- A mátészalkai bíróság tavaly november közepén mondta ki Czibere Józsefről, hogy bűnös szemérem és testi sértés vétségében, miután 2017. május 10-én benyitott a tyukodi hivatal anyakönyvvezetőjéhez, Németh-Kiss Pálmához, és fogdosni kezdte, miközben leszorította őt. A nem jogerős ítélet alapján a polgármesternek 300 ezer forint bírságot kell fizetnie az államnak.
- A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei településen történt eset több mindennel hívta fel magára a figyelmet korábban is. Ritka, hogy a sértett arccal, névvel hajlandó beszélni, különösen igaz ez a kistelepülések világára: itt az inzultust, az erőszakot elszenvedők még jobban tartanak a megbélyegzéstől. Egyébként – megdöbbentő módon – a sértett és az inzultáló közel fél évtizeddel az eset után is ugyanott dolgozik, azaz rendszeresen találkoznak.
- Milyen érzés lehet ez, és fel lehet-e dolgozni az esetet, ha valaki nap, mint nap visszatér a helyszínre?
- Németh-Kiss Pálma azt mondja, hiába ítélték el Cziberét, ő nem érez megnyugvást, ráadásul az éveken át tartó eljárás is nagyon megterhelő volt. Leginkább amiatt volt nyomasztó, ahogy a magyar állam egy ilyen ügyet kezel.
- Az anyakönyvvezető szeretné, ha mással nem történne hasonló, és talán csökkenhet a látencia azzal, hogy megmutatja: meg lehet nyerni egy ilyen ügyet a bíróságon.
∗
Nem éreztem elégedettséget az ítélet kihirdetése után, sőt csalódott voltam. A töredékét kapta annak, amit megérdemelt volna. 300 ezer forint büntetés azért, amit nekem okozott? Hát az semmi, ráadásul részletekben fizetheti ki ezt az összeget. Hogy lehetnék elégedett?
Németh-Kiss Pálma, a tyukodi önkormányzat anyakönyvvezetője arról a november 17-ei ítéletről beszél, amely négy és fél év után végül neki adott igazat első fokon: bűnösnek mondta ki Czibere József polgármestert, aki az ítélet szerint munkaidőben inzultálta őt a kétezer fős falu hivatalában. Ott, ahol az anyakönyvvezető lassan húsz éve dolgozik, ahol mind a mai napig Czibere József a polgármester, ott, ahol ők ketten szinte nap, mint nap továbbra is találkoznak, mivel a szobájuk csak pár lépésre van egymástól. Ott, ahol a faluvezető nem mondott le, és nem is kért bocsánatot. „Csak a vállán volt a kezem” – mondta Czibere számtalan alkalommal az elmúlt években. Szerinte az egész ügy puszta kitaláció.
Egy csengeri kávézóban ülünk Németh-Kiss Pálmával. Azért itt, mert Tyukodon – innen mindössze tíz perc kocsival – nincs olyan hely, ahol az asszony nyugodtan beszélne arról, ami vele történt. „Otthon nem szeretném, máshol pedig egyszerűen nem lehet.” Nemsokára innen, a kávézóból megy a tyukodi hivatalba, ahol bizottsági ülés lesz, azon pedig neki is ott kell lennie. Ott lesz majd a polgármester is, és könnyen lehet, hogy megint egymással szemben fognak ülni. „Volt már ilyen, többször is, hogy ott ült velem szemben. Az borzalmas, mert nem tudok közben nem rá nézni, és ő is néz. Az nekem maga a pokol.”
Így történt négy és fél éve
Németh-Kiss Pálmának éppen névnapja volt 2017. május 10-én. A tyukodi hivatalban dolgozók az ilyen alkalmakat meg szokták ünnepelni, aznap is így tettek, még torta is került az asztalra. Az anyakönyvvezető ma is azt mondja, második otthona a hivatal, „amikor kezdtem, 19 évesen én voltam anno a megye legfiatalabb anyakönyvvezetője. Ráadásul a házasságkötő termet, ahol esketek, még a nagypapám építette. Nagyon szeretek esketni, ezt szeretem a munkámból a legjobban.”
Azon a délutánon, még munkaidőben Németh-Kiss Pálma benn ült az anyakönyvvezetői irodájában, amikor Czibere József benyitott hozzá, és szorosan mellé lépett.
Nem jött be gyakran hozzám, az én munkáltatóm ugyanis a jegyző, vele vagyok intenzívebb munkakapcsolatban. A névnapomon azonban bejött. A fal mellett ültem az asztalomnál. Ő odalépett, és egyből megkapta a karomat, beszorított a sarokba. A bíróságon azt mondtam, hogy olyan volt, mint egy őrült vadkan, lihegett, hozzám nyomta magát, dörgölőzött, fogott, a mellemet, ahol ért, én meg mozdulni sem tudtam. És hiába akartam mondani valamit, tiltakozni, egyszerűen nem jött ki hang a torkomon. Teljes leblokkolás volt. Azt éreztem, hogy itt van vége mindennek, a munkámnak, az életemnek, kész. Ekkor nyitott be a kolléganőm, mire a polgármester megtorpant, hátrébb lépett. Ahogy kiszabadultam, éreztem, hogy utánam nyúl, még akkor is fogdos. De azért csak kijöttem valahogy a szobából, és ott voltak még a hivatalban mások is, szerencsémre.
Arról, hogy a hivatal többi dolgozója mit észlelhetett mindebből, az első fokon eljáró bíróság jegyzőkönyveiből szerezhetünk benyomást. Az egyik önkormányzati dolgozó például a bíróságon így emlékezett vissza: „Május 10-én történt az eset, én a (hivatalban lévő) kávézóban voltam, mikor bejött B., beszélgettünk kicsit, és ekkor jött be Pálma hozzánk, és B.-t kérte, hogy menjen vele. Mi kérdeztük, hogy mi történt, és mondta, hogy a polgármester zaklatta.”
Azt, hogy Németh-Kiss Pálma kijött a szobából, és arról beszélt, hogy a polgármester inzultálta, több dolgozó is említette az eljárás során, viszont az a munkatárs (B.), akik rájuk nyitott, a bíróságon már azt vallotta, neki nem tűnt fel, hogy a polgármester szorítja és épp inzultálja az anyakönyvvezetőt, annyit látott csupán, hogy a polgármester keze az anyakönyvvezető vállán volt.
Németh-Kiss Pálma felnőtt lánya is vallomást tett a bíróságon. Elmondta, hogy aznap, „munka után, amikor hazaérkeztem, anya a szokottnál is idegesebb volt, kérdeztem, hogy mi a baj. Egyik cigit szívta a másik után. Nem mondott semmit, este nem aludt, jött-ment a házban, ekkor mondta el, hogy mi történt a munkahelyén. Elmondta, hogy a főnöke, a polgármester bement hozzá, és a falhoz szorította, és fogdosta, ahol érte. Feszült volt, és sírt is.” Ekkor, az eset utáni hajnalon már a szorítás helyén láthatók voltak a sérülés foltjai. „Lilák voltak. A nagy folt szembeszökő, az sokáig látszott” – vallotta Németh-Kiss Pálma, aki látleletet vetetett a karjáról, nem sokkal később pedig feljelentést tett. „Úgy éreztem, hogy nem, ezt nem lehet annyiban hagyni. Ezt nem teheti meg polgármesterként senki.”
Az asszony Helmeczy Lászlót kérte fel ügyvédnek, aki a 24.hu-nak azt mondja: nemcsak testi, illetve szeméremsértés miatt kellett volna Cziberét elítélni, hanem hivatali visszaélés miatt is, hiszen visszaélt a helyzetével, ráadásul a hivatalban, munkaidőben történt az eset, így legalább felfüggesztett börtönre kellett volna ítélni a polgármestert.
Az első nyomozást lezárták
A nyomozást a feljelentés után – ekkor még ismeretlen tettes ellen – a szomszédos településen, Csengeren kezdték meg 2017 nyarán. Ezután pár hónap múlva, októberben került sor Németh-Kiss Pálma és Czibere József szembesítésére a rendőrségen. Az esetet azért idézzük hosszabban, hogy megmutassuk: a nyomozóhatóság fontosnak tartotta ezt, ami ugyanakkor egy feltételezett sértettnek nehezen megbecsülhető lelki teherrel jár.
Nem sokkal később, 2018 februárjában le is zárták a nyomozást bizonyítékok hiányában. És itt véget is tért volna az ügy, hogyha Németh-Kiss Pálmáék nem fellebbeznek tévedésekre és formai hibákra hivatkozva. A szabolcsi főügyészség pedig helyt adott a panasznak, és ezúttal már nem a csengeri, hanem a fehérgyarmati rendőrséget utasította a nyomozás újbóli lefolytatására, mely végül vádemeléssel zárult.
Karjához nyomta a nemi szervét
Az anyakönyvvezető azt mondja, hogy a csengeri nyomozáshoz képest a másodikat szakszerűbbnek és elfogulatlanabbnak érezte. Az előbbi esetén az is kifogásolható volt, hogy a nyomozást az a csengeri rendőrőrs folytatta le, amelynek éves beszámolóit a Czibere József által vezetett testület tárgyalja és fogadja el. A második nyomozás során már olyan vallomásokat is jegyzőkönyvbe vettek, amelyek arról szóltak, hogy nem lehetett egyedi eset Németh-Kiss Pálmáé.
A hivatal korábbi női munkatársai közül V. azt mondta el a kihallgatásán, hogy
Czibere József titkárnőjeként dolgozott 2014. április 30-ig. Egy alkalommal, miközben V. dolgozott, Czibere József simogatni kezdte a hátát, majd a hóna alatt előre nyúlva megfogta a mellét. Egyszer megsimogatta a combját, megmarkolta a fenekét, egy másik esetben pedig V. jobb alkarjához nyomta a nemi szervét a nadrágján keresztül.
Rajta kívül Ny. is azt mondta a nyomozóknak, hogy Czibere József napi szinten simogatta, hozzásimult, fogta a mellét, benyúlt a mellébe.
Volt még egy fontos vallomás, a falu korábbi jegyzőéjé. Zs. arról nyilatkozott, hogy „Czibere József egy négyszemközti beszélgetésben kérte tőle azt, hogy rúgja ki Németh-Kiss Pálmát. (…) Ezt követően még két vagy három alkalommal kérte tőle Czibere József, hogy szüntesse meg a jogviszonyát Németh-Kiss Pálmának.” Ezeket a „kéréseket” az anyakönyvvezető munkáltatója, az akkori jegyző azzal hárította el, hogy szükség van az asszony munkájára, amelyet jó színvonalon végez el. Czibere József tagadta az eljárás során, hogy ilyet kért volna.
Ebben a nyomozásban már használták a poligráfos módszert, azaz a hazugságvizsgálót, ez pedig kulcsfontosságúnak bizonyult. A vizsgálat eredménye Németh Kiss-Pálma szavahihetőségét igazolta 2019 elején, miután válaszaiban nem tapasztaltak ellentmondást. A poligráfos vizsgálatot a polgármester nem vállalta. Németh-Kiss Pálma azt mondja, nagyon megterhelő volt a hazugságvizsgálat, és az eredmény ellenére maradt benne rosszérzés, ahogy az egész eljárással kapcsolatban is, hiába adtak neki végül igazat.
„Mindenhol férfiak vannak. A szembesítésnél, a vallomásnál, a poligráfiánál, és közben annyira szégyelled magad. Megalázó az egész, olyan sokszor éreztem, amikor hazamentem, hogy hiába zuhanyzom, ezt nem lehet lemosni. Azt éreztem a nyomozás során a kérdésekből, a nézésekből, a hangsúlyokból, hogy én vagyok a hibás, a polgármester pedig ártatlan. Debrecenbe, a poligráfos vizsgálatra is úgy mentünk, hogy jött értem a rendőrautó, egyenruhás rendőr, úgy vittek be, hogy beültettek hátra. A szobában pedig műszerek, számítógép, bedrótoznak mindenhol a kezeden, a lábadon, a fejeden, a hasadon, a feneked alá is tesznek. Aztán jönnek a kérdések, írni is kell, két óráig tartott, inni se tudtam közben, jöttek a visszakérdések, jól megcsavarták, gyorsan kell válaszolnod, alig fogod fel, mit mondasz, idő sincs, hogy átgondold, spontánul kell, ahogy volt. Nyilván, ha valaki nem mond igazat, az itt kiderül, de én maximális pontot értem el. Egyébként normális volt, aki csinálta, de hát ő is férfi volt, ahogy a nyomozó is, a bíró is, az ügyész is. Ez nagyon nehéz.
És főleg az, hogy ezalatt a négy és fél év alatt azt tapasztaltam meg, hogy egyszerűen nem védik az áldozatot, nem könnyítenek, nem segítenek neki. Akárhova mész, rendőrségre, bíróságra, ügyészségre: mindenki férfi, és nem érzel semmi támogatást. Azt éreztem, úgy kezelik az áldozatot, mint egy bűnözőt, mintha én lennék a bűnös, pedig engem szorítottak le, engem fogdostak. A kérdések is: biztos vagyok-e benne, tényleg biztos – ezt hányszor kérdezték meg tőlem?! Hogy biztos így volt-e? Meg ha így történt, akkor miért nem kiabáltam? Hát azért, mert nem jött ki hang a torkomon! Mert leblokkoltam. Álmomban is előjön az eset, és álmomban is úgy játszódik le, hogy próbálok kiabálni, de nem jön ki hang a torkomon.
A Mátészalkai Járásbíróság azt írta a 24.hu-nak: a polgármester elleni ítéletet a „kihallgatott vádlott, sértett és tanúk vallomásai, továbbá a sértett sérüléseire vonatkozó szakértői vélemény alapján” hozták meg. Hangsúlyozták, hogy az ítélet nem jogerős, mivel Czibere és a védője fellebbezést jelentett be, így a jogerős döntést a Nyíregyházi Törvényszék hozhatja meg a közeljövőben.
Nem mond le, a telefont kinyomja
Czibere József az agráriumból érkezett a helyi politika világába. A most 63 éves férfiról egy rövid portrét is találni a neten, mielőtt megismerkednénk vele, ebből szereztünk benyomásokat. „Nemcsak apám, de anyai nagyapám is juhászember volt, így nem lehetett kérdés, hogy magam is az állattenyésztés mellett kötelezem el magam. (…) Technikusként a téeszben rögtön juhászati brigádvezető lettem, a katonaság után pedig ágazatvezetőnek neveztek ki.” Nem nagy meglepetés, amikor ezek után azt mondja: „származásom, a világlátásom, az addig végzett munkám mind-mind magyarázat arra, hogy kisgazda érzelmű vagyok.” És hogy miképp kötött ki épp a Fideszben? Úgy, hogy az ő „nézetei mit sem változtak. A kisgazdák megtalálták a helyüket a Fideszen belül, a Fidesz pedig megtalálta Czibere Józsefet.” Czibere azután lett polgármester 2013-ban, hogy elődje a járási hivatal vezetője lett Csengeren. Mivel a polgármester fideszes tagságát felfüggesztették a kormánypártban az itt tárgyalt eljárás miatt, így legutóbb, 2019-ben, már függetlenként kellett nyernie – sikerült neki.
Felhívom Cziberét telefonon, hogy időpontot kérjek tőle egy beszélgetéshez, hogy megismerjük, ő mit gondol az esetről. Bemutatkozom, mondom a nevem, a szerkesztőséget, a témát még csak nem is érintem.
„Honnan?” – kérdez vissza.
Megismétlem a portálunk nevét.
„Azzal én nem foglalkozom!” – és már ki is nyomja anélkül, hogy tudná, milyen ügyben keresem.
Újrahívom, de ekkor már fel sem veszi, kinyomja reflexből. Az SMS-re nem válaszol, és később sem lehet szóra bírni a polgármestert. Nem volt azonban nehéz találni Czibere-párti képviselőt, a független D.-nét, aki elsőre megígérte, hogy kitálal apróra, elmondja a „puszta valóságot”, felfedi a „lejáratás” minden mozgatórugóját, hogy milyen kavarás van a háttérben, „hogy milyen okból született ez a per” és a többi. Gyorsan meg is beszéltünk vele egy találkozót, amit másnap reggel lemondott. Épp úton voltunk Tyukod felé, amikor csörgött a telefon.
„A döntés, hogy nemleges a válasz!” – kezdte.
Kérdem, hogy miért döntött így.
„Nem indokolok! Majd egyszer elmondom” – azzal le is tette.
A polgármester egyébként az ítélet után nem mondott le, és nem is tervezi ezt tenni. Ezt már Kajdi Szabolcs meséli, a település egyetlen, hivatalosan is pártszínekben politizáló képviselője. Kajdi fideszes, szerinte Czibere méltatlan és alkalmatlan, hogy a történtek után vezesse a falut. „Elítélem, amit tett, le kellene mondania. Meg is mondtam neki, de a testületben rajtam kívül csak egy képviselő gondolja hasonlóan, a többség nem. Pár hete volt közmeghallgatás, ott azzal kezdte Czibere a falubeliek előtt, hogy magánjellegű kérdésekre nem kíván válaszolni. Pedig, amit Pálmával tett, azt a hivatalban tette, munkaidőben, egy önkormányzati alkalmazottal szemben! Mi ebben a magánügy?”
Azt még megjegyzi:
Nagyon becsülöm Pálmát, hogy ezt végigvitte. Rajta kívül nem ismerek olyan asszonyt, akinek lett volna ehhez ereje négy és fél éven keresztül.
Kajdi a 2019-es polgármester-választáson alig 40 szavazattal maradt el Cziberétől. Rajtuk kívül voltak más indulók is, ha ők visszaléptek volna, lehet, ma más vezeti Tyukodot, amely pár éve a kilátóival került be a hírekbe. A falu határán túl, kinn a földeken felhúztak ugyanis tucatnyi kilátót a nagy semmiben, különösebb cél és értelem nélkül, közel negyedmilliárd forintnyi uniós támogatásból. Tyukodon járva mi is megtekintettük néhányat: decemberben a sárban némelyiket meg sem lehet közelíteni, igaz, nincs is miért, egyikből ugyanaz látszik, mint a másikból: a magyar alföld legszéle, távolban a román határral.
„Legalább annyi lenne benne, hogy feláll”
Tyukod klasszikus egyutcás település. Azaz minden a hosszú Bem és az abból következő Árpád utca köré szerveződik, itt van az egyetlen kocsma, pár kisbolt, illetve a posta, a húsbolt, a gyógyszertár, melyek előtt elvétve, de álldogálnak emberek a szállingózó decemberi hóesésben.
Nem tudom, nem hallottam róla, tévében nem láttam. Ő dolguk. Nincs róla véleményem
– mondja a dohánybolt előtt cigarettázó asszony azután, hogy a Pálmával történtekről kérdezzük. Amikor az ítéletről érdeklődünk, megvonja a vállát, világos, hogy nem akar beszélni.
Átmegyünk a patika elé, ott is hasonló a hangulat.
Nem járok én a hivatalba, honnan tudjam, mi volt ott?
– mondják ketten, rajtuk is látszik, nincs ínyükre az érdeklődésünk. Főleg, hogy vissza is kérdezünk: nem is hallottak az ítéletről?
„Nem foglalkozom én ezzel, ki tudja, hogy mi történt? Maga ott volt?” – kérdi az egyik, a másik pedig telefont kap elő, hogy felhívhasson valakit. Elfordulnak mindketten, háttal állnak akkor is, amikor elbúcsúzunk.
A posta előtt már határozott véleménnyel találkozunk. Becske Lajos költőként mutatkozik be.
Nőnap volt vagy névnap. Megölelte. Mi van abban, hogy megölelte? Az már bűn? Ártatlan embert hurcolnak meg itt. Ez egy jó polgármester, nem hibátlan, de jó.
Mielőtt jobban belemélyednénk, kijön a postáról egy asszony, és arra kér, hogy inkább ne fotózzuk a posta épületét. Nem indokol, visszamegy. Becske Lajos felpattan a biciklire, temérdek dolga van ma, szívesség-szívesség hátán, mert ügyes kezű ember ő, tőle mindig kér valaki valamit. A bírósági ítéletre csak legyint, amúgy sem hallott róla.
Egy Csaba nevű férfi is úgy van vele, hogy kettőjükön, mármint Németh-Kissen és Cziberén kívül nem tudhatja azt senki, mi történt, így hát ő sem akar belefolyni, különben is régi ügy ez. „Ki tudja, mi ennek a valós alapja?”
A kocsmában azonban fordul a kocka, többen is csóválják a fejüket.
„Ilyet senki nem tehet, polgármester pláne. Nagyon fel volt bolydulva a falu, amikor megvolt az ítélet, most már kicsit csendesebbek vagyunk, de akkor is. Sokan azért nem nyilvánítanak véleményt, mert kistelepülés ez, félnek, hogy nem lesz segély, közmunka, miegymás” – magyarázza egy asszony, aki azt is mondja: „Elismerésem Pálmának, hogy ezt végig vitte, sajnáltam én őt nagyon. Engem nagyon megdöbbentett az eset.”
Mondjuk neki, hogy egyesek szerint csak kitaláció az egész, nem történt semmi, csak meg akarják buktatni Cziberét.
Ugyan már, ilyet valaki nem talál ki. Hogy arccal, névvel járjon a bíróságra évekig? Mi értelme lenne, mit nyer vele?
A bolt előtt egy asszony hárít, de azért odamondja, mielőtt biciklire száll:
Minden elismerésem Pálmának.
Egy férfi már addig megy, hogy szerinte Cziberének le kéne mondania ezek után, de minden politikusnak le kellene, aki hasonlót tesz. Tucatnyi megszólítottból rajta kívül még egy, a buszmegállóban ácsorgó fiatal lány gondolja a lemondást fontosnak, szerinte „beteges, durva dolog”, amit a polgármester művelt. „Nem értem, hogy gondolhatja, hogy polgármester maradhat ezek után? Legalább lenne benne annyi, hogy feláll.”
„Fel tudom dolgozni”
A csengeri kávézóban Németh-Kiss Pálma azt mondja, hogy nincs szüksége szakemberre, pszichológusi segítségre, ő egyedül dolgozza fel az esetet. Minden részletét: azt, ami történt, az évekig húzódó eljárás terhét, de azt is, hogy nap, mint nap ott ül órákat abban a szobában, ahol az eset történt.
Nem túl sok ez?
Ezt nekem kell feldolgoznom, egyedül. Fel is tudom, különben már összeroppantam volna. De nem tagadom, ez minden napomra rányomja a bélyegét. De nem állhatok fel, nem hagyhatom ott a hivatalt.
Miért nem?
Mert az azt jelentené, hogy neki van igaza, én pedig feladtam.
Mivel lenne elégedett?
Azt szeretném elérni, hogy ő onnan menjen el. Hogy ne legyen ott. A közügyektől való eltiltás nem került bele az ítéletbe, noha ő a hivatalon belül követett el súlyos visszaélést. Szeretném, ha nagyobb figyelmet kapnának a munkahelyi bántalmazás és zaklatás áldozatai, és azt is szeretném elérni, hogy ha történik egy ilyen eset Magyarországon, akkor ne az áldozat legyen úgy kezelve, mint egy bűnöző. Mert én végig úgy éreztem magam. Attól tartok, hogy ennek az eljárásnak a szereplői ebbe bele se gondoltak.
A tyukodi anyakönyvvezető hozzáteszi, van valami, amire nagyon vágyik: szeretne egy kiadósat sírni.
Amikor a férjem meghalt, nem sírhattam. Ott volt a hároméves gyerek, rá kellett figyelnem, meg a nagylányomra. Amikor meg ez történt, pár hónappal a férjem halála után, benn a hivatalban sírtam egyet csendben, akkor jöttek a könnyek, de otthon már nem tudtam, ott figyelnem kellett, nehogy meghallja a gyerek, hogy sírok, mert azt nem szabad. De egyszer úgy sírnék már egy olyan jó nagyot, tiszta erőből, hangosan, kifelé. Mert sokszor én csak befelé sírok. Vannak napok, amikor ülök a hivatalban, csinálom a dolgom, ott vannak előttem a papírok, és egyszer csak jön egy hullám, hogy legszívesebben sírnék, elszorul a torkom, hogy mindjárt sírok. Ez évek óta így van, a mai napig.
Ekkor megnézi, mennyi az idő: szűk húsz perce van még, hogy visszaérjen a tyukodi hivatalba.
Nemsokára kezdődik a bizottsági ülés, neki pedig ott kell lennie, mert szükség van rá, úgyhogy ne haragudjunk, de elköszön, mennie kell. Ma is szemben ül majd vele a polgármester, és megint nézhetik egymást. Ki tudja, meddig.
