Úgy tűnik, végre megoldódni látszik az utóbbi pár hónap egyik legkomolyabb problémája, amellyel az Európai Uniónak szembe kellett néznie. Az EU vezetői a nyár végén megegyeztek abban, hogy milyen feltételek mellett fogadják el az Európai Unió többéves pénzügyi keretét, amely a gyakorlatban az EU hétéves költségvetését adja.
A folyamatról sokszor írtunk már, ahogy a problémákról is, amelyek övezték. Röviden összefoglalva az a helyzet, hogy az Európai Tanács nagy csúcstalálkozóin akár egyetlen tagállam is megvétózhatja a hétéves költségvetést, ezért olyan szövegben kellett megállapodniuk a kormány- és államfőknek, amelyet otthon mindenki sikerként tud eladni.
Ez csak azért probléma, mert a tárgyalásoknak vannak olyan részei, amelyek definíciószerűen nem jelenthetnek mindenkinek sikert. Ilyen a jogállami mechanizmus is. Ennek ötlete még 2018-ban vetődött fel, a cél pedig az volt, hogy az EU létrehozzon egy olyan eszközt, amelyet a jogállami alapelveket rendszeresen figyelmen kívül hagyó országokkal szemben alkalmazhat, de nem olyan kemény, mint a hetes cikk legdurvább verziója, amellyel egy adott tagállam szavazatát lehet elvenni a Tanácsban.
A nyárvégi csúcson elfogadott szöveg kifejezetten homályos volt, így végül mindenki azt mondhatta otthon, hogy sikert ért el: a magyarok és a lengyelek azért, mert a szövegbe nem került valódi jogállami mechanizmus, az északi, fukar tagállamok, amelyek leginkább lobbiztak egy ilyen mechanizmusért, azt mondhatták, hogy valami mégiscsak került bele.
A törésvonal tehát itt volt: a kelet- és közép-európai tagállamok nem szerettek volna jogállami mechanizmust, az északi országok, amelyekben eleve nem népszerű a délre és keletre adott pénz, kifejezetten szerették volna, ha valahogy számon lehet kérni ezeket a tagországokat. Hozzájuk csatlakozott az Európai Parlament nagy része is: a képviselők tudatták, hogy megfelelően definiált jogállami mechanizmus nélkül nem szavazzák meg a többéves pénzügyi keretet és a koronavírus-mentőcsomagot. Cserébe a magyar és a lengyel kormány azt mondta, ők akkor nem fogadják el, ha benne van a jogállami mechanizmus.
Most pedig megszületett az első kompromisszum. A német soros elnökség megszellőztetett kompromisszumos javaslata a 24.hu-hoz is eljutott, és elég komoly változások vannak benne.
Ez már önmagában óriási engedmény a keleti tagállamoknak, akik így hivatkozhatnak arra, hogy a jogállami mechanizmus megbukott, ez teljesen más szabályrendszer.
De ezen felül maga a szöveg is puhult. Korábban a jogállami problémák kapcsán mindenhol tartós elégtelenségek szerepelt a szövegben, amelyet most a jogállami elvek megsértésére cserélték. A különbség elég fontos lehet, az első verziót általános helyzetre is lehetne használni, a mostani megfogalmazás sokkal esetközpontúbb, inkább adott problémás döntésekre alkalmazható.
Maga a szöveg is csak arról ír, hogy akkor lehet felfüggeszteni az uniós költségvetés kifizetéseit (vagy előzetes kifizetéseket, új hiteleket vagy visszatérítéseket), ha veszélyben vannak az uniós költségvetés és az unió pénzügyi érdekei, tehát nem akkor, ha egy tagállam tartósan leépíti a jogállamot. Persze kis jogászkodással kiderül, hogy egy korábbi kitételben benne van, hogy az unió pénzügyi biztonságát az EU alapértékei jelentik, amelyeket az unió működéséről szóló második cikkely rögzít, márpedig köznyelven ezt hívjuk jogállamiságnak. Ha tehát a jogállam sérül, az a szöveg szerint sérti az unió pénzügyi érdekeit, ha pedig valami sérti az unió érdekeit, akkor alkalmazni lehet a mechanizmust, szól az absztrakt érvelés.
A másik két nagy engedmény, hogy az Európai Parlament legjobban követelt pontjai közül egyik sem került bele a kompromisszumba. A mechanizmus elindításához továbbra is a tagállamok minősített többségének szavazata kell, pedig a parlament azt kérte, hogy a minősített többség az automatikusan elinduló eljárás leállításához kelljen. Emellett az sem szerepel benne, hogy a jogállam megsértésének alapját a bizottság évente elkészített jogállami jelentése adja. Az alapot mostantól több EU-szerv és független szervezetek jelzései szolgáltatják majd, nagy hangsúlyt helyezve az objektivitásra és az egyenlő bánásmódra.
Bekerült a szövegbe az is, hogy ha a tagállam, amely ellen a mechanizmust megindítanák, kéri, akkor az ügy a kormány- és államfők elé kerül az Európai Unió évi 12 csúcstalálkozójának valamelyikén, és csak azután lehet majd elindítani bármit, hogy itt megtárgyalták. Az viszont nehezítés, hogy a mechanizmus mostantól a koronavírus-segélycsomagra és bármilyen jövőbeli közös uniós hitelre is vonatkozik a többéves pénzügyi keret kifizetései mellett.
A helyzet mégis az, hogy valószínűleg ez a javaslat lesz a tárgyalási alap a végleges megegyezés felé, még ha valamit erősödik is majd. A déli tagállamok ugyanis minél előbb szeretnék megkapni a koronavírus-mentőcsomagot, és a vita majdnem minden fele azt mondta, hogy addig nem fogják megszavazni, amíg a jogállami mechanizmus kérdését nem rendezik.
Az északiak viszont nem fognak sietni a tárgyalásokkal, mert a fukar tagállamoknak igazából az az érdeke, hogy minél később fogadják el a segélycsomagot, és így minél kevesebb pénzt kelljen rákölteniük.
Közben az Európai Parlament álláspontja is enyhült. A liberálisok és a zöldek még mindig komoly szigorításokat akarnak, de a két nagy pártcsalád, a Néppárt és a szocialisták jelezték, hogy megfelelő alapnak tartják a szöveget a tárgyalásokhoz. Persze a jogállami mechanizmus ebben a formájában nem fegyver lesz, csak egyike az unió rengeteg eszközének, amelyet soha nem fognak használni.
A hírek szerint ettől függetlenül a magyar és a lengyel kormány annyira azért nem örül ennek az eszköznek, mert hiába gyengül a jogállami feltétel, a korrupciót sokkal keményebben ellenőrizheti ez a mechanizmus, mint a korábbiak.
Kiemelt kép: Bernd von Jutrczenka /Picture Alliance /Getty Images
