Nem jöttünk még rá pontosan, ki és mikor készítette az első labdát, a jelenleg ismert legkorábbi labda nagyjából 4500 éve készülhetett, és egy egyiptomi lelőhelyről került elő. Azt is tudjuk, hogy Közép-Amerikában legalább 3700 évvel ezelőtt már játszottak labdajátékokat külön erre a célra épült pályákon is, az egyiptomi vászonlabdák helyett itt gumiból készültek e sport- vagy játékszerek.
Eurázsiában viszont eddigi tudásunk szerint jóval később kezdtek labdajátékokat játszani, az ókori görögök valamikor 2500 évvel ezelőtt, Kína területéről pedig még ennél is 300 évvel későbbiek az első, erre utaló leletek. Most viszont már úgy tűnik, hogy jóval korábban is labdáztak az emberek Eurázsiában.
A legrégebbi labda
Kínai ábrázolások alapján azt eddig is tudni lehetett, hogy a Kína északi és keleti határvidékén élő lovas népek játszottak egyfajta, a mai lovaspólóhoz hasonlatos, a labdát lovon ülve, ütőkkel irányító játékot, amelyet aztán a kínaiak is átvehettek. Ezért amikor a ma a hírekben egészen más okokból szereplő ujgurok lakta kínai vidék egyik városa, Turpan közelében található, úgynevezett Yanghai sírok egyikéből a 2000-es évek elején három, 7–9 centiméter átmérőjű, szőrrel és gyapjúval töltött bőrlabda került elő, a felfedezés önmagában nem volt meglepő.
Az ezen az összefoglaló néven emlegetett, közel háromezer temetkezési hely mintegy másfél évezredet fog át, és a régészek sokáig azt feltételezték, a labdajátékok terjedésének korábbi időrendjébe illeszkedő lelettel állnak szemben. Idén azonban új módszerekkel sikerült pontosabban megállapítani a labdák korát, és az derült ki, hogy
A sír egyébként egy negyvenéves kor körüli férfié volt, a labdák mellett egy díszes, a lovaglás miatt az ágyék körül kipárnázott és megerősített nadrág, valamint egy pár vörös bőrcsizma is előkerült belőle, feltehetően tehát a területen akkor élő lovas nép egyik tehetősebb képviselőjének szolgált végső nyughelyül.
Akár a magyarok is?
Az itteniek valószínűleg elsőként vagy az elsők között háziasították a lovakat ezen a vidéken, és minden jel arra mutat, hogy a labdákat a kínai ábrázolásokon látott sporthoz használták. Ugyan a visszafogott svájci kutatók szerint „nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy a labdákkal játszottak-e, és ha igen, milyen játékot”, az eredményeket kommentáló egy másik történész szerint egyértelmű, hogy sportszerek voltak. Az egyik labda pontosan úgy van kiszakadva, ahogy egy faütő nagy erejű csapása szétszakítaná az anyagot, a labdákon pedig piros keresztek láthatók felfestve, amelyek minden bizonnyal azt a célt szolgálták, hogy a lovak által felvert porban is jobban láthatók legyenek a játékosok számára.
Ettől függetlenül sajnos a játék menetét, szabályait nem ismerjük, de a későbbi példák alapján feltételezhetjük, hogy egyszerre szolgálta a szórakozást, illetve a lovasok taktikai és technikai tudásának harctéren is hasznosítható fejlesztését, valamint bizonyára társadalmi és ceremoniális jelentősége is lehetett.
Bár e felfedezést egyelőre semmilyen bizonyíték nem köti össze a magyarság korai történetével, azért azzal a gondolattal eljátszhatunk, hogy a közép-ázsiai lovas népekhez sok szállal kötődő korai magyarok talán maguk is űztek hasonló sportot, így a lovak mellett a labdajátékoknak is lehet évezredes hagyománya a magyar kultúrában.
Kiemelt képünk illusztráció.
