A Spirál forgatókönyvét évekkel ezelőtt kezdte el írni, 2018-ban pedig már a forgatás is elkezdődött. Tavaly novemberben mutatták volna be a filmet, a járvány miatt viszont csak most, májusban van a premier. Megkönnyebbült?
Még pont nem, de remélem, mindjárt meg fogok.
Milyen érzés ilyen sokáig foglalkozni egy filmmel?
Ezzel a filmmel szükséges volt ilyen hosszan foglalkozni. Az előkészítés során meg kellett találni a helyszínként szolgáló tavat és a színészeket. A történet több mint egy évet ölel át, emiatt mind a négy évszakban kimentünk forgatni a sződligeti tóhoz. Ez négy előkészítést és négy forgatást jelent. Amiatt is izgulhattunk, hogy az első télen nem fagyott be a tó, és a második télen is hajszálon múlt a dolog, pedig ez fontos volt a történet szempontjából. Minden olyan lépés szükségszerű volt, ami miatt így elhúzódott a Spirál készítése.
Nem viselte meg?
A hosszan elhúzódó stressz és a sok szervezés inkább. Én Kolozsváron élek, sokszor kellett ideutaznom. Kolozsvár és Budapest között csak rövid ideig működött repülőjárat, vonattal pedig nagyon hosszú az út, emiatt az utazás önmagában idegölő. Mindenképp megterhelőbb volt így forgatni, mint ha az otthoni környezetemben zajlott volna a munka.
Közel húsz éve foglalkozik filmkészítéssel, közben végzett jogi egyetemet, bábszínész- és filmrendezőszakot is, majd tanítani kezdett. Most mutatják be az első nagyjátékfilmjét. Késeinek érzi?
Nem, az én ritmusom szerint ennek most jött el az ideje. A lényeg, hogy elkészült a nagyjátékfilmem, és ennek nagyon örülök. Azért sem éreztem frusztrálónak a Spirál készítésének folyamatát, mert miután elkészültem a forgatókönyvvel és pályáztunk vele, rögtön nyertünk is támogatást a fejlesztésre, majd később a gyártásra a Magyar Nemzeti Filmalapnál és a Román Filmközpontnál is. Lassan ugyan, de haladtak a dolgok.
Kolozsvári születésű, Erdélyben kezdett el filmezni. Magyarországon nagyjából tíz éve ismerték meg a nevét két rövidfilm, a Mátyás, Mátyás és a Végtelen percek révén. Úgy tűnt, hogy akkor lendületet vesz a rendezői pályája, de a Spirálig újabb tíz év telt el.
A két magyar kisfilm után készítettem egy román nyelvűt Bukarestben, mert oda jártam filmrendező mesterképzésre. Azután már a Spirál forgatókönyvét írtam. Nem éreztem megtorpanást. Nem úgy készítettem a rövidfilmjeimet, hogy közben már készen voltam a nagyjátékfilmes tervemmel, és csak arra vártam, hogy valahogy becsusszanjak a rendszerbe. Nekem még meg kellett írni a forgatókönyvemet.
Egyaránt dolgozott román és magyar gyártású filmeken, a Spirál is magyar–román koprodukció. Milyen előnye és hátránya származik abból, hogy mindkét ország filmgyártásához kapcsolódik?
Előnye, hogy egy ilyen koprodukció természetes módon tud létrejönni, mindkét filmtámogatási rendszerben pályázhatok. A hátránya is ebből adódik: egyik rendszerben sem vagyok benne teljesen. Bármilyen elintéznivalóhoz utaznom kell, az infrastruktúra pedig nem igazán fejlett.
Azt nem éreztem hátránynak, hogy nem ismertem nagyon jól a budapesti filmes közeget, mert a producereknek köszönhetően nagyon jó stáb állt össze, és egyáltalán nem számított, hogy korábban nem ismertük egymást.
A román vagy a magyar kulturális életben, filmes közegben érzi magát inkább otthon?
Többet forgattam Magyarországon, és soha nem éreztették velem, hogy kívülálló lennék. De a bukaresti filmesek közül is sokat ismerek, a Spirál főszereplője, Bogdan Dumitrache is arról a színtérről érkezett, a román producereim szintén. Azt hiszem, bizonyos mértékig mindkét közegben otthon tudom érezni magam.
Lát fontos különbségeket a magyar és a román filmipar között?
A román filmes közegben az utóbbi években a román új hullám hatása dominált, amelyben a történetek, a helyszínek, a filmstílus is rendkívül realista. Magyarországon ez kevésbé érvényes, nincs ilyen egységes stílus, és talán nagyobb hangsúly helyeződik a képekre, az operatőri munkára. De persze ez általánosítás, és nem minden filmre igaz. Lényeges különbség, hogy más a pályázati rendszer, Romániában évente egy alkalommal lehet pályázni. És eddig valamivel kevesebb pénz volt a filmekre, mint itt.
Hogyan formálta önt rendezőként, hogy egyetemi hallgatóknak tanít filmkészítést?
Meg kellett írnom a doktorimat, mert a tanítás miatt muszáj volt, és bár szörnyen nehéz volt, amíg leírtam a kétszáz kötelező oldalt, mégis jó volt, mert összeszedtem a gondolataimat a rendezésről. Most napi szinten foglalkozom a diákok filmterveivel, és ez azért mozgásban tartja a filmes gondolkodásomat. Élvezem a tanítást.
Régebben több animációs kisfilmet készített, sokan animációs rendezőként ismerték meg. Kettéválasztja magában ezeket a területeket? Visszatalál még az animációhoz?
Animációkat főleg az egyetem alatt készítettem, amíg nem próbáltam ki az élőszereplős filmkészítést, később csak a Mátyás, Mátyást készítettem animációs formában, ami csapatmunka volt. Szeretem az animációt – más, mint az élőszereplős forgatás, de abban az értelemben ugyanaz, hogy egy adott témához kell formai megoldásokat találni. Ha olyan történetem lenne, ami animációs formában lenne elmesélhető a leginkább, visszatérnék ehhez a technikához. De nem keresek tudatosan animációs filmbe illő történetet.
A Spirál férfi főhőse tudatosan vonul ki a városból, és bizonyos mértékig a civilizációt, a kultúrát is maga mögött akarja hagyni. Szerintem a film részben arról szól, hogy ez a kivonulás súlyos érzelmi, lelki sérüléseket okoz, teljesen pedig nem is sikerülhet. Ön került már olyan élethelyzetbe, amikor ugyanígy magad mögött akart hagyni mindent?
Igen, csak én nem valósítottam meg, ennyire drasztikusan nem hagytam mindent magam mögött. Van egy nyaralónk Székelyföldön, a hegyekben, ahol térerő sincs. Oda jó elvonulni nyaranként, és megpihenni. A Spirál főhőse, Bence könnyebben tudja kezelni a természeti környezetet, ahol véges számú elemmel találkozik. A városban sokkal jobban ki kell lépnie a komfortzónájából ahhoz, hogy működni tudjon. Menekül onnan, de nem feltétlenül kulturális okokból, inkább saját maga elől. A természetben érzi biztonságban magát.
Önző dolog így elmenekülni?
Talán önző, de eredetileg ő és a barátnője közösen döntöttek úgy, hogy kivonulnak a természetbe.
A főhősünk a saját lelki túlélése miatt akarja maga mellett tartani a lányt, és ez érthető dolog. Mindenki a saját érdekét igyekszik képviselni, csak az a kérdés, ez meddig jogos.
A film nagyon érzékenyen mutatja be a természet körforgását, az élővilág rezdüléseit. Ön is ilyen szemlélődő alkat, vagy a film története követelte meg ez a stílust?
A filmben a karakter szemszögét igyekeztünk megmutatni, én ennyire nem vagyok szemlélődő. Szeretnék olyan nyugodt életet élni, hogy úgy tudjak jelen lenni benne, mint mondjuk egy gyerek, aki mindent észrevesz. De nem mondhatnám, hogy ez sikerül.
A főhős két nővel kerül közeli kapcsolatba a filmben, ezek a viszonyai pedig több szempontból egymásra rímelnek. Volt olyan változata a történetnek, amelyben bizonytalanabb volt, hogy mi zajlik Bence képzeletében, és mi a valóságban?
Arra törekedtünk, hogy úgy mutassuk be a környezetet, ahogy egyik vagy másik szereplő látja. Nem használtunk külső, objektív szemszögű beállításokat, de nem akartuk elbizonytalanítani a nézőket abban, hogy a valóságot látják, vagy sem. Meg akartuk mutatni, hogy a főhős megdöbben a két nő hasonlóságán, de nem kérdőjeleztük meg ezt a hasonlóságot, nem leplezzük le a főhőst, hogy ezt csak ő látja-e így.
A kisfilmjeibe és a Spirálba is nagyon természetesen, közvetlenül simulnak be az erotikus motívumok és jelenetek. Fontos önnek ez a rétege egy történetnek?
A Spirál párkapcsolati történet, természetes, hogy ennek fontos része a szexualitás. Arra törekedtünk, hogy minél természetesebbek, realistábbak legyenek a szerelmi jelenetek. A színészekkel előre megbeszéltük, hogyan látják ezeket a jeleneteket, szerintük hogyan zajlana a szereplők között egy ilyen szituáció.
Említette, hogy a férfi főszereplő a román Bogdan Dumitrache, a két női főszereplője viszont magyar, Kiss Diána Magdolna és Borbély Alexandra. Miért így osztotta ki a szerepeket?
Elsősorban azért, mert mindhárom színész nagyon jó. A két női főszereplő eredetileg nagyon más karakter, mégis azt éreztem, hogy jól működnek majd egymás viszonylatában, amikor hasonlítaniuk kell egymáshoz. Bogdanról hittem el a leginkább, hogy egy elszigetelt tó partján lakik, és ez a történet az övé lehet. Mikor felmerült a lehetőség, hogy román színész is játszhatja a főszerepet, rögtön rá gondoltam, mert már írás közben is többször eszembe jutott. A forgatáson magyarul mondta el a szövegét, de nem volt meggyőző a magyarsága, erős akcentusa volt. Biztosan idegenszerűbb, titokzatosabb lett volna a karakter ettől, de nagyon kockázatosnak éreztük így moziba küldeni a filmet Magyarországon. Ezért végül is Fekete Ernő szinkronizálta le őt.
