Belföld

Kásler Miklós főleg a nők miatt úszta meg a távoktatást

Az oktatáskutató szerint NAT-ügyben is leeshetne végre a tantusz a miniszternél.

A Népszavának Lannert Judit azt mondja, a koronavírus-járvány idején bevezetett távoktatás ügyében Kásler Miklós joggal dicsérte a tanárokat, de ennyiben ki is merül a miniszter igazsága. A szakember úgy véli, a digitális tanrend is annak volt az iskolapéldája, hogy a magyar egészségügy és oktatás arra épít,

hogy a képzett, zömében női, alulfizetett dolgozók húzzák az igát, és úgyis megcsinálják, amit kell.

A KRÉTA-rendszer végképp alkalmatlan volt erre, így a tanárok hősiesen küzdöttek a digitális tanrenddel az általuk elérhető eszközökkel.

Az oktatáskutató emlékeztet rá, egy PISA-felméréshez készült kutatás az „ár-érték” arány alapján a magyarokat negyedik helyre tette, azaz ennyi pénzből, kevesen tudnak ennyit „kihozni”, amit pedig a miniszter képvisel, az

arról szól, hogy az oktatást meg lehet úszni ennyiből is, valahogy elmuzsikál, mert itt vannak ezek a drága nők, akik akkor is megcsinálják a dolgukat, ha nincsenek rendesen megfizetve. Nagyon unalmas, hogy évtizedek óta ezen szörfölnek a magyar politikusok, de jól mutatja, hogy mit gondolnak a magyar oktatásról.

(…) Nem nagyon gondolnak semmit. Az, hogy így, egyik napról a másikra bedobták a gyeplőt – miközben jól megideologizálták, hogy a digitális átállás régóta tervezett volt –, azt mutatja, hogy nekik tökmindegy, mi történik, amíg mindez a radar alatt marad. Majd a pedagógusok, a gyerekek meg a szülők megoldják va­lahogy.

A szakember szerint Kásler Miklós abban is téved, hogy a szülők és gyerekek részéről tömeges igény lenne később is az ilyen okta­tásra.

A digitális oktatás előnyeit élvezte tanár, diák, szülő
Kásler Miklós szerint tömeges az igény, hogy a jövőben legyen nagyobb a jelentősége.

A PISA-felmérések is azt mutatják, hogy a digitális eszközök bevitele az iskolába még ronthat is a helyzeten, minél többet használják ezeket, annál rosszabb a digitális szövegértésük. A digitális tanrend tanulsága éppen az volt,

hogy a király meztelen, mert most kiderült: elsősorban nem technológiai problémáink vannak. Az fogja jól használni a számítógépet, akinek eleve jók az alapkészségei, a szövegértése, a digitális kompetenciája. Akire viszont ez nem igaz, annál még inkább felerősödnek a hátrányok.

Ezzel a NAT-tal fejre fogunk állni

A távoktatás arra jó volt, hogy talán nem lehet már annyira megvezetni a pedagógusokat, akik jobban átlátják, hol a helyük ezeknek a technológiáknak, de ez lehetne az a pillanat is,

amikor egy oktatásért felelős miniszternél le kellene esnie a tantusznak, hogy az új NAT-ot nem szabad így bevezetni, valami gyökeresen mást kell csinálni. Ha tovább folytatjuk ezt a frontális tanár- és nem tanulóközpontú oktatást, akkor fejre fogunk állni.

A miniszter hiába beszél konszenzusról, „ez egy megerőszakolt NAT”. Az elején jól indult, de a tanárokig el sem jutott előzetesen, idegen a számukra, azt csinálják belőle, amit tudnak.

A kevés innovatív pedagógus pedig nem nagyon fog törődni vele, azt csinál, amit akar. Pedig egy normális országban a közoktatás egy közösen vallott értékkészletből építkezik, amit mindenki magáénak vall. Itt most megint egy rossz NAT-ot fog rosszul csinálni a szolgai többség, és még széttartóbb lesz a rendszer.

Lannert Judit szerint nem lehet a pedagógusoktól csodákat várni, közalkalmazottak, a központból kinevezett igazgató diktál nekik. Lehetne értelmes a folytatás, ha a turulos türk zagyvaság helyett lenne valódi oktatáspolitika. Észre kellene venni, hogy sokaknál a család nem tudja fejleszteni az érzelmi intelligenciát, lehetne ez is szempont, amikor az iskola jövőjéről gondol­kodnak.

A kormánynak a távoktatás után fel kellene mérnie azt is, milyen károkat okozott az a hátrányos helyzetű tanulóknál.

Ha a kormányzat komolyan venné ezt a helyzetet, akkor kivételesen csinálnának soron kívüli kompetenciamérést szeptemberben is a hetedikeseknél, és összehasonlítanák a hatodikosok májusi mérésével.

A hátrányos helyzetű iskoláknak pluszerőforrásokat kellene biztosítani. A digitáliseszköz-használat ugyanis jól működik az elitebb környezetben, de a hátrányos helyzetű térségekben a legjobban a gyerekeknek a személyes, négyszemközti figyelem hiányzik.

„Szeptemberben katasztrófa lesz” – sok helyen szinte teljesen megszakadt a kapcsolat a család és az iskola között
Nem csak az eszközhiány okoz problémákat a távoktatásban, azt pedig egyelőre senki sem tudja megmondani, hogy a digitális tanulásból kimaradt gyerekek hogyan tudják majd behozni a tetemes lemaradást. 

Kiemelt kép: Bielik István /24.hu

Ajánlott videó

Olvasói sztorik