Alig két hete mi is írtunk arról a vírusvideóról, amit egy édesanya készített néhány hónapos kislányáról, aki a meghatottságtól/empátiából/félelemből elsírta magát, amikor anyukája egy Rod Stewart-dalt énekelt neki. Már akkor szóltunk azokról a kritikus hangokról, akik szerint a gyerek pusztán félelemből és az anya hangos éneke miatt sírta el magát, nem azért, mert átérezte a dalt.
Nos, a kritikusok igazát látszott bizonyítani a múlt héten az a cikk is, amelyet a Popular Science készített és amelyben megszólalt az ügyben – többek között – az Indiana Egyetem pszichológus professzora, Susan Jones is. A szakember elmondta, a gyerek arcán kétféle érzelem váltakozik: az öröm és a félelem. Öröm az édesanya arcának látványa miatt és félelem a hangos zenétől. Egy ennyi idős gyerek ugyanis még a legtöbb ismeretlen dologtól fél, de legalábbis negatívan reagál rá.
A videó, ami az egész interneten nagy vihart kavart azonban nem csak azt a kérdést boncolgatja, vajon szabad-e ilyen érzelmi hullámzásnak kitenni egy alig pár hónapos gyermeket, hanem azt is, amire az Ursula blog legfrissebb posztja mutat rá: meddig hagyjuk sírni a gyereket?
“Miért van bennünk ez a kényszeres harc a sírás ellen, ha a gyerekünkről van szó?” – teszi fel a kérdést a blogger, majd folytatja:
“Nagyon vékony mezsgyén kell lavíroznom, hogy senkit ne bántsak meg indokolatlanul. Ha a sírást és sírni hagyást vesszük alapul, manapság két népszerű vonal képviselteti magát a gyereknevelésben. Van ugye a válaszkész nevelés, amikor a gyermekeim igényeit szem előtt tartva (de a sajátjaimat sem sutba dobva!!! – pedig sokan ezzel azonosítják), vele összhangban próbálom kialakítani a közös életünket, és nem pedig ráerőltetni a meglévő falakat.
És van a Suttogó módszer (meg ezer másik), amely azt hangsúlyozza, hogy a gyerek már egy meglévő életközösségbe születik bele, amihez neki – a gyereknek – kell alkalmazkodni. Az előbbi jelszava, hogy nem hagyja sírni a gyereket, az utóbbi pedig mindenféle tanítási módszer tárháza, ami ugyan sírással jár, de –vallják a tanítók és a követők – az eredmény mindenki számára kifizetődő.”
Kíváncsi melyik a jobb? Szeretné tudni, van-e egyáltalán olyan, hogy jobb? Olvassa el a folytatást az Ursula blogon.
