Az E.ON Világ magazin számára készült interjúból kiderül az is, Tóth Márton, a férfi vízilabda-válogatott centere állandóan tanulni és fejlődni szeretne. Minden téren.
Tudod már, mi lesz az ünnepi menü?
Nálunk családi hagyomány, hogy 24-én este halat eszünk, ezt általában én készítem el. Karácsony másnapján aszaltgyümölcsös pulyka szokott lenni krumplikrokettel, természetesen előtte egy jó forró húslevessel, 26-án pedig töltött káposztát készítünk. Mindkét menühöz édesapám gondos bevásárlása szükséges, amiből édesanyám főzi meg a finomságokat. Ez hagyományos menüsor, jómagam 29 éve vagyok részese. Természetesen sok aprósüteménnyel, bejglivel, olykor somlói galuskával vagy egy haskirály nevű étellel színesedik az ünnep.
Tóth Márton eredeti szakmájával azért nem hagy még fel
Fotó: MTI
No, az utóbbiról mit kell tudni?
Egy kicsit somlói, egy kicsit valami más. Ez egy házi recept, amiben a vaníliakrém és a házi baracklekvár dominál, valamint egy kis csokiöntet. Édesanyám tudja jól elkészíteni, én még nem is próbáltam.
Sok házi receptje van a családnak?
Van egy régi szakácskönyvünk, még nagyanyám és dédanyám írta bele a recepteket, amiket egyrészt nehezen olvasok el, másrészt nehezen is jutok hozzá, mert tényleg kizárólag házi, családi receptek. Vannak olyan események a családban, amikor ezeket a régi recepteket vesszük elő.
Gyakran jön össze a család?
Öten vagyunk testvérek, ráadásul két nővéremnek is született már gyereke. Nincs olyan hónap, amikor ne lenne egy születésnap vagy egy névnap, ami apropót jelent a családi összejövetelre. Anyukám törekszik arra, hogy havonta egyszer összejöjjön a család.
Könnyű vállalkozás?
Nagyon nehéz. Én Szolnokon élek, bátyám Pesten dolgozik, egyik nővérem Szentendre mellett lakik, a másik ügyvéd sűrű beosztással, szóval nem egyszerű, de törekszünk rá.
Budapesti család a tiétek. Mennyiben meghatározó ez a gasztronómia tekintetében, és mennyire voltál befogadó, amikor már kiszakadtál a családi házból, s így a családi ízvilágból?
Hozzászoktam egy ízvilághoz, ez tény, ráadásul szinte sosem jártunk étterembe. Édesanyám óriási energiákat mozgósított, állandóan főzött, és sokat, hiszen öten voltunk. Ahogy nyitottam, próbáltam tájékozódni. Rendszeresen nézek videókat, összefoglalókat, amiből tudom magam fejleszteni. A régi ízek még mindig megállják a helyüket, hiába tálaljuk egy kicsit másként, vagy hiába gondoljuk egy kicsit újra az ételeket. Eljön még az idő, amikor arról beszélünk, milyen finom egy szilvalekváros derelye vagy egy palacsintatésztában sütött almaszelet.
Manapság már biztosan többet jársz étterembe.
Igen, ez így van. Egyrészt mert megengedhetem magamnak, másrészt szeretek tájékozódni, harmadrészt pedig nem tagadhatjuk, hogy az evés egy élvezeti forrás.
Törzshelyeid vannak, vagy mindig újat szeretsz kipróbálni?
A páromnak vannak törzshelyei, amihez ragaszkodik, de amikor azt mondja, válasszak, akkor választok, és elmegyünk kipróbálni. Volt, hogy így lett neki is törzshelye. Szeretem az újdonságokat, ha külföldön vagyunk, próbálom a helyi ízeket kóstolni, befogadni. Ezzel együtt nem vagyok mindennapos étterembe járó, sokat szeretek otthon főzni.
Említetted, hogy az evés örömforrás. Volt olyan, amikor ételbe fojtottad a bánatod, mondjuk egy vesztes meccs után?
Ilyenre nem emlékszem, arra viszont igen, hogy egy jól vagy egy rosszul sikerült meccs után beültünk valahová és ettünk egy jót. De a vízilabdát vízilabdával javítom ki.
Vissza tudsz emlékezni, mi volt az első étel, amit elkészítettél?
Arra emlékszem, hogy régen nagyon sok pogácsát készítettem, sós süteményeket. Arra is, hogy apunak sokat segítettem, ha bográcsoztunk, anyukámnak pedig a konyhában.
Mit szóltak a szüleid, hogy ennyire vonz a konyha?
Ez jelen van az egész családban. A két nővérem is képvisel egy-egy utat a konyhában, a húgom is főz már, a bátyám rengeteget süt, ő a süteményekben van otthon.
Tudnátok saját versenyt rendezni.
Abszolút.
Mikor főztél először csapattársaknak?
Valamelyik születésnap alkalmából, de a részletekre nem emlékszem. Arra igen, hogy amikor még utánpótlás-játékos voltam, akkor az uszodába olyan süteményt vittem, amit anyukám készített. Később, mikor a Honvédban játszottam úgy 18-19 évesen, akkor már a saját készítésűt vittem, eleinte süteményt, aztán később áttértem a sós ételekre.
Honnan ered az, hogy a pólósok süteményt visznek a többieknek a születésnapok, névnapok alkalmával, vagy egy-egy büntetés kompenzálására?
Ezt nem tudom, de én változtattam meg a szokást azzal, hogy sós ételekkel leptem meg őket. Vittem már csülköt cipóban vagy Márton-napra libasültet.
Van, hogy megkérnek a csapattársak, hogy főzz?
Volt most rá példa Szolnokon, ahol egy csapatösszetartásra jöttünk össze az egyik játékos házában. Én főztem a hozzátartozóknak is, ez baromi nagy munka volt, ha jól emlékszem, 8 kiló vaddisznóhúst kellett összedarabolni, aztán 6 kiló pulykahúst. Még jó, hogy Mezei Tamás személyében volt segítségem.
Szereted, ha van segítséged, vagy magad akarod uralni a konyhát?
Ennél az esetnél jól jött, de szeretek magam tevékenykedni a konyhában. Általában olyan ételeket vállalok, amit egymagam is el tudok készíteni.
Mi a kedvenc életed?
Magát a húst nagyon szeretem, mellette a könnyű olasz tésztákat, a pizzát, de kimondottan kedvenc ételem nincs. Korábban egyszer a Wellington-bélszínt említettem, de abban is az vonz leginkább, hogy nagyon technikás étel, amit nehéz elkészíteni. A műsor alatt megtanultam a jus elkészítését, ami más néven pecsenyelé, remekül passzol húsokhoz, használtam is már azóta.
Játszottál Olaszországban, érthető a vonzódás az olasz ételekhez. De játszottál Máltán is. Onnan megmaradt valami specialitás?
Az úgynevezett pastici, ami egy leveles tészta, és megtöltik például mentás-zöldborsópürével. Az nagyon ízlett, egyfajta streetfood-specialitás. Illetve volt kint egy jó barátom, aki nagyon sok mindenre megtanított, hogyan lehet egyszerűen, könnyen főzni. Emellett működik kint egy étterem, a Trattoria di Pipo, ahol csak ebédet szolgálnak fel, de azt hihetetlen minőségben.
Szegeden is pólóztál, így adódik a kérdés, melyik halászlére esküszöl, a bajaira vagy a szegedire?
A kettőt vegyíteni szeretem, nagyon tetszik a gyufatészta, magam is szoktam elkészíteni, de szeretem a szűrt, letisztult halászlevet is.
Tóth Márton a medencében “csak” egy sapka és egy szempár, teljes életnagyságában a televízió segítségével ismerte meg az ország:
Forrás: RTL Klub
Szerinted mi a legideálisabb étel és étrend egy vízilabdázó számára, és te követsz-e valamilyen elvet?
Van egy étrendem, amit igyekszek betartani. Edzés vagy meccs után sok fehérjét kell fogyasztani, elsősorban húst, halat. A meccs napján a szénhidrát-raktárakat kell erősíteni, könnyű olasz tésztákat érdemes fogyasztani. Akár 3 órával a meccs előtt is egy kis adag tésztát, mondjuk olívaolajjal. Ez több energiát ad, mint egy sütemény, amit nem sokkal a meccs előtt szoktak enni. Az biztos, ha egy játékosnak rendezett táplálkozása van, az 5-10 százalékkal megnövelheti a teljesítményét csapatszinten.
Mit hozott neked a Konyhafőnök című tévéshow?
Nagyobb ismertségre tettem szert, amit leginkább a piacra járás, a bevásárlás alkalmával veszek észre. Sokan odaköszönnek, felismernek. Egy tanulási folyamatot is hozott, mert úgy érzem, tapasztaltabb lettem, egy csomó új technikát tanultam meg. Ami nagyon fontos volt, hogy meg tudtam mutatni, az élet egy másik területén is lehet nagyot alkotni, és lehet két dolgot is egyszerre végezni. Persze, maradok még a vízilabda mellett, a főzésre hobbiként tekintek.
S ha majd nem lesz vízilabda? Többen is belekóstoltak a gasztronómia világába, éttermet nyitott Kásás Tamás és Benedek Tibor is.
Vannak ilyen ambícióim, de egyelőre ilyenen nem gondolkodom. Azt sem tudom még, hogyha pár év múlva befejezem a vízilabdát, biztosan arra vágyom-e majd, hogy a hétvégéim még annál is telítettebbek legyenek, mint most. Majd meglátjuk!
