Emberek, segítsenek! Nem akarnak elmenni innen, hiába küldöm el őket! Segítsenek!

Így kiabált a balatonszentgyörgyi plébános a közelben dolgozó és sétáló helybélieknek, hogy megszabaduljon tőlünk. Aztán elővette telefonját, és a rendőrséget hívta, miközben leolvasta autónk rendszámát.

A plébános azért tette ezt, mert elege lett az újságírókból. Az elmúlt napokban médiumok sora adott hírt arról, hogy Balatonberényben az üdülők kérésére júliusban és augusztusban nem szól a katolikus templom harangja hajnalban. Erről a szentgyörgyi plébános döntött, mivel a berényi híveknek az ő plébániája szolgál. A történetnek az adott sajátos felhangot, hogy később a berényi üdülők egyike a kakasszót is nehezményezte, mivel az is zavarja a hajnali pihenését.

Utóbb viszont megtudtuk, hogy Berényben már négy éve elhallgatott a harang a főszezonban, s ez újra felkeltette az érdeklődésünket. Miért épp most dobta fel valaki ezt a témát az országos sajtóban? Ennek megfejtéséhez kértük a plébános segítségét, ám ő – bár kedvesen fogadott, miután meghallotta jövetelünk okát – ránk csapta az ajtót. Aztán kollégám fotózni kezdte a plébánia melletti templomot, és meg szerette volna kérdezni, hogy teheti-e, mire a pap válasz helyett segítséget kért a rendőrségtől. A telefonban emelt hangon azzal érvelt, hogy őt már meg is fenyegették a harangügy miatt. 20–30 méter távolságból döbbenten figyeltük a kitörését, de meg se szólaltunk, az autónknál vártuk a rendőröket. Nem jöttek. Vagy azért, mert a plébános nem is hívta őket, csak velük riogatott minket, vagy azért, mert a rendőrség „súlyán kezelte” a bejelentést.

Bármi is történt, a leírt párbeszédképtelenségben megjelent kicsit a mai Magyarország. S abban is, ahogy a berényiek többsége a kérdéseinkre reagált. Nem akartak beszélni. Vagy, ha igen, akkor csak név nélkül, nehogy rájuk ismerjenek, mert abból még bajuk lehet. Először azokhoz köszöntünk be, akiknek az udvarán tyúkok kapirgáltak.

Nem, nem, nem…

– szólt ki az ajtórésen egy negyvenes férfi, majd magyarázkodott: „Külföldön dolgozom, nem vagyok képben. Nekünk vannak tyúkjaink, de még senki nem szólt, hogy hangosak. A harangszóról hallottam valamit, de nem foglalkozom vele, tudja, külföldön dolgozom.”

Pár házzal odébb egy, a kereskedelemben dolgozó, középkorú asszony, így beszélt: „A keresztnevemet se adom, nem akarok bajt, nem is sejti, milyenek az emberek egy ilyen faluban. De nem is értem én ezt az egészet! A városiakat az nem zavarja, hogy náluk is van hajnali harang, meg hogy zajosak a buszok, az autók? Az meg, hogy a falvakban legyen néhány jószág, természetes. Nekünk vannak vendégeink, sosem panaszkodtak a kakasunk meg a tyúkjaink miatt.”

A nyári hajnalokon elnémult harangú templom környékén is igyekeztünk sokakat faggatni. Amiképp az Anjouk idején gótikus stílusban emelt, majd a törökök kiűzése után barokk épületként felújított templom hallgatott, úgy a kérdezettek is. Még a hallgatásukhoz sem adták a nevüket. Aztán az egyik nádfedeles öreg porta kertjében két idős férfi nem zárkózott el. Egyikük a 97 esztendős Dragonits Tamás építész, aki arról ismert, hogy komoly részt vállalt a háború után a budai várnegyed, az egervári, a sárvári, a siklósi vár és számtalan templom felújításából. A Budapesten élő Dragonits egyéves kora óta visszajár Berénybe, fiainak a faluban van háza, s az építész szívesen emlékezett arra, hogy a negyvenes-ötvenes években milyen remek, 10–15 fős társaság járt itt össze, köztük volt például Göncz Árpád és Somogyvári Rudolf (vagy ahogy ő mondja „Skoda Rudi”, mert ez volt a kiváló színész eredeti neve).

„Nem tudom, hogy jogos-e kérni a harang leállítását, avagy jogtalan, de azt tudom, hogy hatalmas hülyeség” – kezdte véleményét a régi idők kimért modorában Dragonits Tamás. – „Amiképp a kakasok kitiltása is a faluból. Ez egy katolikus falu, haranggal és kakasokkal, ha a dzsungelbe megyek pihenni, akkor se kérem a dzsungel hangjainak betiltását.”

Az építész beszélgetőtársa és örökös barátja az 1956 óta Németországban élő grafikus, Dámosy Géza is hasonlóan érvelt:

Ha valahová elmegyek pihenni, akkor el kell fogadnom annak a helynek a formáit és hangjait. Ha nem tetszik, nem megyek oda. Kairóban szamarak iákolására ébredek, és az hozzátartozik az ottani élményekhez

– mondta a 86 esztendős művész, aki már 120 országot bejárt.

A berényi strandon megszólítottam néhány fürdővendéget, ők általában azt felelték, hogy nem érdekli őket ez a sztori. A Hévízen élő Várhegyi Péter, aki párjával, Évával időzött a strandon, megértően fogalmazott: „El tudom képzelni, hogy néhányakat zavart a hajnali harang, és megértem, ha valaki ezt jelezte. A templom mellett akár nagyon erős is lehet ez a hang. Szerintem elfogadható döntés, hogy beszüntették a főszezonban a hajnali harangozást, hiszen a templomhoz közeli házak idegenforgalmi bevétele függhet ettől. Mindamellett nem örülök neki, mert hívő ember vagyok, és szeretem a harangzúgást.”

Éva megjegyezte:

Talán a történet arra tanít, hogy ha egy nyaralót zavar a harangszó, akkor olyan helyen béreljen apartmant, ahol nincs a közelben templom.

Természetesen beszéltünk Balatonberény független polgármesterével, Horváth Lászlóval is. Tudni kell, hogy tavaly szeptemberben a község szintén függetlenekből álló képviselő-testülete feloszlatta magát, s ezzel távozásra kényszerítették a polgármestert is. A képviselők úgy látták, hogy a falunak gyorsabban kellene fejlődnie, s ez a feladat a polgármesterrel nem megoldható. Horváth László egyébként nem érezte, hogy feszültség lenne a testületben. A hivatalát 2006 óta ellátó építőipari szakember szerint a testületben szinte minden napirend teljes támogatással ment át. A koronavírus-fertőzés miatt elrendelt veszélyhelyzet szeptember 15-én jár le, így leghamarabb decemberben lehet időközi választás, addig Horváth László – aki újra indulni akar – ügyvivő polgármesterként végzi feladatait. A 64 éves faluvezető ennyit mond a harangügyről:

„Még 2017 januárjában jött hozzám egy levél, amiben azt kérték, hogy később legyen a hajnali ötórás harangszó. Ezt továbbítottam a plébániára, és ott arról döntöttek, hogy az ötórás harangszót átteszik hatra. Később meg úgy döntöttek, hogy júliusban és augusztusban nem is lesz hajnali harangszó. Ez egyébként nem annyira páratlan eset, hisz számos balatoni településen az üdülők nyugodt alvása érdekében már évek óta nincs hajnali harangszó. Pár hete meg jött egy levél, amiben a kakasszót tartotta valaki hangosnak. Azt válaszoltam, hogy a kakastartást nem tilthatjuk be, gátolja az állatvédelmi törvény. A levélírónak jó pihenést kívántam, meg azt, hogy jövőre is nálunk nyaraljon.”

Arra a kérdésre, hogy ennyi év után miért épp most lett érdekes a harangozás átmeneti elmaradása, a polgármester azt felelte: fogalma sincs. Találkoztam viszont olyan berényivel, akinek volt elképzelése. Egy nyugdíjas – Istvánként bemutatkozó – férfi ekképp beszélt:

„Minden harang imára hív, de hajnalban már a mélyen hívő ősapáink sem imádkoztak, nekik a harang ébresztőóra volt, amint megszólalt, mindenki indult a dolgára. Ma már nem kell harangszó a keléshez, mindenkinek van órája, ébresztős telefonja. Az üdülőket viszont a templom környékén igenis zavarta a hajnali harang. Percekig szólt, ráadásul igen hangosan. Volt, akit kivert az álomból, és nagyon-nagyon nem szerette. Aztán leállították a harangot, és úgy hallgatott el, hogy senki észre sem vette. Nem hiányolta négy éven át senki. Ám hamarosan jön a választás, és valaki rájött, hogy ezzel a sztorival ronthatja a volt polgármester esélyeit. A kakaskukorékolást is csak azért dobták be, hogy lehessen beszélni az, úgymond, betiltott harangról. Ugyan a plébánia állíttatta le a harangszót, Horváth László csak felvetette a dolgot, ám a történettel el lehet hitetni, hogy a Horváth keresztényellenes. Ez a célja valamelyik leendő jelöltnek. Sok embert ismerek itt, higgye el, tudom, hogy ez van a háttérben.”

Szembesítettem Horváth Lászlót az előbbiekkel. Ő csak ennyit mondott:

Lehet.