A Makovecz Imre (1935-2011) által tervezett piliscsabai épületegyüttest mindössze huszonhat év után elhagyó Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) a fővárosban hozza létre az új központját – derült ki 2020 márciusában egy törvényjavaslatból, amiben a kormány kijelentette: a Palotanegyed számos épületét a Szentkirályi utcában már az ezredfordulón megjelent egyetemnek kívánja ajándékozni, cserébe pedig átveszik a megüresedő Makovecz-féle épületeket.
A hosszú időn át a Magyar Rádió munkatársainak otthont adó tömb tagjai, illetve néhány, a közvetlen környezetében álló épület azóta a PPKE-t fenntartó Magyar Püspöki Kar tulajdonába került, ami a kormányhatározatban kijelölt Budapesti Fejlesztési Központ (BFK) segítségével nemrég megkezdte a kampuszfejlesztés előkészületeit, és ígéretet tett arra, hogy
A PPKE fejlesztési főigazgatójával, Becker Pállal az egyetem hivatalos oldalán, illetve a Magyar Nemzetben megjelent interjúk szerint a PPKE a korábban elindított, a Jog- és Államtudományi Kart érintő Bródy projekttel párhuzamosan futó munkák során ügyelni akar arra, hogy
nehogy véletlenül egy tájidegen, épületeiben és életében a városrészhez nem illő, attól mintegy zárványként elhatárolódó intézmény jöjjön létre,
így a fejlesztés részleteiről továbbra sem született konszenzus. Becker szerint többek közt a parkolók számáról folynak viták, aminek részeként ő egy, a megszokottnál jóval nagyobb kerékpártárolót is szívesen látna.
A fejlesztési főigazgató az egyetemi honlap kérdésére hozzátette: „Szerethető egyetemet szeretnék. Olyan egyetemet, amely nem csillogó-villogó építészeti bravúrmegoldásokkal tűnik ki, gmem amelynek környezetében mindenki jól érzi magát.”
A kezdeti tervekkel ellentétben szakkollégium például egészen biztosan lesz a területen (ezt egyelőre háromszáz férőhelyesre tervezik),
A tervezési folyamatba a hallgatók, illetve az oktatók is bekapcsolódhatnak: véleményüket kérdőíveken oszthatják meg, sőt a diákoknak egy Építsük együtt a jövőt! címet viselő pályázatot is kiírtak, bár a leghasznosabb ötleteket jó eséllyel a négy, egymástól merőben eltérő bővítési koncepciót végigvitt partnerintézmény (Santiago de Chile, London, Bécs, Koppenhága) által átadott információkból meríthetik majd.
Az átvett épületek felmérését a közbeszerzéssel megbízott – állami megrendeléseket rendszeresen elnyerő – Óbuda-Újlak Zrt. végzi, aminek szakértői rövidesen azt is megállapítják majd, hogy mennyiben hasznosíthatóak a ma is álló struktúrák. Sőt, a Budapesti Fejlesztési Központtal és az egyetemmel együttműködve az ő feladatuk lesz az építészeti tervpályázat alapját képező – a résztvevő építészirodák munkájához elengedhetetlen – tervezési program megírása is.
A fejlesztési főigazgató szerint a kivitelezői közbeszerzési pályázatot 2023 második negyedévében írják majd ki, a járókelők, illetve a környéken élők által is észrevehető bontási, illetve építési munkák tehát legkorábban két év múlva kezdődhetnek meg.
Az interjúk megjelenésével párhuzamosan néhány látványterv is megjelent az Építésügyi hatósági engedélyezési eljárásokat Támogató elektronikus Dokumentációs Rendszerben (ÉTDR), illetve a PPKE honlapján– ezek nyilvánvalóan nem a várható végső állapotot mutatják, néhány részlet azonban biztosra vehető.
A Szentkirályi utca 25/B. teljes egésze, illetve a 26. számú épület egy, az utcáról nem látható része biztosan a bontások áldozata lesz, az így felszabadult területeken pedig modern utódok valósulnak meg.
De milyen épületek jutottak az egyetem birtokába, és mi várhat rájuk?
Az Esterházy-palota
Az 1871-1873 közt született, a második világháború után rövid ideig köztársasági elnöki rezidenciaként hasznosított palotát 1950-ben kapta meg a Rádió, ami a legendás Márványteremben hangversenyek, koncertek, illetve Rádiókabaré-előadások ezreit rögzítette. A nyilvánvalóan védett épületben várható munkálatokról egyelőre semmit sem lehet tudni.
A Károlyi-palota
A XIX. század második felének meghatározó magyar építésze, Ybl Miklós (1814-1891) tervei szerint 1863-ban született saroképület a két világháború közt olasz nagykövetségként működött, 1944-ben azonban teljesen kiégett, így a homlokzat mögötti értékek odavesztek. A háború után raktárként használt palota 1966-ban került a Rádióhoz, melynek irattárát, a Rádiómúzeumot, illetve irodákat helyeztek el benne.
Teljes felújítása, illetve az egykori kert helyreállítása már hosszú évek óta napirenden van, de eddig még semmiféle látható változás nem látszik.
A Magyar Rádió egykori központi irodaépülete
Az Ybl Miklós terveit dicsérő Nemzeti Lovarda (1857-1858) helyén 1952-ben született meg a Rádió több méter vastag betonfalak közé rejtett kétszintes stúdiója, ami akár egy atomtámadás hatásaitól is megóvta volna a benne tartózkodókat. Az épületet 1969-re Szende László, Fekete György és Nánási Sándor tervei szerint egy ötemeletes irodaépülettel építették körbe.
Ennek megmaradása kérdéses, főleg annak fényében, hogy a 2016-os tervek szerint – ekkor még a Nemzeti Múzeum tulajdonába akarták adni az együttest – az állam le akarta azt bontatni.
Ez persze nem meglepő, hiszen a szocializmus évtizedeiben született épületeket Magyarországon megőrzés és az élettartamukat évtizedekkel meghosszabbító felújítások helyett a legtöbbször egyszerűen lebontják, miután a befektetők a dísztelenségük, illetve anyaghasználatuk miatt értéktelennek tartják őket, de a politikai berendezkedést sem feltétlenül tudják elválasztani az építészeti minőségétől.
Az egykori Stúdiópalota
A két, idén épp százötven éves lakóház összevonásával, illetve két emelettel való bővítésével, Gerlóczy Gedeon (1895-1975) tervei szerint 1928-ra megszületett, később többször bővített óriás a magyar rádiótörténet egyik legfontosabb emléke, bezárásáig pedig Európa legrégibb működő rádióépülete volt.
A Stúdiópalota udvarában áll a magyar modern építészet egyik legszebb alkotása, Szabó István (1914-1988) Pagodája (1949), aminek túlélési lehetőségei egyelőre nem tisztázottak, a Bródy utcai épület azonban nyilvánvalóan megmarad.
Szentkirályi utca 25/A., 25/B., illetve 27.
Az 1928-1929-ben, a Nemzeti Lovarda Egyesület által építtetett lakóházcsoport (Szentkirályi utca 27-31., ép. Münnich Aladár, 1928-1929) szélső tagját, illetve két, szintén Münnich által tervezett szomszédját a Rádió egykor lakók kivásárlásával szerezte meg, majd alakította át azokat saját céljaira.
A hármas középső, a Rákosi-kor derekára átépített (Szende László, 1949-1951, 1956-1960). tagja rövidesen eltűnik majd – egy, az egyetem által kiadott, az Esterházy-palotához kapcsolódó új struktúrát mutató látványterv legalábbis egyértelműen erre utal:
Az új épület tervének – ami talán még csak tömegterv, így a várható méreteket mutatja, nem pedig a végleges képet – részlete egy másik képen is látható, ami egyértelműsíti, hogy a Szentkirályi utca felől új, nagy tömegeket elnyelni tudó átjáró születik:
A megjelent látványtervek több szempontból is aggályosak: a Szentkirályi utcai épületek belső terében, illetve a Pollack Mihály tér felé tartó kiegészítéseiben ugyanis műemléki védettségű stúdiók találhatók, köztük
Kérdés, hogy a rádiós és televíziós újságírás területén is képzést nyújtó PPKE milyen jövőt szán majd ezeknek az értékeknek, az azonban biztos, hogy az utódba való beépítésüknek mérnöki szempontból nincs akadálya.
A Rádió üveghomlokzatú üzemépülete
A szomszédos Festetics-palota (Ybl Miklós, 1862-1865) kertjének helyén – kerítése, illetve nem használt kapuja mögött – 1984-ben létrejött, a tér felé üveghomlokzattal néző négyszintes üzemépületben az átadás után a Magyar Rádió óriási szalagarchívuma, a hanglemezgyűjtemény, hat stúdió, étkező, illetve az archiváló helyiségek sora kapott helyet. A földszinti konyha helyén 2013-ban nyitott meg a Rádió- és Televíziótörténeti Kiállítóhely is, ami a 2020-as bezárásáig itt fogadta a látogatókat.
Az érdekes, de rossz állapotú modern kockának nincs esélye a megmaradásra – derül ki az Építészfórumon kedd délután közzétett újabb látványtervből, ami az Esterházy-palota mögé kerülő új épület oldalhomlokzatát mutatja az üvegkocka helyett:
Az egykori Nemzeti Tornacsarnok
Az 1863-ban Pesti Torna Egylet néven megalakult, két évvel később azonban már Nemzeti Torna Egylet néven futó szervezet 1870-ben nyitotta meg a Kallina Mór (1844-1913) által tervezett Nemzeti Tornacsarnokot, ami az azóta eltelt százötvenegy évben számos tulajdonosváltáson ment át, sőt 1895 decemberében a Magyar Olimpiai Bizottság is itt tartotta az alakuló ülését.
Az utcafrontra néző épületrész ma még Kallina tervezői kvalitásait tükrözi, mögötte azonban jókora átalakulások történtek. A sportolásra jelenleg alkalmas terek jó része a projekt során eltűnik – hiszen helyén új épület áll majd, lásd lenn –, az utcakép azonban nem változik:
azt azonban egyelőre semmi sem bizonyítja, hogy a százötvenegy éves eredeti épülettömeg még megmaradt része is túl fogják élni a projektet.
A Kéményseprős ház, és a rejtett kert
A PPKE tulajdonába került épületek legidősebb tagja az 1855-re elkészült, egyszerűen csak Kéményseprős házként emlegetett Bródy Sándor utca 15. Megrendelője, az akkor már másfél évtizede a város kéményeit tisztító Devecis (Del Vecchio) Mihály volt, aki Hild Károllyal terveztette meg az egyemeletes, klasszicista lakóházat, aminek kapuja felett egy létrás kéményseprő fémlemezből készült alkotása kapott helyet.
A Devecisek a XIX. század derekán Pesten megjelent olasz kéményseprőcsaládok egyik legfontosabbjaként egészen az államosításokig űzték az ipart, a ház pedig még a hetvenes években is otthont adott az egyik mester özvegyének.
A számos alkalommal átalakított, vizesedő pincéjű és rossz állapotú házon a Józsefvárosi Önkormányzat 2016-ban, illetve 2017-ben bérlőkkel együtt, annak valós értéke alatt próbált meg túladni. Ez nyilvánvalóan jól jött a Pázmány Péter Katolikus Egyetemnek, ami ugyanebben az előszerződést kötött az önkormányzattal, rövidesen pedig az ingatlant is átvette.
A PPKE engedélyt kapott a védettséget nem élvező udvari szárny, illetve a telken álló udvari épületek lebontására, sőt két évvel ezelőtt a homlokzatot díszítő fémalkotás is nyom nélkül eltűnt.
A kapu mellett később elhelyezett felirat szerint az a restaurálást követően visszakerül a helyére, ez azonban biztosan nem fog megtörténni, hiszen
az eredeti pedig a Kiscelli Múzeumban talál új otthonra.
A ház ÉTDR-ben elérhető felújítási tervein jól látszik, hogy az ablakszerkezetek cseréje helyett a meglévők felújítását választják, és természetesen a szocializmus évtizedeiben készült, az épülethez nem illő kapu helyén is egy műemléki szabványokat tiszteletben tartó bejárat jelenik meg.
Az épület telke összeér az egykori Nemzeti Tornacsarnokéval: a bontásokkal felszabaduló területen a 24.hu-hoz eljutott információk szerint a most ideiglenes helyen lévő jogi kar hallgatóit, irodákat, illetve közösségi tereket befogadó, napelemekkel fedett – legmagasabb pontján közel 26 méterre az utcaszint fölé nyúló – épület születik, ami egy kerttel kapcsolódik majd az egyetem központi szervezeti irodáinak otthonaként hasznosítani kívánt Kéményseprős házhoz.
A generáltervezési feladatokkal az egyetem 2019 júliusában bízta meg az erre kiírt közbeszerzésen győztes Gereben Marián Építészek Kft.-t, amely a Kéményseprő-ház mellett a Szentkirályi utcai telekszomszédhoz kapcsolódó bővítésért is felelős.
A PPKE által a környéken élőkhöz eljuttatott dokumentum szerint az új épület szomszédokat érintő frontjain a hangterhelés minimalizálása érdekében irodákat és szemináriumi termeket alakítanak majd ki, az emeleti szinteket pedig „az észszerűség határain belül” jelentősen visszahúzzák, hogy azok a lehető legtávolabb kerüljenek a telekhatároktól.
Az írás szerint a kampusz létrehozásával
jelentősen nő a környék értéke, vonzereje. Az egyetemista fiatalok az új campus közvetlen környezetében és kerületi szinten is jelentős kereskedelmi forgalmat generálnak majd, ami az itt működő kereskedők, albérletet kiadók és egyéb szolgáltatók számára komoly bevételnövekedést hozhat. Megújulnak a romosodó épületek, miközben megmarad a kerület sajátos, egyedülálló hangulata is.
A terület fejlesztése során új átjárási lehetőség nyílik a két utca között, ami a diákok által eddig nem igazán járt, szűk Bródy Sándor utca nagyobb forgalomterhelését fogja okozni, hiszen a kerékpárral, autóval,vagy épp gyalogosan közlekedők száma nőni fog.
A Szentkirályi utcában élők ettől azonban nem lélegezhetnek fel, hiszen annak ellenére, hogy az egykori Tornacsarnok bejáratán várhatóan kevesebben fognak áthaladni, az utca másik oldalán születő új épület nyilvánvalóan növelni fogja a nyolcezer PPKE-hallgató, illetve az oktatók okozta forgalomterhelést.
A Szent István Társulat egykori központja
A magyarországi katolikus könyvkiadás egyik legfontosabb cége, a Szent István Társulat fennállásának ötvenedik évfordulójára, 1898-ra elkészült neogótikus palota (ép. Hofhauser Antal), illetve a kiadó által 1911-ben megvásárolt 30. számú házat (ép. Ámon József, 1871) a Pázmány Péter Katolikus Egyetem 2000-ben újította fel, és vette használatba. Nagy átalakulásra itt nem látszik sok esély.
Gyökeres változások
A tervezett bontási, illetve építési folyamatok miatt a környék a következő években munkagépektől lesz hangos, ami jó – egyelőre még nem létező – tervek esetén könnyebben elviselhető lenne, a projekt eddig biztosra vehető részei azonban nem feltétlenül ebbe az irányba mutatnak. Az egykori Nemzeti Tornacsarnok mögé rejtett tömb építése, a Kéményseprős ház megújítása, a két struktúra közé bújtatott kert, illetve a Károlyi-palota legalább részleges helyreállítása persze mind-mind jó hírek, a diákokkal járó forgalomterhelést azonban ezek az utcák nem lesznek képesek elvezetni.
Felmerül persze az épített örökség megóvásának szempontja is, ami számos kérdést vet fel: megmenekül a modern Pagoda? Túlélhet az egykori irodaház? Mi vár az épületek majd mindegyikében megtalálható, továbbra is használható stúdiókra, amik sokszor nem csak rádiótörténeti, de történelmi jelentőséggel is bírnak? Milyen értékek maradnak meg az egykori Tornacsarnok épületében? És valóban elkerülhetetlen a Szentkirályi utcai bontás?
Kérdéseinket a Pázmány Péter Katolikus Egyetem sajtóosztályának is eljuttattuk, válaszaikkal pedig természetesen a cikket is frissítjük majd.
