Kevés történelmi szereplőt lehet egyetlen kézmozdulattal megjeleníteni. Bonaparte Napóleon mellénybe dugott keze ilyen mozdulat, még akkor is, ha ezt a beállást már korábban is használták a XVIII. századi portréfestészetben a visszafogottan szerény, mégis erőt sugárzó hatalom jelzésére. A póz Jacques-Louis David 1812-es, Napóleon a dolgozószobájában a Tuileriáknál című képének hatására forrt egybe a császárral.
A dolog szempontjából szinte – de csak szinte – mellékes körülmény, hogy Napóleon nem állt modellt ehhez a képhez, David emlékezetből festette meg, és a művész saját leleménye volt a mellénybe dugott kéz is. Tény viszont, hogy amikor Napóleon megtekintette az elkészült képet, igen elégedett volt az ábrázolásával. „Látom, megértett, kedves Davidom” – mondta állítólag.
Egy színésztől kölcsönzött
Ettől függetlenül Napóleon igencsak színpadiasan tudott viselkedni, első konzulként, pláne császárként pedig igyekezett is megfelelően uralkodói gesztusokat használni alattvalói előtt. Nagy színházrajongóként nem csoda, hogy e szerepekben mintegy eljátszotta a színpadon látott nagy, elsősorban persze római kori államférfiakat.
Gesztusait, manírjait főként a kor egyik ünnepelt színészétől, François Joseph Talmától kölcsönözte. A különösebben nem jóképű Talma népszerűségét elsősorban hihetetlenül kifejezőnek leírt arcjátékának köszönhette; előfordult, hogy a közönség már őrjöngve tüntetett egy darab ellen, amikor Talma színre lépett, kezébe temette az arcát, majd felnézett, és már ezzel ünnepléssé változott a nézőtéri zajongás.
Kritika oda és vissza
Nem tudjuk, Talma mennyire volt őszinte híve Napóleonnak (a színész állandóan úszott az adósságokban, anyagi helyzetének pedig igencsak kedvezett Napóleon jóindulata), mindenesetre bekerült az uralkodó baráti körébe, sokat mesélt neki a színházról, színészi technikáiról.
Az valószínűleg nem igaz, hogy konkrétan tanította is volna uralkodói pózokra, de azt többen megjegyezték, hogy Napóleon – talán csupán öntudatlanul – számos gesztusát, jellemző mozdulatát átvette. Valamennyire fordítva is működött a dolog: Napóleon néha erősen kritizálta Talmát, ha szerinte nem megfelelően játszott el híres uralkodókat.
