Sólyom László köztársasági elnök a Sánor Palotában tartott köszöntőjében úgy fogalmazott: a magyar történelemben Göncz Árpád az első köztársasági elnök, aki egy valóban független, valóban demokratikus és valóban alkotmányos köztársaság államfője volt. Mint mondta, óriási jelentősége van annak, hogy a Magyar Köztársaság első elnöke egy 56-os volt. „Elnök úr személyében hordozta a rendszerváltás lényegét” – tette hozzá.
A jelenlegi köztársasági elnök annak a véleményének adott hangot, hogy ha máshol nem is, az állam élén töretlen a rendszerváltás eszménye. „Ma, amikor sokan tagadják, sokan azt mondják, hogy nem is történt meg (a rendszerváltás), és ami még rosszabb, sokan megpróbálják viszonylagossá tenni, azt hiszem rendkívül fontos, hogy a három államelnök azóta is képviseli azt az erkölcsiséget és azt a jogi alapot, amire az új Magyarország felépül” – hangsúlyozta Sólyom László.
Gyurcsány levele
Gyurcsány Ferenc levélben köszöntötte a volt köztársasági elnököt. Mint a kormányfő írja: „Sokan vannak, akiknek életére az elmúlt évszázad történelmi változásai rányomták bélyegüket. De olyan kivételes személyiség már jóval kevesebb, aki maga is nyomot hagyott az évszázadon, amelyben él. Te egyike vagy e kivételes személyiségeknek. Közéjük sorolhatod magad íróként, államférfiként, és a hazádhoz mindig hűséges polgárként egyaránt.”
Gyurcsány kiemelte, hogy Göncz Árpád mindvégig becsülte a humanizmust, szerette a szabadságot és tisztelte a demokráciát; és ezeknek az értékeknek az egyik legfőbb őrzője volt köztársasági elnökként, és mind a mai napig.
Sólyom László a köszöntő után feleségével, Sólyom Erzsébettel együtt Ferenczy Béni alkotását, egy bronz emlékérmet adott ajándékba a volt államfőnek.
Mádl Ferenc volt köztársasági elnök Babits Mihály Jónás könyve című alkotását adta ajándékba Göncz Árpádnak, akinek megköszönte az államfői tisztségben eltöltött tíz évét. Göncz Árpád – szemmel láthatóan meghatódva – annyit mondott, jóleső érzés, hogy utódjai köszöntötték 85. születésnapján.
Az ’56-os hős
Göncz Árpád 1922 február 10-én született Budapesten. 1944-ben szerzett diplomát a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán. Ugyanebben az évben behívták katonának. Többször is szovjet fogságba került, ahonnan mindig sikerült megszöknie.
1945-ben belépett a Független Kisgazdapártba, ahol először az ifjúsági szervezet elnöke volt, majd parlamenti titkár, főtitkár. Az 1956-os forradalom alatt a Magyar Parasztszövetségben dolgozott, november 4-e után pedig részt vett a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom által benyújtott memorandumok elkészítésében. 1957 májusában letartóztatták, és 1958. augusztus 2-án a Bibó-per vádlottjaként életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték a fellebbezés lehetősége nélkül. 1960 márciusában részt vett a váci éhségsztrájkban. 1963-ban amnesztiával szabadult.
Az író
1965-től szabadfoglalkozású íróként, műfordítóként dolgozott. Nevéhez fűződik többek között az 1985-ben kiadott J.R.R. Tolkien: A gyűrűk ura című könyvének vagy Colleen McCullough „Tövismadarak”-jának fordítása. Munkája elismeréseként 1983-ban József Attila-díjat kapott.
Az elnök
1988 májusában a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, majd a Szabad Demokraták Szövetségének alapító tagja, ügyvivője, majd az Országos Tanács tagja. 1990. május és augusztus között ő töltötte be az Országgyűlés elnökének posztját, május 2-tól augusztus 3-ig pedig ideiglenes köztársasági elnök volt. 1990. augusztus 3-án (Antall József és Tölgyessy Péter, azaz az MDF és az SZDSZ vezetői közötti kompromisszum értelmében) megválasztották a Magyar Köztársaság elnökének. 1995-ben újabb öt éves időszakra választották meg, posztját 2000. augusztus 3-ig töltötte be, utóda Mádl Ferenc lett. Tíz éves elnöki periódusa alatt végig kimagaslóan vezette a politikai népszerűségi listákat. Visszavonulása után 2000-ben Budapest díszpolgárává avatták. 2002-ben megkapta a Nagy Imre-érdemrendet, ezen kívül több egyetem díszdoktora.
