt olvasási szokásokkal rendelkeznek a fortepanozók – szerencsére.
Péter Gábor szerkesztőnk pedig még azt az információt is előbányászta a korabeli lapokból, hogy 1974 áprilisában dr. Lénárt Lajos mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes avatta fel az elkészült gabonasilókat és a képen látható takarmánykeverő üzemet. Az épület ma a Bonafarm csoporthoz tartozó Bóly Zrt. telephelyén áll a mohácsi Budapesti úton.
Egy helytelen, de nagyon érdekes tipp érkezett ehhez az épülethez is: „Ilyen bonyolult, nyilván vegyi folyamat, ami viszonylag kevés ember közreműködését igényli: 1. gyógyszergyártás – elvetve, a dolgozók nem fehér köpenyesek, és nincs maszk rajtuk. 2. pl. kéngyártás. A kén messzi külföldön akár természetes formában is előfordul vulkánok környékén, de egyébként másutt nem. A vasfüggöny mögött is szükség volt kénre, így épültek kén előállító üzemek, na azok ennyire, vagy ennél is bonyolultabbak, akár több szintesek, hatalmas bojlerek, silók, és rengeteg cső, és egy 3 emeletes üzem úgy 3-4 dolgozót igényel. Az összes vegyi folyamat közül a kéngyártás viszi a bonyolultsági babért szerintem, ha az olajfinomítót nem vesszük. Lehet még festékgyár is, bár az ennél egyszerűbb hardvert igényel. Az alsó óra azért is járhat másképp, mint a felső, mert adott folyamat idejét méri.”
Ennél kevésbé bonyolult a részleges helyes megfejtés, amelyet Nagy Endréné Tünde szigetszentmiklósi olvasónknak köszönhetünk, aki szerint cukorgyári üzem kell legyen a képen, ugyanis „a szolnoki és a kaposvári cukorgyár, ahol anno dolgoztam, szintén ilyen volt”. Küldött is nekünk egy archív MTI-fotót, ami valóban kísértetiesen hasonlít a Fortepan képén látható látványra. Ezen a szálon elindulva, egy másik MTI-fotó alapján [damusz] a fórumon Hatvanra tippel, tehát szerinte a fortepanos Szalay Zoltán-fotó ugyanitt készült csak ellenkező irányból. Talán így van, mindenesetre a cukorgyár elég biztosnak tűnik.
A csömöri templomot nagyon gyorsan és nagyon sokan azonosították helyesen, köszönjük szépen mindegyikőjüknek, hogy klaviatúrát ragadtak: Adámi László, Baczkó Norbert, Bata Tímea, Fábián Georgina, Gubek Dávid, Hollerné Racskó Erzsébet, Holló Krisztián Zoltán, Hugyecz Mihályné, Hutter Anett, Király Bence, Kovács „Tücsi” Mihály, Lőrincz Viktor Olivér, Novotnik Ádám, Nyéki Tamás, [Sajka], Soós Márta, Tagai Zoltán.
Gyorsan igazították ki, hogy a képeken nem mise, hanem egy evangélikus istentisztelet látható, de további érdekes részleteket is megosztottak velünk. A legfőbb mankó sokaknak a helybéli tótok népviselete volt, amely – mint megtudtuk – szerencsére még ma is élő hagyomány a településen.
Adámi László nyugalmazott evangélikus lelkész Nyíregyházáról a következőket írta nekünk:
„Az egykori falra festett igék és szimbólumok Ruzicskay György szarvasi festőművész tervei/sablonjai alapján készültek Galát György csömöri lelkészi szolgálata idején, valamikor 1944 táján (Galát Györgytől személyesen hallottam ennek történetét 1985-ben). Később (amikor a csömöri templombelsőt már átfestették) ezeket a szimbólumokat és igéket Lupták Gyula lelkész a nyáregyházi evangélikus gyülekezeti terem falaira festette, valamikor 1977/78 telén (néhány hónappal kényszer-nyugdíjazása előtt), de 1999 óta már ott sem láthatók, mert a falak szükséges javítása miatt nem tudtuk ezeket megőrizni (magam 1980-tól 2001-ig nyáregyházi lelkész voltam).”
Adámi László két 1999-es képet is mellékelt a nyáregyházi gyülekezeti teremről, még a falak javítása előtti időből, ezeket ide és ide kattintva nézhetik meg. Még a képek datálásán is tudott pontosítani, ugyanis Endreffy Zoltán lelkész 191 család adakozása révén már 1948-ban elvégeztette a templom háborús sérüléseinek javítását, így ez előtt kellett készüljenek a fotók.
Baczkó Norbert olvasónk további részleteket osztott meg velünk: „A belső fotón pedig valószínűleg egy úrvacsoravétel látható. A kép jobb oldalán, fekete ruhában a gyülekezet presbiterei ülnek. A fotók az 1950-es évek első felében készültek. Sajnos, a képen még látható, sőt olvasható falfestések a templom falairól a 2000-es felújítás során lekerültek, ezzel pedig megsemmisültek – mert annak restaurálási munkálatai meghaladták volna a teljes templomfelújítás költségét.”
Bata Tímea, a Néprajzi Múzeum Fényképgyűjteményének kurátora osztotta meg velünk a belső térről az Új Idők címlapján megjelent Dulovits Jenő-fotót (amelyet egyébként oldalfordítva hozott le az újság). Dulovits egyike volt azoknak az úgynevezett magyaros stílusban fotózó fotográfusoknak, akik a muzeológus kutatásai alapján előszeretettel fordultak meg Csömörön.
Novotnik Ádám kezdte körvonalazni a külső képen látható másik épület szomorúbb sorsát: „Ennek alapján ez a csömöri evangélikus templom lehet, ahol mára az utóbbi idézeteket már sajnos lemeszelték, de a szószék és az oltárkép ugyanúgy néz ki, kívül a kapuzat fel lett újítva, viszont a szomszédos ház, amelyen az utcanévtábla látható, már nem áll.”
Kovács „Tücsi” Mihály erősített rá erre még több részlettel: „A mellette álló ház első része a gyülekezeti ház, a hátsó része kántorlakás volt. Ez vasárnapi iskolaként is működött.”
Kocsis Jánosnak pedig külön is köszönjük a kiváló videót, amit az istentiszteletre érkező csömöriekről küldött, megmozdítva ezzel a múltba fagyasztott csömörieket.
Wendler László egy kurta, de helyes információt tartalmazó levélben tudatta velünk, hogy a fenti kép Budapesten, a Pasaréti út 133. alatt készült. A fentrol.hu ortofotói alapján sikerült is igazolnia a Fortepan-szerkesztőknek, hogy a Csemege Vállalat házhozszállítási szolgálatának telephelye valóban ezen a címen működött.
Tasnádi Tibor írta meg nekünk, hogy „ez a kép egy bányában használt mozdonyról készült, felsővezetékes, a háttérben nem alagút, hanem egy táró bejárata látható.”
Daczi László szerint a dorogi homokvasút látható a képen, ugyanis „annak volt alagútja is és a mozdony orrának tetején áramszedő mozgató rudazatra tippelek. Márpedig ez a kisvasút volt az egyetlen villamosított keskenynyomtávú vasút Magyarországon.”
[C50] a fórumról továbbított egy másik vélekedést: „Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület levelezőlistáján Dr. Horsa Ottó közlése szerint a mozdony hátterében a baglyasalji alagút látható, Salgótarján mellett.”
Jó lenne biztosat tudni, de már az is öröm, hogy kiderült: a villamosított bányavasutak körül érdemes kutakodni.
Horváth Csaba olvasónk írta meg nekünk, hogy a vörös irodatér falán lógó képen az 1892-ben alapított Csepel Vas- és Fémművek (elődjeként a Weiss Manfréd Művek) első csepeli telepe látható. A falon látható kép fellelhető ide kattintva is.
Az aulát Blazsejovszky Márton, Hatos Zoltán, Pogány Gyula, Szabó Attila és Szente Dániel is azonosították, mégpedig a csak „lila iskolaként” emlegetett, újpalotai Kavicsos Közi Általános Iskola, 2000 óta pedig László Gyula Gimnázium és Általános Iskola előcsarnoka van a fotón.
Pogány Gyula az iskola 1972-es nyitása után nem sokkal, 1973–81 között járt a suliba, és még ennyi kiegészítést tett: „Mivel Újpalotán nem nagyon volt kiállítóhely, nagyon sok kiállítás is volt az aulában.”
Szabó Attila pedig figyelmünkbe ajánlotta a Budapest folyóirat 1973. januári számában az iskoláról megjelent, Csigó László fotóival illusztrált cikket, ahol szintén felbukkan az aula.
A fenti képpel kapcsolatban Mayer László a következőket írta nekünk: „Édesapám, Dr. Mayer László 1959–2003 között, 44 évig dolgozott az EVIG-nél. Ő tudta beazonosítani, hogy ez a fénykép a Gyömrői út 128.-ban, az EVIG igazgatósági épületében, a termelési igazgató szobájában készült.”
Sajnos, úgy tűnik, hogy az utolsóként feladott fotónk mégsem beszél annyira magáért, ahogy azt eredetileg reméltük, mindenesetre Török István érdekes okfejtést dobott be. Talán jól okoskodott és ez mankó lehet valaki számára a helyes megfejtéshez: „Felteszem, az épületre délről süt a nap. Felteszem a TV antenna (bár méretét nehéz megítélni) az 1. csatornát veszi. Ez is kb. délre néz. Azaz az épület északra van a hármashatárhegyi adótól. Mondjuk Piliscsaba, ott vannak ilyen épületek, több is. Van CB antenna is, ilyen 1973-ban nem soknak volt, valami menő hely lehet. Az antenna iránya miatt mindenképpen a 10-es út a gyanús (arrafelé kell keresni).”
A közösségi kútfő csodákra képes, ezúton is köszönjük a segítségüket! Ha pedig a tavalyi feladványokat is szívesen felelevenítenék, ide kattintva megtehetik, az akkor érkezett megfejtéseket pedig ide kattintva olvashatják el.
Írta: Tamási Miklós | Képszerkesztő: Virágvölgyi István
A Heti Fortepan blog a Capa Központ szakmai együttműködésével valósul meg. Az eredeti cikk ezen a linken található: https://hetifortepan.capacenter.hu/megfejtesek-2021
Ha van olyan családi fotója, amit felajánlana a Fortepan számára, akkor írjon a fortepan@gmail.com e-mail címre!
