Negyvenöt éve, december 18-án a zürichi repülőtéren landolt szovjet gépen egy 34 éves fiatalember érkezett bilincsbe verve, őrökkel. Egy másik gépről egy 60 éves, ugyancsak megviselt arcú, bajszos férfit kísértek le. Vlagyimir Bukovszkij szovjet ellenzéki – az akkori nyugati terminológia szerint „másként gondolkodó” – és Luis Corvalán, a Chilei Kommunista Párt főtitkára volt az első politikai üldözött pár, amelynek a cseréjében a szovjet és az amerikai diplomácia a színfalak mögött megállapodott.
Corvalán
Corvalán szabadon bocsátásáért keleten, Bukovszkijéért nyugaton jelentős politikai erők mozdultak meg, és a cserét mindkét tábor győzelemként könyvelte el. A szocialista világban persze nem szóltak arról, hogy Corvalán szabadságának mi volt az ára, nyugaton pedig sok volt az „emberkereskedelmet” emlegető méltatlankodó hang, nem utolsósorban azért, mert nyílt titok volt, hogy az Egyesült Államok hathatósan támogatta Pinochet tábornok puccsát, ily módon az azt követő iszonyatos megtorlásért is közvetett felelősség terheli.
Kissinger amerikai külügyminiszterként nem sokkal a tábornok hatalomátvétele után, 1973. szeptember végén ugyan tagadta a CIA közvetlen részvételét a puccsban, de elismerte, hogy része volt „feltételeinek megteremtésében”. Latin-Amerika egyik legvéresebb diktatúrájában háromezer embert végeztek ki, mintegy további kétezer az „eltűntek” száma, a megkínozottak száma pedig százezerre rúg.
Bukovszkij
Vlagyimir Bukovszkij már tizenévesen szembekerült a hatalommal, előbb a nappali tagozatú középiskolából, majd a moszkvai egyetemről távolították el. 21 éves volt, amikor 1963-ban tiltott irodalom terjesztéséért először letartóztatták, és az akkori szokás szerint pszichiátriai kényszerkezelésre ítélték. Három évet kényszerült munkatáborban tölteni, majd 1970-ben külföldi újságírók előtt először fedte fel és bizonyította dokumentumokkal a szovjet politikai foglyok pszichiátriai kínzását. Ezek után hétéves elzárásra és további ötévi száműzetésre ítélték.
Minthogy nyugaton ő volt a legismertebb orosz ellenzéki, a kiszabadítása után fogadta Carter amerikai elnök is. Nagy-Britanniában telepedett le, Cambridge-ben, neurofiziológiából szerzett diplomát. A szovjet rendszer egyik legerőteljesebb kritikusa volt, vaskos leleplező könyve magyarul is megjelent. Az 1990-es években tett egy kísérletet, hogy szerepet vállaljon az oroszországi politikában, de kudarcot vallott. 2019-ben hunyt el.
Corvalán 1988-ig élt a Szovjetunióban, majd visszatért hazájába, ahol visszavonultságban, 1990-ben halt meg.
