A multik nem teketóriáztak sokat, már tavaly megindultak a monstre létszámleépítések, a kkv-k most tavasszal már kénytelenek lépni. Akad olyan iparág, ahol a megrendelések felét sem érik el a tavalyi adatokhoz képest. Mit tehet egy kis- és középvállalat vezetője? Ha nem talál új piacokat, vagy nem vásárolja fel a konkurenciát, akkor kénytelen ő is létszámot leépíteni. Dilemma, hogy ki menjen? A fiatal, akinek még van esélye elhelyezkedni? Az idős, aki különben sem képes a változásra? A túlképzett okos, akit úgy sem tudnának marasztalni? A várandós anyák, esetleg a szinglik?
Szerintem használja ki a kínálkozó lehetőséget, hogy végre megszabadulhat sereghajtó munkatársaitól. Itt a remek alkalom, és indok. Válság esetén váljon meg azoktól, akikkel kapcsolatban már régóta hezitált. Most ne „tököljön”, váljon meg tőlük!
Talán meglepő, hogy ezzel biztatom a kkv-kat, de tanácsadóként szinte mindenütt találkoztam már legalább egy olyan emberrel (de inkább többel), aki jobb lenne, ha nem ott dolgozna. Miért tűrik meg mégis a cégvezetők a nem teljesítő munkatársakat? Ennek gyakran az az oka, hogy gyenge az adott cég vonzereje, ezért inkább megtűrik az alkalmatlan, de legalább ismert hiányosságokkal rendelkező kollégát, minthogy belevágjanak egy újabb, de bizonytalan kimenetelű emberkeresésbe.
Válságban még többet ér a jó csapat
A közös célokért összefogó, együtt dolgozó munkatársakra van szüksége, mert a túlélés a tét, már a tavalyi eredmények teljesítéséért is jóval többet kell dolgozni! Most nem elég, hogy az átlagot hozzák, hogy egy értékesítő havonta éppen annyi bevételt termel, mint a munkabére és költségei. Most majd minden cégben legalább akkorát kell villantani, mint a magyar vízilabdacsapatnak a pekingi olimpián!
A sporthasonlatnál maradva: örök hőlégballonos szabály, hogy süllyedéskor két dolgot kell záros határidőn belül megtenni: gázt adni, hogy a meleg levegő emelje a ballont, majd kiszórni a kosárból a felesleges holmit – így csökkentve a holt súlyt, a ballasztot. A gázadás egy cég életében a marketing és az értékesítés erősítése, a ballasztszórás pedig a költségek csökkentése. Tapasztalataim szerint szinte minden kis- és középvállalat komoly mennyiségű ballasztot cipel békeidőkben, azaz nem nagyon találkoztam olyan vállalkozással, ahol ne tűrnének meg „ezer ok miatt” olyan munkatársakat, akiknek inkább a konkurenciát kellene „erősíteniük”, s nem a saját munkahelyüket gyengíteniük. De most válság van, és ha már úgy is le kell építeni, akkor itt a lehetőség: szabaduljon meg elsőként a sereghajtóktól!
