Az épített örökség fontos darabjai az elmúlt években sorra tűntek el a hazai városokból, esetleg felismerhetetlenül átalakultak, vagy társasházaknak, középületeknek és villáknak adták át a helyüket. A tempó az elmúlt néhány évben érezhetően egyre gyorsabbá vált, hiszen a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) 2012-ben indult szétszedésével egyre gyengült az épületek megmaradásáért küzdő szakemberek érdekérvényesítő képessége.
Csodák persze ma is vannak, a helyzet azonban egyre aggasztóbb, hiszen a főváros számos értékes épületéről tűnt el a kerületi, műemléki védelem (vagy egyszerűen nem is volt rajtuk), így a gazdáik könnyen bontási engedélyhez jutnak. A vég felé persze nem csak ez az egy út vezet, hiszen a státuszukat megtartó házak esetében a tulajdonost hiába kötelezik az életveszélyes állapotok felszámolására, sokszor semmi nem történik a helyzet rendezése érdekében – ez a Baross utcai virágfüzéres ház, illetve a svábhegyi Karczag-villa esetében is jól látható –, így a házak előbb-utóbb maguktól összedőlnek, vagy olyan állapotba jutnak, amikor már elkerülhetetlenné válik az eltüntetésük.
Az Ismeretlen Budapest sorozatunkban bemutatott példák azt jelzik, hogy a helyzet mostanra már csak nagy átszervezésekkel, illetve a védvonalak megerősítésével lenne megoldható. Ehhez szükség lenne egy hatékony műemlékvédelmi rendszerre (ami többek közt az állagmegóvásra való kötelezést figyelmen kívül hagyókat különböző szankciókkal sújtja), de arra is, hogy az egyes településeken, illetve budapesti kerületekben
Mindez a jelenlegi helyzetben persze elképzelhetetlen, hiszen arra lenne szükség, hogy a nagy ingatlanbefektetők, illetve a kormányközeli körök (a két halmaz gyakran metszi egymást) ne tudják érvényesíteni az akaratukat.
Sokszor ez a két csoport sem kell egy értékes ház kiradírozásához, mivel ha az nem védett, akkor tulajdonosa pillanatok alatt bontási engedélyhez juthat, és a munkák máris megkezdődhetnek – kivéve persze, ha azt időközben műemlékké nyilvánítják. Akár ebbe a csoportba is tartozhatna ma a Gellért-hegy déli lejtőjén állt Somlói út 52., ami egy híján kilencven éven át nézett az utca felé:
A telek történetének kezdetei 1929 nyaráig nyúlnak vissza, amikor tulajdonosa, a Magyar Általános Hitelbank Rt. úgy döntött, hogy megválik a város különböző részein lévő földdarabjaitól, remélve, hogy valaki az egyre több villát rejtő, csendes budai utcákban kívánja majd felépíteni az álmai otthonát.
A nagy lapok többségében meghirdetett ötlet másfél éven át nem hozott sikert, úgyhogy a pénzintézet megváltoztatta a terveit: eldöntötték, hogy ők maguk építenek 4–5 szobás villákat, amiket – mai kifejezéssel élve – kulcsrakészen adnak majd át a vásárlóknak.
A tervek a Magyarság című folyóiratban (1931. ápr. 4.) jelentek meg: ezek szerint a cég 5-5 szobás ikerházakban gondolkodott, mégpedig annyira alacsony áron, hogy
némi készpénz birtokában bármely köztisztviselő vagy magántisztviselő lakbéréből törlesztheti a vételárat.
Az országban akkor még újdonságnak számító – a magastetőknél könnyebben karbantartható és kevésbé tűzveszélyes – lapostetőkkel tervezett épületek kialakításuk miatt tetőkertet is kaptak volna, ahová puhafa lépcső vezetett volna a felső szintről, így a vásárlók úgy érezhették volna, hogy a kor elitjéhez illő, annál azonban nyilvánvalóan kisebb alapterületű házba költöznek.
A csábító tervek végül sehol sem váltak valósággá, a telkek pedig gazdát cseréltek: a Somlói út 52. 1932 júniusában egy máramarosszigeti postatiszt fiából lett bíró, Dr. Várady-Brenner Alajos (1892–1980), illetve felesége, Péter Mária tulajdonába került, akik valószínűleg megunták a társasházi létet – merthogy 1929-es házasságkötésük óta a csodálatos Keleti Károly utca 13./b-ben, az akkor frissen átadott gróf Mailáth-féle bérházcsoport közepén éltek –, és saját otthonra vágytak.
Rövidesen meg is kapták, hiszen alighogy átvették a földdarabot, máris építési engedélykéréssel fordultak a fővároshoz, a következő évre pedig meg is született a dr. Rados Jenő (1895–1992) terveit dicsérő földszintes, tetőtér-beépítéses otthon, ami egyszerre volt modern és a hagyománytisztelő.
A magyar családiház-építészet kevés nyerstégla homlokzatú darabjának egyikeként született épület magastetejével a múltba mutatott, tetőablaksávja, lépcsőzetes bélletű kapuja, a kert felé néző, két oldalról lépcsőzetes téglafallal határolt tetőtéri terasza, illetve a fehérre festett acélcsövekből született korlátai és ablakrácsai azonban a kor modern építészetét tükrözték.
A büntetőtörvényszék tanácselnöki posztját betöltő Várady-Brennert hamarosan a magyar bírói kar egyik legrokonszenvesebb és legtehetségesebb tagjaként emlegették, ezen pedig az 1939 tavaszán bekövetkezett hirtelen pályaváltása sem változtatott: apósa, Péter Jenő ugyanis nagy meglepetésre lemondott a Franklin Társulat Magyar Irodalmi Intézet és Könyvnyomda Rt. vezérigazgatói posztjáról, helyére pedig az igazgatótanács a második világháború kitörése előtt mindössze két héttel a tagjai közé emelt korábbi bírót nevezte ki.
Az ezzel párhuzamosan a Magyar Földtani Intézet Rt., illetve a Calderoni Műtanszervállalat Rt. igazgatóságába is bekerült Várady-Brenner igazgatói státusza 1941 novemberében szűnt meg, mivel visszatért a jog világába: a budapesti királyi ítélőtábla bírájává választották.
A házaspár ekkor jó eséllyel már nem a Somlói úton lakott: a férfi lakcímeként 1943-ban az I. Fazekas utca 4. tűnik fel a címjegyzékekben, a budapesti zsidó lakosság csillagos házakba történő, 1944 júniusi költöztetését megelőzően született adatszolgáltatási ívek vonatkozó darabja pedig azt jelzi, hogy az egyetlen tulajdonos a háromszáz méterre lévő Bakator utca 9. alatt élő feleség, a téglahomlokzatú villát pedig Franz Adamovic von Waagstätten (1893–1946) bérelte.
A Krakkóban született férfiról a különböző online archívumok nem mesélnek túl sokat, az azonban biztos, hogy a röviddel az első világháború után Budapestre érkezett von Waagstättent 1922-ben a Horthy Miklós által alapított Magyar Érdemrend harmadik osztályával tüntették ki, 1940-ben pedig a náci párt (NSDAP) tagja, és egyben a budapesti német követség egyik tanácsosa lett. Ezt az állását a megszállás alatt, Hitler teljhatalmú magyarországi megbízottjává vált Edmund Veesenmayer (1904–1977) érkezése után is megtartotta, ezt követően azonban jó eséllyel elfogták.
Az Austrian Foreign Policy in Historical Context címet viselő, 2005-ben megjelent kötet szerint alig néhány hónappal élte túl a háborút: 1946. február 26-án, Innsbruckban ugyanis elhunyt.
Ugyanebben az évben a Budapest ostroma során sérüléseket szenvedett villa is gazdát cserélt: az 1946 decemberi lapok vonatkozó rovatában eladóként Dr. Várady-Brenner Alajosné neve szerepel, vevőként pedig Mikó Imre teherautó-fuvarozó és neje tűnik fel, akik 1947-ben Bédi Aurél építésszel újíttatták fel az újdonsült tulajdonukat.
A ház a következő hetven évben is a család tulajdonában maradt, de jó eséllyel már nem lakták: a Google utcanézeti képei szerint az utóbbi tíz évben cégtábla látszott a kapun, a kétezres években pedig a 2007-ben a Balassi Intézettel összevont Magyar Ösztöndíj Bizottság székhelyét találhattuk volna az ingatlanban.
Az elmúlt hat hétben azonban jókora változások álltak be az épület történetében: április 19-én két cég, az Iconic Team Ingatlanfejlesztő Kft., illetve a BAT-HOMES Kft. is tulajdonjog bejegyzése iránti kérelemmel fordult a hatósághoz, május közepén pedig jókora meglepetésre megkezdődött a ház bontása.
Kérdés, hogy mi kerül majd az értékes ház helyére, amit egy, Újbuda önkormányzatának oldalán ma is elérhető dokumentum szerint
A négy évvel ezelőtt alapított, oldalán azonban 1999-es referenciamunkát is mutató Iconic Team neve nem ismeretlen a hazai piacon: a társasházak generálkivitelezésével, illetve családi házak építésével foglalkozó ingatlanfejlesztő honlapján számos, már elkészült munkájuk látványterve, illetve fotója látható, amiket végiglapozva felmerül a halovány gyanú, hogy egy korábbi munkájukhoz hasonló, egyediséget nélkülöző lakóépület kerülhet majd erre a telekre is.
A cég tulajdonosi hátterében az Opten céginformációs adatbázisa szerint nem tűnnek fel furcsa szálak, és ugyanez igaz a 2021. február 16-án alapított BAT-HOMES-ra is, így jó eséllyel nem egy nagy befektetőcsoport vagy ismert üzletember áll a projekt mögött.
A lényegen mindez persze semmit sem változtat, hiszen a döntő változás már megtörtént:
Felmerül a kérdés, hogy mi védheti meg napjainkban az épített értékeket az eltűnéstől? A válasz: leginkább egy olyan befektető, aki a profitmaximalizálás helyett az értékek megmentését tartja szem előtt.
A bontással, illetve a várható utóddal kapcsolatban a XI. kerületi Önkormányzatot, az Iconic Team-et, illetve a BAT-HOMES-t is megkerestük. Levelünkre előbb az Iconic Team vezérigazgatója, Marinka Szilvia reagált, aki kérdésünkre elmondta, hogy a területen egy legalább hat lakást magában foglaló, geotermikus energiát hasznosító rendszerrel ellátott, környezetbarát épület születik majd, jogerős tervek azonban még nem léteznek.
Marinka emellett hozzátette: a dr. Rados Jenő tervezte épületet azért bontották le, mert
az eredeti épület kialakítására, statikájára, illetve műszaki állapotára is tekintettel ilyen átalakítás vagy átépítés gazdaságosan nem végezhető a kitűzött cél megvalósítására.
Ezt a célt valóban nehéz lett volna elérni, hiszen öt szobába nehéz minimum hat lakást zsúfolni, körülépítésről pedig a rendelkezésre álló telek mérete miatt nem lehetett szó.
A XI. kerületi Önkormányzat röviddel cikkünk élesítése előtt juttatta el hozzánk a reakcióját. Ebben arról írnak, hogy az épület valóban nem élvezett helyi védelmet, hiszen annak alapvető feltétele az értékvizsgálat megléte, ami a kerületben pillanatnyilag nem áll rendelkezésre.
A mostanra lebontott épület állapotával kapcsolatban semmiféle információval nem rendelkeztek, sőt kijelentették, hogy mivel az semmiféle védelemmel sem rendelkezett, így eltüntetéséhez
A telekre kerülő társasház vázlatterveit az építtető nemrégiben szakmai konzultációra nyújtotta be Újbuda főépítészéhez, majd településképi véleményt is kérelmezett. Ennek eredménye még nem ismert, hiszen a Tervtanács még nem vizsgálta meg a tervet, így a továbblépéshez nélkülözhetetlen szakmai állásfoglalás egyelőre nem áll rendelkezésre.
A tervek publikussá válása után azokat természetesen a 24.hu-n is bemutatjuk majd.
