Dicséretes lendülettel indult el a Bajnai-kormány az adókörnyezet értelmes javításának irányába. Tervei szerint fellép az offshore-paradicsomokban bejegyzett vállalkozások segítségével végrehajtott adóelkerülések ellen is (lásd keretes írásunkat!). Ugyanakkor az a két személy, akikhez az új adószabályok leginkább köthetők, azaz Bajnai Gordon miniszterelnök, illetve Oszkó Péter pénzügyminiszter még mindig nem tisztázta őszintén, hogy mi igaz a sajtó által gyakran feltett kérdésből: tényleg adóparadicsomok segítségével optimalizáltak adót?
A miniszterelnök korábban a Wallis-cégcsoportot vezette, a pénzügyminiszter pedig a Deloitte tanácsadó céget, ahol adószakértőként közvetlenül is foglalkozott nemzetközi adótervezéssel. Rablóból lesz a legjobb pandúr? Vagy éppen azokra csap vissza az offshore elleni harc, akik lépnek végre valamit? Nézzük meg kicsit alaposabban is, milyen gyakorlatot folytattak az érintett politikusok, mennyire tekinthető az offshore-nak, és mennyire volt legális?
Nem offshore, de nem jogszerű
A válasz röviden: nem klasszikus offshore cégekkel foglalkoztak, de ahogyan Ciprust, azaz egy unión belüli alacsonyabb adóztatású államot adótervezésre használták, az komoly aggályokat vet fel. Ciprusi cégalapításaiknak, illetve adótervezési struktúráiknak vélhetően az adóelkerülés volt az egyetlen célja, ami pedig nem rendeltetésszerű adóhasználatnak minősül, vagyis nem legális.
Az unió fontos joga ugyan a szabad vállalkozás és letelepedés, mégis, ha egy cég csak adóelkerülés miatt választ tevékenységétől idegen helyszínt vagy költözik oda, az a jog nem rendeltetésszerű használata, az ilyen szerződés semmis, mint azt az unión belül több eljárás is precedensértékűen kimondta és büntette.
A Bajnai Gordon által vezetett Wallis-cégcsoport teljesen nyíltan használta, illetve használja ma is a leányvállalatok birtoklásánál a ciprusi struktúrákat, számtalan ciprusi elnevezésű céget (Ltd-ket) alapítottak. Ezek nevében mindig ott van a hangzatos holding, management vagy investment szó, maguk a cégnevek pedig vagy utalnak a csoportra, vagy attól teljesen független fantázianeveken működnek (Wallis European Management, Vitonas, Café Reklam Management, Virini Holding, Nordking, Marivaux, Kadmian Investment). Oszkó Péter, aki a nemzetközi adótervezés, és ezen belül kiemelten is a ciprusi struktúrák elismert szakértője, éppen ilyen társaságláncok felépítésében működött közre. (Írásunk szempontjából kevéssé releváns, de Simor András jegybankelnök ciprusi vállalkozására is érvényesek az itt leírtak.)
Ciprus azért vonzó
Ezek a cégek ciprusiak, vagyis egy másik unión belüli tagállamban vannak bejegyezve. Valóban nem offshore cégek, mert nem felelnek meg az offshore kritériumának. Mit nevezünk offshore adótervezésnek? Az offshore paradicsomokban az állam az adott országban nem aktív cégekre nagyon alacsony (sokszor nulla) nyereségadót vet ki. Az offshore paradicsomok esetében sokszor csak regisztrációs díjat fizetnek a cégek, más adófizetési kötelezettségük egyáltalán nincs, a cégregisztráció nem transzparens, a valódi haszonhúzó tulajdonos anonim maradhat.
Ciprusra ez nem igaz, hiszen van 10 százalékos nyereségadó, van könyvvizsgálati kötelezettség is, megfelelő információ-kéréssel elvileg kiderülnek a tulajdonosok is. Kedveskednek azonban rengeteg rendkívül vonzó elemmel is az adót tervezőknek: ilyen a ciprusi hatóságok lanyha információ-szolgáltatási hajlandósága, a meglevő, Magyarországgal kötött kettős adóztatást kizáró egyezmény, az adómentes igazgatósági tiszteletdíjak, az adómentes részvénycsere, és így tovább.
Miért nem szabályos?
Ha egy magyar cégcsoport holdingba szervezi magát, minden további nélkül dönthet úgy, hogy nem titkoltan adóelőnyök miatt is, Cipruson hozza létre a holdingot irányító központi vállalkozást. Ugyanakkor ezt a tevékenységet valóban Ciprusról kell végezni, az ottani alkalmazottakat fizetési listára kell helyezni – ha ez meg is történik, akkor a módszer teljesen legális.
A Wallisnál vagy a Deloitte-nál létrehozott ciprusi cégláncok is lehetnek teljesen legálisak, csak akkor illene néhány kérdést megválaszolni: az érintett cégeknek voltak-e alkalmazottai, azok Ciprusban végezték-e tevékenységüket? Ha nem, akkor miért hozták létre az érintett cégeket? Volt-e más célja is a létrehozásuknak, mint az adóelkerülés? Ki húzott hasznot a cégekből? Ezeket illene az érintett politikusoknak tisztázni. Ha Ciprus vonakodik adatot szolgáltatni, létezhet olyan nemzetközi információcsere vagy jogsegély, amelynek keretében többet is meg lehetne tudni az ottani vállalatokról.
A Wallis és a Delotte cégalapításai nem a rendeltetésszerű joggyakorlatra utalnak. Ők egyetlen címre, a CY-3030, Limassol, Chrysanthou Mylona 3. alatt jegyeztették be – több száz másik céggel együtt – vállalataikat. Vagyis pusztán egy postafiókot hoztak létre.
Védekezés és valóság
Ciprus nem offshore – védekezik most minden ciprusi cégtulajdonos. Ha egy offshore tanácsadó honlapján böngészünk, javaslatként szinte mindig ott van Ciprus, mint unión belüli alacsony adózású ország. Ha egy adórevizor meglát egy ciprusi céget, maga is pontosan tudja, hogy miről szól a történet, de mégis azt gondolja, hogy tehetetlen és el kell fogadnia ezt legális megoldásnak.
Pedig nincs igaza, már a jelenlegi jogszabályok szerint is büntethetők ezek a struktúrák. Csak éppen fel kell tenni az említett néhány kérdést: életszerű-e a ciprusi cég működése, milyen a cégszervezet, valóban Ciprusból működtetik vagy csak egy pénzmosoda a megadott postafiókcím?
Nemzetközi pénzmosásellenes szakértők szerint tévedés, hogy szigorítani kell a kettős adóztatást elkerülő egyezményeket, tévedés, hogy új jogszabályokat kell alkotni, aminek az alapján tetten érhető ez a fajta adóelkerülés. Egyszerűen alkalmazni kell a mai jogszabályokat. Az adózással kapcsolatos törvények (például az adózás rendjéről szóló, illetve a társasági adót szabályozó) jogszabályok kimondják: „Az adótörvények alkalmazásában nem minősül rendeltetésszerű joggyakorlásnak az olyan szerződés vagy más jogügylet, amelynek célja az adótörvényben foglalt rendelkezések megkerülése.”
Ezek a struktúrák adóelkerülésre jöttek létre, nem jogszerűek, ezért büntetendők. Ma még az APEH nem megy utána, de ha megismeri az információszerzés professzionális gyakorlatát, lesz még ideje lépéseket tenni. Néhány évig biztosan, aztán persze elévülnek az esetleges szabálytalanságok.
Remény
Bajnai Gordon a Wallisnál, Oszkó Péter a Deloitte-nál részben azzal töltötte napjait, hogy olyan struktúrák létrehozásában segédkezett, amellyel potenciális magyar költségvetési bevételek Ciprusba kerültek és ciprusi közösségi célokat finanszíroztak. Erről lehetne nyíltan is beszélni, de ehelyett csak a szokásos felmentő érveket lehet hallani, „ha nem lenne ilyen rettenetes a magyar adórendszer, nem szorulnának erre a vállalkozók”, vagy hogy „Ciprus nem offshore, hanem egy unión belüli tagállam, minden transzparens és legális volt”.
Vitatható védekezések. Annak azonban magyar állampolgárként mindenképpen örülhetünk, hogy a két gazdasági szakember vitathatatlan szakmai kvalitásait immár nem a ciprusi költségvetés számára kedvező és a magyar költségvetés számára káros célok érdekében hasznosítja, hanem mindketten a magyar egyensúlyteremtésen dolgoznak.
Harc az offshore ellen
2010-től lehetnek érvényesek a magyar adószabályokban az offshore-ellenes lépések. A legfontosabb az a 30 százalékos forrásadóztatás, amely automatikusan ilyen kulcsot vet ki minden olyan pénzmozgásra, amelyet magyar vállalkozás kamat, jogdíj vagy szolgáltatási díj címén alacsony adóztatásúnak nevezett államban bejegyzett cégnek fizet. Ez egy amerikai eredetű megoldás, és azokat a pénzeket képes legalább részben megfogni, amelyet olyan országokba utalnának át a magyar társaságok, amelyekkel Magyarországnak nincs kettős adóztatást elkerülő egyezménye, és a helyi társasági adókulcs a magyar társasági adókulcs kétharmadánál alacsonyabb. Jelenleg Magyarországon a nyereségadó 16 százalék, azaz a 10,67 százaléknál alacsonyabb nyereségadójú országokról van szó. Jövőre, ha 19 százalékra nő a magyar nyereségadó, akkor a 12,33 százaléknál alacsonyabb adójú országok kerülhetnek ebbe a besorolásba. Lényeges továbbá, hogy ilyen adó csak nem uniós állammal folytatott üzleti kapcsolat esetén róható ki, sőt az érintett ország nem lehet OECD-tag sem. Vagyis Ciprus (illetve Bulgária) hiába alacsony adójú állam, mivel uniós tagállamok, a forrásadóztatás nem alkalmazható. Itt továbbra is az APEH hatékonyabb fellépése lenne csak alkalmas a nem legális adótervezések visszaszorítására.
