A középkorról nem éppen a társadalmi mobilitás ugrik be az emberek többségének, és persze van is abban igazság, hogy szegény sorú, közrendű személy ritkán verekedhette fel magát az ország és világ sorsáról döntő uraságok közé. Azonban ha látványos ellenpéldát keresünk, nem kell messzire mennünk – akár a szó szoros értelmében sem, hiszen a Budapestről kényelmesen elérhető Ozorán ma is áll annak az Ozorai Pipónak a várkastélya, aki egészen lenyűgöző karriert futott be Luxemburgi Zsigmond uralkodása alatt.
Gyorsan jutott nagyon magasra
Filipo Scolari néven született egy szegény firenzei családban, 1369-ben. Nagyon fiatalon, nagyjából 13 éves korában kerülhetett Magyarországra, miután egy firenzei kereskedő segédjének állt, aki budai kereskedőházába küldte tanulni. A fiatalember nagyon tehetségesnek bizonyult, így előbb Demeter esztergomi érsek szolgálatába került, majd hamarosan már a király környezetében tehetett bizonyságot képességeiről (egy legenda szerint az ifjú fejszámoló mutatványaival nyűgözte le az uralkodót).
A Magyarországon az egyszerűség kedvéért csak Pipónak nevezett Scolari gyorsan Zsigmond bizalmi emberei közé verekedte be magát, tehetsége mellett persze azért is, mert az Anjouk alatt felemelkedett új főúri körökkel hadakozó király a messziről jött, rajta kívül senki lekötelezettjének nem számító emberre jobban mert támaszkodni, mint udvarának magyar tagjaira. Pipó meg is hálálta a bizalmat, a hosszú évek alatt egyre gazdagabb uraságként is
A magyar seregek főparancsnoka
A XIV. század utolsó éveire Pipó már a Magyar Királyság pénzügyeinek legbefolyásosabb irányítója volt: Zsigmond kamaraispánná tette meg, majd a pénzverés felügyeletét és a sókamara ispáni tisztséget is megkapta. Vagyona is szépen gyarapodott, ez pedig legyőzte a társadalmi különbségeket is, 1398-ban feleségül vehette Ozorai András főúr egyetlen lányát, akinek kezével – apósa halála után – a Tolna megyei uradalmat is megszerezte.
Az ezután már Ozorai Pipó néven emlegetett Scolari nemcsak gazdasági téren bizonyult tehetségesnek, komoly szerepe volt a török terjeszkedésnek gátat vetni hivatott déli végvárrendszer kiépítésében, és személyesen is számos győzelmet aratott az oszmán seregek elleni harcokban. Az 1411–1412-es velencei háborúban és a husziták elleni harcokban aztán már főparancsnokként irányította a magyar seregeket – mondjuk ezeken a hadszíntereken elpártolt tőle a szerencse.
Zsigmond kegyeiből ennek ellenére nem esett ki, egyik első tagja lett a király alapította Sárkányrendnek, fontos diplomáciai feladatokat is kapott. 1423-ban aztán visszatért a temesi bánság élére, Havasalföldön és a Délvidéken is újabb háborúkat vívott. Ozorai Pipó 1426. december 26-án, Lippán halt meg. Pályájának ívét mi sem jelzi jobban, mint hogy az uralkodók temetkezési helyén, Székesfehérváron helyezték végső nyugalomra, temetésén Zsigmond is megjelent.
