Védettségi igazolvány: lehet-e büntetni egy hamis közokirat meghamisítását?

Ki ne ismerné a „minden krétai hazudik, mondta egy krétai” logikai paradoxont, mely a Kr. e. 600 körül élt filozófustól, Epimenidésztől származik. Az én logikai paradoxonom – mely bizonyára nem fog évezredekig fennmaradni – úgy hangzik: „lehet-e büntetni egy hamis közokirat hamisítását”.

Márpedig a mi igen fejlett jogrendszerünkben bizony lehet. A kormány rendelete alapján kibocsátott „védettségi igazolvány” ugyanis tartalmában hamis. Vagy éppen nem hamis. A baj az, hogy ránézésre senki nem tudja eldönteni, hogy a kettő közül melyik.

Az enyém például hamis volt akkor, amikor megkaptam, de ma már valós.

További rébuszok helyett hadd idézzem ide azt a februári (márciusban már módosított) kormányrendeletet, amely a védettségi igazolványok kibocsátásáról szól. Egyebek mellett azt rögzíti ez a rendelet, hogy aki március 1. előtt kapta meg az oltást, annak március 15-éig; aki pedig március 1. után kapta meg az oltást, annak a hatóság 8 napon belül hivatalból kiadja a „védettségi igazolványt”.

Ennek tükrében nézzünk meg ötletszerűen egy-egy februári és márciusi nap beoltottjait, akik az idézett rendelkezés szerint meg kellett kapják a védettségi igazolványukat. Február 26-áig (kerekítve) 521 ezren kaptak oltást, közülük azonban csak 241 ezren kapták meg addigra a második oltásukat. A rendelet szerint azonban valamennyien március 15-éig védettségi igazolványt kaptak, holott a beoltottaknak csak mintegy a fele lehetett valójában védett.

Március 23-án az addig beoltott csaknem 1millió 900 ezer ember közül csupán 667 ezren kapták meg a második oltásukat, vagyis csak utóbbiak tekinthetők védettnek, ám 8 napon belül elvileg minden beoltott megkapta a plasztikkártyáját. Mi több, a „nagy nyitás” után is a több mint 4 millió beoltottnak mintegy fele van csak túl a második oltásán is.

E sorok írásakor a május 5-i adat szerint a beoltottak száma 4 123 697 fő, közülük 2 248 775 fő kapott második oltást.

Arra tudományos adataink vannak, hogy a különböző típusú vakcináknál mikor alakul ki a védettség. Valamennyi esetben a második oltás után bizonyos idővel: a Pfizernél 7, a Modernánál, a Szputnyiknál és a Sinopharmnál 14, az Astra Zenecánál 15 nappal később. Vagyis pillanatnyilag is milliószámra vannak olyan „védettségi igazolványok” – közokiratok –, amelyek tartalmilag valótlanok, azaz hamisak. Igaz, néhány héten-hónapon belül (második oltás plusz 1-2 hét) valósak lesznek. (Most tekintsünk el a Sinopharm kapcsán időközben felmerült kételyektől.)

A magyar társadalom – sok másféle megosztottság mellett – két részre oszlik, de nem olyan két részre, ami egy pandémia idején logikus és elfogadható lenne. Én ugyanis azt gondolom,

hogyha egy ilyen járványhelyzetben az állam elkülönítené a védetteket a nem védettektől, és a védettek számára számos könnyítést tenne lehetővé, az elfogadható lenne. Az nem ütközne a diszkrimináció tilalmába, mert észszerű, logikus, indokolható magyarázata volna a megkülönböztetésnek.

A helyzet azonban nem így áll. A társadalmat annak alapján osztották kétfelé, hogy egyeseknek van igazolványuk, másoknak meg nincs, függetlenül attól, hogy védettek-e vagy sem.

És akkor még nem is említettük azokat, akik annak alapján kapnak „védettségi igazolványt”, hogy már átestek a fertőzésen. De az sem mindegy ám, hogy „hivatalosan” estek át a covidon, vagy csak úgy „maszekban”. Az előbbiek igazolványa hat, míg az utóbbiaké csak négy hónapig érvényes. Tehát, akinél, mondjuk, januárban ellenanyag-vizsgálattal kimutatták, hogy már átesett a fertőzésen, annak májusban éppen lejár az igazolványa, ők tehát nem mehetnek színházba, moziba, étterembe, állatkertbe, sőt nem is korcsolyázhatnak. Ez utóbbi tilalom május környékén tényleg fájó lehet. Persze a saját pénzükön megtehetik, hogy egy újabb ellenanyagtesztet végeztetnek, és új igazolványt kérnek, ezt mindössze 14 ezer forintból meg is úszhatják. Hoppá, ez egy újabb törésvonal: van, akinek ingyen jár az igazolvány, és vannak olyanok, akiknek fizetniük kell azért, hogy részesülhessenek a szabadabb élet örömeiben.

És hogy ezt a „szabadságot” nem a tényleges védettséghez kötik, az kiderül a május elsején hatályba léptetett rendeletből is. A 18 év alattiak közül még senki sincs beoltva. Ehhez képest az a 18 év alatti, aki a védettségi igazolvánnyal rendelkező (védett vagy nem védett) szüleivel együtt megy étterembe, uszodába, fitneszterembe stb., az ezt megteheti, de ha a haverjával akarná ugyanezt megtenni, azt már nem lehet. Igaz, a kamaszokra nem igazán jellemző, hogy a papa-mama kíséretében menjenek bárhova.

Ha a kártyával rendelkezők is fertőzőképesek, akkor a különbségtétel alapja csak az lesz, hogy kinek van kártyája és kinek nincs. Ez a fajta megkülönböztetés azonban már nem fogadható el, diszkriminatív és így alaptörvény-ellenes

– írja a TASZ. Nehéz lenne ezzel vitatkozni. Bár Völner Pál megpróbálta: az igazságügyi tárca miniszterhelyetteseként azt tudja biztosan állítani, hogy „a védettségi igazolvány használata, a szolgáltatások igénybevételének ahhoz való kötése nem ütközik semmiféle törvénybe”. Lehet, hogy épp az Alaptörvényben írt diszkrimináció tilalmáról feledkezett meg az államtitkár úr?

Egy áprilisi kormányrendelet kimondta, hogy

a védettségi igazolvány közokirat, a hamis, hamisított vagy más nevére szóló valódi védettségi igazolvány felhasználására a hamis, hamisított vagy más nevére szóló valódi közokirat felhasználására vonatkozó jogkövetkezmények irányadóak.

Azután hamarosan kiderült, hogy mégsem. Ha ez így lenne, a Btk. szabályai lennének irányadók, amely a közokirat-hamisítás különböző formáit 3 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegeti, ha viszont hivatalos személy hamisít közokiratot, az ő büntetése 1-től 5 évig terjedő szabadságvesztés lehet. Ez utóbbi eset egyik elkövetési magatartása az is, amikor a hivatalos személy „hivatali hatáskörével visszaélve lényeges tényt hamisan foglal közokiratba”.

Márpedig a védettségi igazolványt hivatalos személyek – nevezetesen a magyar kormány – rendelete alapján állítják ki. A védettségi igazolványok jelentős része lényeges tényt hamisan állít, nevezetesen éppen a védettséget. E sorok írásakor 2 248 775 darab ilyen hamis közokirat lehet forgalomban.

Májusban aztán a kormány úgy döntött, hogy minden létező közokirat – személyi igazolvány, útlevél, lakcímkártya, anyakönyvi kivonat, jogosítvány, hogy csak néhányat említsünk – meghamisításánál nagyobb bűn a védettségi igazolvány meghamisítása, ezért az alap 3 év helyett 5 évre emelte a büntethetőség felső határát. Ráadásul, nem egészen érthetően, a magánokiratot is egy kalap alá vette a közokirattal, miközben egyrészt a magánokirattal nem igazán lehet bármilyen védettséget igazolni, másrészt a Btk. csak a hamis magánokirat felhasználását és nem annak készítését bünteti. (Vagyis, ha én otthon fabrikálok egy olyan magánokiratot, miszerint én adtam kölcsön Mészáros Lőrincnek, hogy megvehesse az új rezidenciáját, ám ezt az iratot soha sehol nem használom fel, nem követtem el semmilyen bűncselekményt.)

Az már tényleg csak utálatos jogászi kukacoskodás, hogy a kormányrendeletben elfelejtették a Btk.-nak a magánokirat-hamisításról szóló paragrafusát is megemlíteni, illetve a rendelettel megváltoztatni.

Lássuk be, a korábban említett krétai Epimenidész logikai paradoxona labdába sem rúg a regnáló magyar kormány logikai paradoxonához képest. Nálunk a kabinet készíttet milliószámra hamis közokiratot, és minden korábbinál súlyosabban bünteti annak esetleges meghamisítását. És ez a nyakatekert logika mindaddig velünk lesz, amíg a Fidesz, pontosabban Orbán Viktor úgy dönt, hogy újra meg újra meghosszabbíttatja az eredetileg is indokolatlanul elrendelt veszélyhelyzetet.