2022. január 1-jétől a minimálbér és a garantált bérminimum az eddigieknél jóval magasabb mértékben, csaknem 20 százalékkal emelkedett. Megnéztük, miként alakultak az utóbbi harminc évben a legkisebb keresetek, a nettó átlagkeresetek, a reálkeresetek, és mennyire sikerült felzárkóznunk az európai, illetve a régiós bérekhez.
25-szörösére nőtt a minimálbér, tízszeresére az infláció
A bruttó minimálbér 1992 és 2022 között 8000 forintról 200 ezer forintra, azaz 25-szörösére nőtt Magyarországon. Jelentős emelkedés, még akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy ugyanezen időszakban a fogyasztói árak átlagban a tízszeresére híztak, ami azt jelenti, hogy harminc év alatt reálértéken is emelkedett a minimálbér. Ha viszont évente vizsgáljuk, hogyan viszonyul a minimálbér-emelés az inflációhoz, akkor az derül ki, hogy 11 olyan év is volt, amikor reálértéken nem nőtt a legkisebb bér.
A grafikonról leolvasható, hogy a nagyobb emelések a Fidesz-kormányokhoz kötődnek: 2001-ben több mint 50 százalékkal nőtt a legkisebb bér, 2002-ben 25 százalékkal, a harmadik legnagyobb emelkedés, 19,5 százalékkal pedig most történt.
A bal-, illetve jobboldali kormányzás időszakait összehasonlítva jelentős a különbség. Míg 2002 és 2010 között 47 százalékos volt a növekedés, ami évi átlag 5,2 százalékos bruttó minimálbér-emelkedést jelent, addig 2010 és 2022 között 160 százalékos volt a növekedés, ez éves átlagra vetítve 12,3 százalék – emelte ki Csath Magdolna közgazdász.
A garantált bérminimumot 2006-ban vezették be, azóta csaknem négyszeresére (62 625 forintról 260 ezer forintra) emelkedett az összege, miközben a fogyasztói árindex az 1,6-szorosára nőtt, tehát a szakmunkás minimálbér is többet ér reálértéken. Mint az ábráról leolvasható, a két legnagyobb emelés szintén Orbán Viktor kormányzása alatt történt, 2017-ben majdnem 25, az idén pedig majdnem 19 százalékkal nőtt a szakmunkás minimálbér. A harmadik legnagyobb, 15 százalékot közelítő emelés 2008-ban, Gyurcsány Ferenc kormányzása idejére esett.
Csath Magdolna a növekedés tempójában tapasztalható jelentős eltérést emelte ki: 2006 és 2010 között 36 százalékkal nőtt a bérminimum, ami évi átlagban 7,2 százalékos növekedést jelentett, 2010 és 2022 között viszont 190 százalékkal emelkedett a bérminimum, ez évi átlagban 14,6 százalék. Persze az európai, azon belül a régiós minimálbérek is emelkedtek közben, így aztán magyar felzárkózásról nem beszélhetünk. Mint a regionális ábrán látszik, 2010-hez képest 2021-re már csak Bulgáriát utasítjuk magunk mögé, Románia is megelőzött minket.
Azonban Csath hangsúlyozta, hogy a nemzetközi összehasonlításnál nem szabad csak az abszolút értékeket összevetni, hiszen nem mindegy, milyen az árszint az egyes országokban, és mekkora a különbség az inflációnál. Az eddigi adatokból – ha csak az abszolút értékeket vizsgáljuk – valóban az látszik a minimálbérnél, hogy nem javítottunk a pozíciónkon. Objektív értéket azonban csak akkor kaphatunk, ha kiszűrjük az ár- és inflációs eltéréseket. Az Eurostatban 2022-es adat még nincs, de 2021-ben a magyar minimálbér alulról a második volt, viszont ha vásárlóerő-paritáson – azaz az árkülönbségeket kiküszöbölve – vizsgáljuk, akkor alulról az ötödik helyre kerülünk.
A pontosabb értékeléshez látni kellene a 2022-es emelés utáni nemzetközi összehasonlító értékeket is, de azok egyelőre nem állnak rendelkezésre. A közgazdász ezzel együtt megjegyezte: sajnos egy dolog nem változik már egy ideje Magyarországon, az, hogy a külföldi befektetők költségoptimalizálása kedvéért alacsonyan tartjuk a béreket.
A közgazdász hozzátette, az is fontos kérdés, hogy hányan dolgoznak egy országban minimálbéren. Az Eurostat azt méri, hogy az összes keresőből hányan dolgoznak a minimálbér 105 százaléka alatti bérért. Ez az érték nálunk elég magas: az EU-ban a nyolcadik hely a mienk. De óvatosan kell kezelnünk ezt is, hiszen közismert, hogy a minimálbéres bejelentés nálunk még mindig gyakori, miközben a valós bér egy része zsebbe kerül.
Az átlagkereseteknél sem sikerült a felzárkózás
Harminc év alatt a nettó átlagkeresetek összességében több mint 18-szorosára, 16 628 forintról 285 200 forintra nőttek, ezen belül a legnagyobb mértékben a választási évek környékén. Mint az ábrán követhető, 1994-ben, amikor Boross Péter miniszterelnököt Horn Gyula váltotta, csaknem 25 százalékkal emelkedett az átlagkereset, aztán Horn utolsó teljes évében, 1997-ben újra csaknem 25 százalékos, és végül 2002-ben, amikor Orbánt Medgyessy Péter követte a kormányzásban, kis híján 20 százalékos volt a növekedés. A magyarázat egyszerű: választás előtt minden kormány igyekszik bért emelni.
Csath Magdolna szerint érdemes hosszabb időszakokat is vizsgálni. A nettó átlagkeresetek 2001 és 2020 között 313 százalékkal nőttek, ez éves átlagban 15,6 százalékos növekedés. Ha az időszakot két részre bontjuk, akkor azt látjuk, hogy 2001 és 2010 között a növekedés 91 százalékos volt, ami évi átlagra vetítve 9,1, míg 2010 és 2020 között 102 százalékos volt, ez éves szintre vetítve 9,3 százalék. Vagyis hajszállal, de magasabb az éves átlagos növekedés 2010 és 2020 között.
Nemcsak az érdekes, hogy mennyivel nőttek a nettó átlagkeresetek, hanem az is, hogy a növekedésből mennyit harapott le az infláció, azaz hogyan alakult a reálkereset. A következő ábra szorosan kapcsolódik az előzőhöz, 1992 és 2020 között mutatja éves összehasonlításban a nettó reálkeresetek változását. Azt látjuk, hogy ezen az idősávon
Ezt okozhatta az alacsony béremelés és az ahhoz képest magas infláció.
1995-ben brutális, 12,2 százalékos csökkenés következett be a Bokros-csomag miatt. 2001 és 2020 között négyszer csökkentek a reálkeresetek, ebből háromszor az MSZP kormányzása alatt, 2002 és 2009 között, és csak egyszer a Fidesz alatt, 2010 és 2020 között: 2004-ben 1,1 százalékponttal, 2007-ben 4,6 százalékponttal, 2009-ben pedig 2,3 százalékponttal csökkent a reálkereset. 2012-ben pedig, amikor a Fidesz-kormány igyekezett lefaragni a megörökölt költségvetési hiányt, 3,4 százalékpontos volt a csökkenés.
A Központ Statisztikai Hivatal adatai alapján a legnagyobb, több mint 13 százalékos nettó reálkereset-növekedés 2002-ben történt, amikor a Fidesztől az MSZP vette át a kormányzást. Ehhez olyan tényezők is hozzájárulhattak, mint hogy 2002 szeptemberétől átlagosan 50 százalékkal emelkedett a közalkalmazottak bére, és adómentessé vált a minimálbér. 2021-re még nincsenek meg az éves adatok, de úgy tűnik, hajszálnyi reálkereset-növekedés kinéz az elszaladt infláció mellett is.
Ha az európai nettó átlagkereseteket vizsgáljuk, azt lájuk, hogy Magyarország a sereghajtók közé tartozik. Beszédes adat, hogy 2000 és 2020 között forintban mérve 4,8-szoros volt a magyar nettó reálkeresetek növekedése, míg euróban mérve csak 3,5-szörös. A helyezésünket ezek szerint rontotta az is, hogy mintegy 100 forinttal lett időközben drágább egy euró.
Csath Magdolna ezen adatokkal kapcsolatban is hangsúlyozta, hogy csak az árkülönbségek figyelembe vételével lehet objektív következtetéseket levonni. Ennek jegyében kiemelte, hogy a 2022. január 19-i Eurostat-jelentés szerint vásárlóerő-paritáson 2020-ban a magyar nettó átlagjövedelem megelőzte a szlovákot, igaz, a bolgár megelőzte a magyart. Figyelemre érdemes az is, hogy 2011 és 2020 között az átlagos nettó jövedelem vásárlóerő-paritáson Magyarországon 35,8 százalékkal nőtt, ami évi átlagban 3,58 százalékos növekedés. A bolgár érték viszont 62 százalékkal emelkedett, ez éves átlagban 6,2 százalékos növekedést jelent.
Amikor Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz, az volt az általános várakozás, hogy előbb-utóbb utolérjük a mintaországnak tekintett Ausztriát. Ez várat magára, a béreket nézve is. Annyit sikerült elérnünk 2000 és 2020 között, hogy az osztrák nettó átlagkereset már csak mintegy három és félszerese a magyarénak a korábbi ötszörös helyett. Ha ilyen tempóban zárkózunk fel, akkor úgy 45 év kell még, hogy annyit keressünk, mint az osztrákok.
Az ábrán látható abszolútérték-összehasonlítás szerint az osztrák érték 49 százalékkal, míg a magyar 115 százalékkal emelkedett 2004-ről 2020-ra – emelte ki Csath Magdolna. Ez azt jelenti, hogy az osztrák értékhez mérve a magyar 16 év alatt 20 százalékról 28,9 százalékra javult. Ez csupán 0,6 százalékos éves átlagos emelkedés, ami kevés ahhoz, hogy behozzuk Ausztriát. A közgazdász azonban hangsúlyozta, itt is objektívebb az összehasonlítás vásárlóerő-paritáson – az Eurostat-adatok szerint 2005-ben a magyar nettó jövedelem az osztrák 33 százaléka volt, ami 2020-ra 42 százalékra emelkedett.
Összességében a közgazdász úgy látja, hogy az érzékelt javulás ellenére Magyarország továbbra is olcsó bérrel versenyez az EU-ban, de még a visegrádi országok között is. Ez összefügg a magyar gazdasági szerkezettel is, hiszen a legtöbb összeszerelő üzem a gazdaság egészét tekintve éppen nálunk és Szlovákiában van. Ez megmutatkozik Szlovákia romló adatain is. A közgazdász szerint hosszabb távon ez a gondolkodás nem fenntartható, mivel óriási a világpiacon a verseny a jó szakemberekért, és a magasabb bérrel, jobb munkakörülményekkel a legjobb szakembereket fogják elcsábítani Magyarországról, ami miatt megnehezedik bekapcsolódásunk a gyors technológiai haladásba, hiszen tudás- és képességhátrányba, azaz fejlettségi csapdába kerülhetünk.
